Az orosz elnöknek mostanában nem igazán teljesülnek a vágyai, pedig Vlagyimir Putyin 2000 óta a világpolitika egyik legbefolyásosabb állami vezetőjeként szinte bármit megtehetett.
Az olaj- és gázeladásokból származó ezermilliárdos dollárbevételekből levezényelte a Patyomkin–Oroszország gigantikus mutatványát. Bevásárolta magát a Formula–1 futamok elit csoportjába, téli olimpiát rendezett, majd labdarúgó-világbajnokságot. Semmi nem tudott túl drága lenni. Pazar turisztikai mágnesekké fényezte Moszkvát és Szentpétervárt. Látványosan építkezett és közben rombolt. Országokat támadott meg, tankokat vezényelt Grúziába, erőt demonstrált Szíriában, majd büntetlenül először csak csonkolta, majd nyolc évnyi előkészítés után nyíltan lerohanta Ukrajnát. Valóban úgy érezte, hogy nem korlátozhatja semmi.
Villámhódítást tervezett, ehelyett most az időjárás-jelentések ideges böngészése zajlik. Moszkvában, de Kijevben egyaránt abban bíznak, hogy a tél az ő tervük megvalósítását fogja segíteni. A katonai elemzők kora ősszel még arról beszéltek, hogy a tél beálltával jórészt le fognak állni a hadműveletek. Mindenki azt valószínűsítette, hogy Herszon visszafoglalása után az ukránok, ahogyan az oroszok is, a soraik rendezésével lesznek elfoglalva. Az információk arra utaltak, hogy olyan egyensúly alakult ki, amikor egyik hadsereg sem tud eredményes támadó hadműveletet végrehajtani. Beköszöntött az őszi esős időszak, mindent ellepett a sár, a felázott, mocsaras mezőkön korlátozódott a soktonnás tankok, páncélozott harckocsik bevethetősége. Már-már kezdtük elhinni, hogy valóban majd csak tavasszal feszülnek egymásnak újra az addigra megerősített hadseregek.
November elején azonban fordult a kocka! Az ukránok örömmámorban úsztak, mivel a herszoni hadműveletük bebizonyította, hogy fokozatosan haladva, taktikus tervezéssel fel tudják őrölni a megszállók ellenállását. Ekkor hangzottak el az első, a korábbiaktól eltérő, leginkább amerikai katonai értékelések a téli időszakra. A visszafogottan, nagyon óvatosan fogalmazó tábornokok meglepő állításokra ragadtatták magukat.
Mondanivalójuk lényege az volt, hogy még a téli hónapokban kiszoríthatják az orosz alakulatokat a tengermelléki területekről és Luhanszkból, majd tavasszal következhet Donyeck és a Krím-félsziget.
Hogy mire alapozták ezeket az állításokat? Az már kiderült, hogy a NATO stratégáinak gyakorlatától idegen a megalapozatlan hurráoptimizmus. Nem szoktak üres frázisokat pufogtatni. Minden korábbi értékelést, vagy az új fegyverzetek szállítására vonatkozó hírközlést érezhetően összehangoltak az ukrán katonai vezetéssel. Ennek nyomán alakulhatott ki az az álláspont, ami szerint, egyfelől az ukrán hadsereg technikai felszereltsége, gépesített alakulatainak támadóképessége, tüzérségének ereje lehetővé teszi a támadó hadműveletek folytatását. Másrészt az orosz katonaság soraiban és hátországában tapasztaltak teszik lehetővé a téli hadjárat tervezését Zaluzsnij hadseregtábornoknak. Na de haladjunk szépen sorban!
A nyár végére az ukránoknak sikerült a hadrendbe állított M777 tarackokkal és a HIMARS-okkal elérni az addig tízszeres tüzérségi fölényben levő ellenséggel szemben az egyensúlyt. Ez fordulópontot jelentett, s egyben jelezte, hogy lehetőség teremtődött merészebb haditervek kidolgozására az „éljünk túl tavaszig” állóháborúval szemben. A híradások mindig is a látványos haditechnikai szállítmányokra fókuszáltak. Ez érhető, mivel szinte azonnali választ igényeltek az ukrán elektromos és közműhálózatot ért rakéta-, valamint dróntámadások. Példátlan gyorsasággal reagáltak Kijev támogatói, szinte egymással versengve ajánlották fel az egyébként elképesztően drága rakétavédelmi haditechnika azonnali szállítását az amerikai, brit, francia, olasz, spanyol szövetségesek. Így nem csoda, hogy ezek árnyékában nem kaptak nagy nyilvánosságot a téli hadviseléshez nélkülözhetetlen eszközök.
Hát persze, hisze kit érdekel a zokni? Kit? Mondjuk azt a katonát, aki nem akar megfagyni két bombázás között. Akinek nagyon nem mindegy, hogy a bakancsa beázik, vagy sem. Akinek a szakasza mínusz 15 fokban is harcképes kell, hogy maradjon, különben meghalnak a következő reggeli ütközetben. Egy aktív támadó vagy védekező műveletben levő hadsereg igazán bonyolult gépezet. Működése összetett, az irányítását nem véletlenül nevezik hadtudománynak. De az utolsó szót, az i betűre a pontot, azok a gyalogsági bakák, frontharcos sorkatonák teszik fel, akik szemtől szemben küzdenek meg az ellenséggel.
Ezért van különösen nagy jelentősége annak az átgondoltságnak, ahogyan felépítették az ukrán haderő támogatását a NATO tagállamai. Legutóbbi kijevi látogatásakor Rishi Sunak brit miniszterelnök például forintra átszámítottan 23 milliárdos katonai és humanitárius támogatást jelentett be. A létfontosságú légvédelmi rendszerek mellett különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak a 25 ezer darabos teljes téli egyéni felszerelési egységcsomagnak. Ilyenekből eddig összesen közel egymillió darabot szállítottak Ukrajnába. Legutóbb a legjobb minőségű téli felszerelést küldött Norvégia, Svédország, Finnország és Litvánia. A ruházat mellett ezres nagyságrendben kap az ukrán hadsereg nagy befogadóképességű fűthető téli sátrakat. Az biztos, hogy ukrán katonák a közösségi oldalakon közzétett videófelvételeken kivétel nélkül a legjobb minőségű egyéni felszerelésben láthatóak.
Minden jel arra utal, hogy Ukrajna felkészült a téli hadviselésre. Ezzel szemben orosz hírforrások komoly gondokról számolnak be.
Na nem a hivatalos tévécsatornák és hírügynökségek. Azok szerint minden rendben van. Ennek azonban ellentmond Mihail Misusztyin orosz kormányfő igyekezete, hogy javítson az ország hadiipari beszállítóinak teljesítményén. Erre azért is nagy szükség lenne, mert a részlegesnek mondott mozgósítás elrendelése után kiderült, hogy nyoma veszett annak a papíron egymillió darabos ruházati raktárkészletnek, amiből felszerelni tervezték a harcolni indulókat. Így fordulhatott elő, hogy több tízezer bevonuló inkább bevásárolt a kijelölt katonai boltokban. Hogy megkönnyítsék a dolgukat, gondosan összeállított bevásárlólistákat osztottak ki nekik. Volt, aki inkább hitelt vett fel, csak hogy megvehesse a golyóálló mellényt.
Nincsen ilyen gondja a Prigozsin-féle Wagner-csoportnak. Ez a zsoldosokból álló orosz magánhadsereg a legjobb fegyverekkel és katonai eszközökkel van ellátva, a téli ruházatuk is van olyan korszerű, mint az ukránoké. A Wagner lehetőséget kapott arra, hogy orosz börtönökben verbuváljon, jogerős büntetésüket töltő rabokkal töltse fel sorait. Nem is ők fognak megfagyni a lövészárkokban, hanem azok az újoncok, akiket jobb esetben néhány napos, kiképzésnek nevezett bohóckodás után állítottak hadrendbe.
Putyin, először Európának ígért fázós, didergős telet a szankciókra válaszul. Az öreg kontinens azonban megrázta magát és idő előtt felkészült a fagyokra. Ezt követte a rakétatámadások újragondolása. Valaki elhitette Putyinnal, hogy úgy nyerhet időt, ha tárgyalóasztalhoz tudja ültetni az ellenfeleit az ukrán villamoshálózatra mért csapásokkal. A Kreml ura ebben a forgatókönyvben is főszerepet szánt a beköszönő télnek.
Hogy kinek a dolgát könnyíti meg "Tél tábornok", vagy Fagy apó, ahogy arrafelé hívják, ebben a háborúban még csak sejteni lehet. Addig is hallgassuk figyelmesen a meteorológiai jelentéseket, meg a híreket a frontról! Ha igazolódnak a katonai elemzők várakozásai, akkor ebben a téli hadjáratban is végül az agresszor jár rosszul. Pontosan úgy, ahogyan annak idején Napóleon francia serege, vagy a náci Németország a keleti fronton.
