Kritikus napja volt Brazíliának a péntek. A világbajnokságon megkezdődtek a negyeddöntők, és a sárga mezes válogatott 2006-ban, 2010-ben, majd 2018-ban is a legjobb nyolc között köszönt el a vb-től. Mindannyiszor európai együttes – a francia, a holland, majd a belga – jutott túl a dél-amerikai csapaton, de az utóbbi két alkalomról helyesebb azt mondani, hogy Brazília kiejtette önmagát.
Dél-Afrikában 2010-ben az utóbb Bolsonaro híveként is kétes hírnevet szerző Felipe Melo 1-0-nál, míg Oroszországban a Casemiro eltiltása miatt a kezdő tizenegybe állított Fernandinho 0-0-nál öngólt fejelt, s ez vezetett a kétszeri 1-2-höz, a fájdalmas búcsúhoz.
Pénteken szintén európai ellenfél, a négy éve ezüstérmes horvát válogatott várt a brazilokra, akiket a dél-amerikai ország médiája nem győzött figyelmeztetni, hogy a vetélytárs mennyire veszedelmes. A legfeltűnőbb párhuzammal a Globo Esporte állt elő, azt jövendölve: a vb-n eddig nagyszerűen játszó Thiago Silva utóda a szintén szuper Joško Gvardiol lesz a Chelsea-nél.
Ám a brazil játékosokat nem kellett útba igazítani, mert az újra balhátvédet játszó Danilo így beszélt a riválisról: „Horvátországnak Modrić kaliberű játékosai vannak, Kovacić, Brozović, Perišić hozzászokott a nagy döntésekhez. Olyan meccsre készülünk, amely maximális összpontosítást és elkötelezettséget követel tőlünk.”
A hátvéd nem tévedett, a horvát futballisták oly hűvösen fagyasztották a labdát a katari melegben, ahogyan a mirelit málnát szokás hűteni.
Hiába vonult fel megint öt támadó játékossal a brazil csapat, a „szomszédok” türelmesen írták a teleregényt. Emlékezetes, hogy a horvátok az előző világbajnokság nyolcad- és negyeddöntőjében is a 120 percet követő tizenegyespárbajban jutottak tovább Dánia, majd Oroszország csapata ellen, s most a legjobb 16 között ugyanezt tették Japán legjobbjaival szemben.
Kockás a mezük, de nem kockáztatnak, kiveszik a tempót a játékból, és egyáltalán nem zavarja őket, ha nem történik semmi, csak a vetélytárs lesz ideges attól, hogy azt érzi: mintha a nagymamának tartaná a gombolyagot horgoláshoz, kötéshez.
Az első félidőből a Forsyte Sagát jegyző John Galsworthy nemhogy családregényt, de talán epigrammát sem tudott volna írni, a két kapus nyugágyat is vihetett volna az ötösre.
A brazilokat ez kiváltképp feszélyezte, mert vb-negyeddöntőt többet veszítettek el, mint elődöntőt és döntőt összesen. (Egyszer a magyaroktól kaptak ki a legjobb nyolc között, 1954-ben 4:2-re.) Azaz hiába vélték úgy a statisztikusok, hogy Brazíliának 63, míg Horvátországnak csak 11,5 százalékos esélye van a győzelemre, ez a különbség a szünetig láthatatlan volt.
A második félidőt csaknem öngóllal nyitotta Gvardiol, majd rejtélyes brazil les miatt úszta meg a labdát szó szerint lekezelő Juranović és csapata a tizenegyest. Aztán Richarlison szinte gólpasszt adott Neymarnak; azért szinte, mert a talizmán hiába került ziccerhelyzetbe, a kiszolgáltatottnak tetsző Livaković hárított.
Neymar a 124. válogatott mérkőzését játszotta, és 76 gólja mellett 55 gólpassznál tartott azon túl, hogy a Tite-korszak legtöbb brazil gólját (30-at) is ő jegyezte. Ám sokáig nem ezzel mutatott példát, hanem a lehetőség elszalasztásából, mert Lucas Paqueta legalább olyan csábító alkalmat rontott el, mint a brazil karmester. Vagy helyesebb azt mondani: Livaković ismét mentette a menthetőt.
Richarlison aztán újból kiugratta Neymart, aki másodszor is egyedül állt és alulmaradt Livakovićcsal szemben. Majd Tite lecserélte két szélsőjét és centerét: Raphinha, Vinicius Junior, valamint Richarlison helyett Antonyt, Rodrygót, majd Pedrót küldte be. De az új trióval sem tudta eldönteni a meccset, legalábbis 94 perc alatt nem, azaz a horvát döntetlensorozat immár Garri Kaszparov és Anatolij Karpov 1985-ben vívott világbajnoki páros sakkmérkőzésére emlékeztetett a hatodik játszmától.
A dél-amerikaiak nyomtak, nyomtak, Allison az egész meccsen nem találkozott a labdával, de a 102. percben majdnem a játékot ölő horvátok nyerték meg a mérkőzést. Petrović váratlanul becsapott két brazil védőt, majd úgy gurított Brozović elé, hogy csak a középpályáson múlt a rémes fölé lövés.
A másik oldalon Neymar királyi 77. góllal érte utol a brazil örök listán Pelét: elindította, majd – miután lefektette Livakovićot – befejezte az akciót, a léc alá emelt (0-1).
Úgy nézett ki, eldőlt, de tíz perccel később a brazilok felmentek egy szöglethez, elvesztették a labdát, és a kontra végén Petrović lövése Marquinhos lábán megpattanva a jobb sarokba jutott (1-1).
A tizenegyespárbajban Rodrygo és Marquinhos rontott, a kaput a 120 perc során egyetlen egyszer eltaláló horvátok – Vlasić, Majer, Modrić, Orsić – viszont sorra küldték a hálóba a labdát.
Brazília azonban nem hivatkozhat a balszerencsére. A favorit nemhogy eljátszotta az esélyt, de valósággal kiejtette saját magát. Láttunk már ilyen tizenegyesekbe torkolló önsorsrontást 1986-ban – a legutóbbi magyar vb-szereplés idején – Zicótól, Socratestől, de akkor veretlenül búcsúztak a sárga mezesek.
A hős Horvátország 2018 után újra elődöntős.
Megint fenn a kockás zászló.