Érdekes módon, az argentinok örülnek is meg nem is, hogy nem a brazilokkal viaskodnak a legjobb négy között. A rivális kiesésétől persze egyáltalán nem szomorúak, de a horvátokra sem gondolnak jó szívvel, mivel az előző világbajnokságon a kockások 3-0-s csapást mértek rájuk. S a Nyizsnij Nogvorodi-i győztesek közül Dejan Lovren, Luka Modrić, Marcelo Brozović, Mateo Kovačić, Ivan Perišić, Andrej Kramarić ma este is ott lesz a pályán. Dominik Livakovićcsal meg Joško Gvardiollal pedig nem különösebben gyengült az együttes...
Horvátország hálás fiainak, a brazilok kiejtése után a Jutarnji List című napilapban a következő átlag osztályzatok jelentek meg az olvasók szavazatai alapján (csak az első tízet említjük): Livaković 9,8, Josip Juranović 9,4, Modrić 9,1, Gvardiol 9, Lovren 8,7, Mislav Oršić 8,6, Brozović, Kovačić, Perišić 8,5–8,5, Bruno Petković 8,4.
Most már csak az a kérdés, miként lehet a szomszédok keretének értéke 377 millió euró, míg a braziloké 1,14 milliárd, azaz több, mint az argentinoké (645 millió) és a horvátoké együttvéve?
Horvátországban mégis a valaha volt legnagyobb diadalnak tekintik a legutóbbi bravúrt, pedig az csak a legjobb négy közé kerülésről határozott, és a horvát válogatott ma másodszor egymás után játszhat a vb-döntőért. Azt négy éve sem gondoltam, hogy a hazájában már Helenio Herrerával és Pep Guardiolával együtt emlegetett Zlatko Dalić szövetségi kapitányé lenne a világ második legjobb csapata, s most sem vélek ilyesmit, de a tények makacs dolgok, az pedig vitathatatlan: a horvátok taktikailag, lelkierőben és az idegeik fölötti uralmukban a legnagyobbak közé tartoznak.
Ehhez járul a szerencse, mert a lenyűgöző sikerekig tizenegyes-párbajok seregén vezetett az út, és azok kimenetele az ellenfelek diszpozíciójától is függött, nem csupán a horvátokon múlt. Bár Modrić megemlítette, hogy szerinte bennük van a Real Madrid DNS-e. (Eder Militãóban, Vinicius Juniorban, Rodrygóban vagy a sokáig szintén a királyi gárdához tartozó Casemiróban viszont ennek nincs jele.)
Az európaiak most arra számítanak, a játék képe kiegyensúlyozottabb lesz, mint amilyen a brazilok ellen volt, és a siker előfeltételei között említik, hogy nem szabad felülniük a várható argentin provokációknak. Szerintem meghatározó faktor lehet a játék tempója is, azaz a horvátoknak ugyanúgy lassítaniuk kellene az iramot, akár a „brazil” meccsen, mert leggyengébb pontjuk a sebesség. Túl azon, hogy elöl vannak problémáik, még akkor is, ha legutóbb száz százalékosak voltak, egyetlen kapura lövésükből gólt értek el. (Azt a társszerző Bruno Petković „élete legfontosabb góljának” nevezte. Marquinhos nyilván másként tartja számon.)
Az argentinok szintén tizenegyesrúgásokkal léptek be a bálterem előszobájába, és a szaúdi felsülés után nem hitték volna, hogy három héttel később itt tartanak. Ám Lionel Messi, bár túl van már a fénykorán, ezúttal jobban játszik, mint előző négy világbajnokságán, amelyen kivétel nélkül csalódást keltett. A négy alkalommal összesen hat gólt ért el – kétszer egyet, egyszer egyet sem –, most pedig már négynél jár, és először volt eredményes az egyenes kieséses szakaszban. A hollandokkal szembeni viselkedésével aligha szerzett magának újabb híveket, viszont megkoronázhatja pazar pályafutását, mert minden címénél többet ér a vb-aranyérem.
Nélküle az argentinok nem is álmodhatnának a győzelemről, vele viszont nagyon is reménykedhetnek a ma esti ugrásban. Habár a horvátok a Nyizsnij Novgorod-i „remekműről” megemlítik, hogy a 131 argentin támadás közül Messi csak 33-ban vett részt, a karmestert olyan jól zárta ki a játékból a kockás felügyelet. „Teljesen összetörtnek, tehetetlennek tűnt” – idézik fel néhány száz kilométernyire tőlünk.
Ám hiába az önszuggeszció, az is tény: az argentinok négy elődöntőt vívtak eddig, és mind a négyen szerencsésen túljutottak.
A legelső világbajnokságon egyenesen lesöpörték az Egyesült Államok csapatát (6-1), aztán 1986-ban Diego Maradona elintézte Belgiumot (2-0), majd következett két sorsjáték: a dél-amerikaiak számára kedvező kimenetelű párbaj az olaszokkal (1-1 után 1990-ben) és a hollandokkal szemben (0-0-t követően 2014-ben).
Hozzá kell tenni: a halvány-kék fehérek 1978-ban is vb-döntőt vívtak, sőt megszerezték az elsőséget, de akkor középdöntős csoportok voltak, elődöntőt nem tartottak, azt meg mindenki tudja már, miként sikerült „elrendezni” a véres rezsimnek az Argentínájában zajló világbajnokságot.
Onnan indultunk, hogy LM10 kontra LM10. S a négy közötti fényes mérleg ellenére sem minden szól az argentinok mellett. Luka Modrić 2006 márciusában volt először válogatott, és a horvát együttes 3:2-re győzött. Történetesen az argentinok ellen. A Bázelbe kihelyezett találkozón Lionel Messi is a kezdő tizenegy tagja volt, és gólt is szerzett.
A horvátok most azt mondják: legyen újabb Messi-gól, és ugyanaz az eredmény.
Kérdés, a kockások lőnek-e háromszor kapura?