A hivatalos, de a valóság minden elemét nélkülöző érveléssel szemben egy közérdekű adatkérés nem veszélyeztette a Gyulai Tankerületi Központ veszélyhelyzettel összefüggő feladatait. Csupán azt „veszélyeztette”, hogy kiderüljön, tavaly közpénzből több mint 2 milliós jutalmat kapott Teleki-Szávai Krisztina intézményvezető. De ez most kiderült. Következik egy NER-történet: NER-sunnyogással, NER-rosszindulattal, NER-időhúzással, NER-pökhendiséggel.
Az elképesztő időhúzás, a kamu okok ismétlődő és szolgai felemlegetése, majd rosszhiszeműen, több mint 100(!) nap után egy értelmezhetetlen adathalmaz válasz gyanánt történő elküldése azt a célt szolgálta, hogy az adatkérőt kifárassza és eltántorítsa eredeti célkitűzésétől. Attól, hogy megtudja, tavaly ilyenkor – ellentétben a tankerületben több helyütt sanyarú körülmények között és rossz fizetésért dolgozó tanárokkal szemben – mekkora jutalmat kapott közpénzen a Gyulai Tankerület vezetője. Hivatalosan „motivációs elismerésként.” Nemrégiben a Momentum országgyűlési képviselőjének, egyben oktatáspolitikusának, Tóth Endrének a Klebelsberg Központhoz (KK) beadott közérdekű adatkérése nyomán tudtuk meg, hogy Teleki-Szávai Krisztina 2 millió 160 ezer forint jutalmat kapott.
Jól mutatja ez a történet, hol tart ma Magyarország és a honi demokrácia. A legkomolyabban kellett harcolni azért, hogy megtudjuk azt a különben a normális körülmények között magától értetődő információt, hogy az adófizetők pénzéből kifizetett jutalomnak mekkora az összege. Másrészt azt hiszi a NER terméke és kedvezményezettje, egy tankerületi vezetője, jelen esetben Teleki-Szávai, hogy ezt (is) eltitkolhatja. (Ebben erősíti őt a KK legfelső vezetése és azok a helyi fideszes politikusok, akik a tankerület élére javasolták őt, s akiket jó hűbéres módjára, kérdés és kétely nélkül kiszolgál. Ezért is kapja a jutalmat, talán júdáspénz gyanánt.) Ahogy ez sem mellékes, hogy az ellenzéki párt közérdekű adatkérésére válaszoló és a jutalmazási adatokat végül kiadó Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ igazgatója kísérőlevelében burkoltan megfenyegette a Momentum oktatáspolitikusát. Válasza végén azt írta, hogy „a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogok gyakorlásával kapcsolatos jogsértés esetén a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatal (NAIH) vizsgálatot kezdeményezhet”. Ez világos utalás arra, hogy az adatigénylő a kapott adatok nyilvánosságra hozatalával személyiségi jogot sérthet. Közben mindannyian tudjuk, ilyen és hasonló esetekben a jól nyomon követhető bírói gyakorlat igazolja: a közérdekű adat közzététele fontosabb érdek a személyiségi jogok védelménél. Tekintettel a közfeladatra és az ezzel összefüggő közpénzre.
*
Nem tanulság nélkül való felidézni a tíz hónapos történetet, amely először elszigetelt akcióként indult, s csak később talált egymásra e projekt erejéig a Magyar Narancs újságírója, egyben jelen cikk írója a Momentum politikusával. Az elmúlt év végén és az idei év elején e sorok íróját egymástól függetlenül több, a Gyulai Tankerülethez tartozó általános és középiskola tanára kereste meg azzal, hogy információik szerint az utóbbi időben, de különösképp a 2021 év vége táján gyulai tankerületi vezetők és intézményvezetők jelentős jutalmakat vettek fel. Az egyik intézmény pedagógusa elmondta, 2021 végén 21 ezer forint értékű ajándékcsomagot kapott iskolájának közel félszáz tanára. Viszont, tudomása szerint, az összes tanár ajándékával megegyező nagyságrendű, milliós összegű pénzt vehetett fel motivációs céljuttatás címszó alatt a tankerületi vezető és iskolájuk igazgatója is. Mások arról számoltak be, hogy ők sem pénzt, sem ajándékcsomagot nem kaptak, ellentétben iskolai és tankerületi vezetőikkel.
„Azt még megértem, ha egy intézményvezető négyszer annyit kap, mint egy beosztott tanár, de ha majdnem ötvenszer többet, ott valami nincs rendben. Állami költségvetési intézmény vagyunk, itt aligha érvényesülhetnek a versenyszférára, különösen a tőzsdei cégek bónuszaira hajazó elképesztő különbségek” – mondta ekkor a Narancs egyik informátora. Kiderült, ha a 21 ezer forintos ajándékcsomagot vesszük alapul, akkor alaposan alulbecsülte a tanár a tankerületi vezető jutalmazását. Ugyanis Teleki-Szávai Krisztina „motivációs elismerése” ennek a 103-szorosa volt! Ez azt jelenti, hogy kétszer akkora összeget kapott, mint – a 21 ezer forintos ajándékcsomaggal számítva – az ötven tagú tanári kar együttesen! Ha ehhez hozzávesszük, hogy fizetése amúgy három-négyszerese egy pedagógusénak, akkor nyilvánvalóak a kereseti különbségek.
A tanárok akkor, tavaly november/decemberben még nem tudták pontosan feletteseik jutalmainak összegét, de a magukét sértően alacsonynak találták. Ezért a 21 ezer forintos ajándékcsomagot többen nem vitték haza, hanem bementek vele a helyben működő egyik mentős alapítványhoz. „Ott jobb helyen lesz” – mondták.
A pedagógusok, köztük az ajándékcsomagot kapottak legfőbb sérelme – túl az alacsony fizetésen –, hogy úgy érzik, ők viszik a hátukon a közoktatást. A helyzet mégis az, hogy heti hat tanórára ingyen beküldhetők helyettesítésre, emellett pedig a szakmailag indokolt csoportbontásokat takarékoskodásra hivatkozva nem lépi meg az intézményvezetés. Meglátásuk szerint a tanárokon bevasalt megtakarítások alkották azt a „megspórolt” összeget, amely a bármilyen címszó alatt kifizetett jutalmazás vagy premizálás anyagi forrását jelentette.
*
A felháborodott tanárok jelzései után ez év január 31-én közérdekű adatigényléssel a Gyulai Tankerületi Központhoz fordultam. A törvényben biztosított 15 napos határidőt maximálisan kihasználva, a 14. nap végén így válaszoltak: „A határidőben való teljesítése veszélyezteti a Gyulai Tankerületi Központ veszélyhelyzettel összefüggő koordinációs és adminisztrációs feladatai ellátását.” Arról azonban semmit nem árultak el, hogy a veszélyhelyzettel kapcsolatban a Gyulai Tankerületi Központnak milyen koordinációs és adminisztratív tevékenységét és miben veszélyeztetnénk. Egyben február közepén – a jogszabályokban biztosított lehetőségeket kihasználva – saját maga számára 45 nappal meghosszabbította a tankerület a válaszadás határidejét, ami így március végére tolódott. Már ekkor felmerült a gyanú, hogy időhúzásra játszanak, de amikor március vége felé újabb 45 nappal hosszabbítottak, akkor teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az április 3-i országgyűlési választás előtt semmiképpen sem szeretnének válaszolni. (Ne feledjük, március elején-közepén a nagy ellenzéki bukás nem volt előrelátható, a hatalom láthatóan számolt egy vesztes forgatókönyvvel is.)
A veszélyhelyzetben az adatgazdának a válaszadásra rendelkezésre álló időpont esetünkben május 1-jén, vasárnap járt le. Így, ha egy nappal később, a következő hétfőn válaszolnak, akkor már törvényt sértettek volna. A tankerület a konkrét válaszadás helyett, erre nagyon odafigyelt. Ezért – aligha életszerű és jóhiszemű módon – április 29-én, pénteken, pontban este 8 órakor, a 103. nap végén kaptam „választ.” Akkor sem a tankerület vezetőjétől, hanem egy sokadrangú beosztott munkatárstól.
Ebben az információs törvényre hivatkozva azt közölték: „ha a kért adatot korábban elektronikus formában nyilvánosságra hozták, az igény teljesíthető az adatot tartalmazó nyilvános forrás megjelölésével”. Majd pedig két linket mellékeltek. Ez a két link a Gyulai Tankerületi Központ 2020-as és 2021-es Elemi költségvetése. A több táblázatban összefoglalt adatok a legkevésbé sem adtak választ a január végén elküldött konkrét kérdéseinkre. Nem beszélve arról, hogy a két link mögötti, az előző és a tavalyelőtti évet táblázatba rendező büdzsé már az első pillanattól kezdve rendelkezésre állt. Így azt akár az adatkérés másnapján, február elsején két kattintással elküldhették volna. Ebben az esetben azonban egy szempillantás alatt kiderült volna, hogy kérdéseinkre ez nem válasz.
Közérdekű adatkéréseinek különbsége miatt végül némiképp más tartalmú, de konkrét felvetéseinek egyikére sem válaszoló levelet kapott elsőre Tóth Endre is a Klebelsberg Központtól, amelyet Hajnal Gabriella elnök jegyzett. Ebben szintén két link található. Amikor a Momentum képviselője elküldte a KK-val és a több tucatnyi tankerülettel folytatott korábbi, több felvonásos levelezését, kiderült: ezek semmilyen eltérést nem mutatnak lapunknak a Gyulai Tankerületi Központtal folytatott írásbeli kommunikációjától. A szó szerinti egyezések pontosan mutatták: a központosítás tökéletesre sikeredett. Azt is feltüntették, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogok gyakorlásával összefüggő jogsértés esetén a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatalnál (NAIH) lehet vizsgálatot kezdeményezni. Ezt mind a Momentum, mind a Narancs megtette, a Péterfalvi Attila vezette hatóság pedig megállapította a jogsértést.
*
A történethez szorosan hozzátartozik, hogy idén a járványhelyzet sok ok – így a beoltottak nagy száma – miatt engedett a szorításból. Ebben az évben nem rendeltek el online oktatást a legrövidebb időre és akár egy-egy településre korlátozva sem. Noha erre több helyütt lett volna járványszakmai érv. Az Orbán-kormány ebben is, mint szinte minden másban, politikai döntést hozott. Ez pedig azt jelentette, hogy a tankerületi központoknak – ellentétben érvelésükkel – nem volt olyan, a digitális oktatással összefüggő plusz teendője, ami bármiben is akadályozta volna, hogy a lehető leggyorsabban teljesítsék a közérdekű adatkérést.
Maradt a valós érvek nélküli időhúzás, a hazugság és a titkolózás – és a NER-nek a nyilvánosság érdeklődésére tanúsított pökhendisége. Politikai uraiktól a tankerületek vezetői már mindent megtanultak, amit nem volt érdemes. Emellett szolgalelkűek, igazodnak, a beosztott tanárokat nem becsülik, és a diákoknak mérhetetlen kárt okoznak ezek a vezetők. Lelküket, és ha volt, szakmai meggyőződésüket régen fel- és eladták. A magyar oktatástörténet, és ezzel szoros összefüggésben a szellemi és gazdasági teljesítmény süllyedésének jól fizetett apparatcsikjai ők. Akik már most a történelem szemétdombján csücsülnek.
