Nem vicces

Korrupciós botrány dúl az európai demokrácia szívében. Több képviselő megszegte az Európai Parlament pénzügyi érdekeltségekről és összeférhetetlenségről szóló magatartási kódexét, amely tisztességet, átláthatóságot, becsületességet és felelősséget követel meg a képviselőktől. A Katargate-nak nevezett botrányban érintett képviselők lábbal tiporták ezeket az alapelveket. Euró százezrekkel vesztegették meg őket, kezdetben csak Katarról volt szó, mára kiderült, hogy Marokkó is érintett a botrányban.

Az ügy középpontjába a görög képviselő, Eva Kaili került, ő ugyan minden vádat tagad, de élettársa, az olasz Francesco Giorgi beismerő vallomást tett. Az érintett képviselők súlyos károkat okoztak, s nem csak az EP hírnevének. Az ügy ugyanis messze túlmutat önmagán. A 2019-es európai parlamenti választás után megnőtt az Európai Parlament befolyása, s az EP-nek nagy szerepe van abban, hogy Brüsszel komoly szankciókat léptetett életbe a jogállamiság megsértésével, a korrupt üzelmekkel kapcsolatban, amint ezt a magyar kormány és az Európai Bizottság közötti kötélhúzás során mi is megtapasztalhattuk.

A magyar kormányfő a Twitteren nem csekély kárörömmel kommentálta az EP-ben kitört korrupciós botrányt, egy hisztérikusan kacagó társaság képével illusztrált mémmel reagált, megjegyezve: „És azután azt mondták, hogy az Európai Parlament aggódik a magyarországi korrupció miatt”. De nem csak ő, hanem más hozzá hasonlóan gondolkodó populisták, így a francia Marine Le Pen, vagy Andrzej Duda lengyel elnök is politikai fegyverként próbálják felhasználni a Katargate-t, hogy a 2024-es EP-választás közeledtével felkorbácsolják az Unió parlamentjével szembeni indulatot.

Azt azért még az EU parlamentjének ellenségei sem vitathatják, hogy az EP eddig példamutatóan kezelte a botrányt, nem csak gyorsan és keményen lépett fel a korrupt képviselőkkel szemben, hanem átfogó vizsgálatot is indított és leállított minden olyan programot, ami Katar érdekei szerint alakult volna. Meglehetősen korai kijelenteni, hogy a Katargate csak a szociáldemokratákat érinti, amint ezt itthon egyes kormányközeli médiumok hangoztatták: Manfred Weber, a kozervatív Európai Néppárt elnöke arra mutatott rá, hogy itt pártcsaládok felett álló ügyről van szó, így a fellépés sem állhat meg az egyes képviselőcsoportok határainál. Ráadásul az Európai Ügyészség egy kereszténydemokrata politikus mentelmi jogának felfüggesztését is kérte, tehát eshetnek még ki csontvázak a szekrényből.

A humoros, de inkább tragikomikus valójában az, hogy épp a mi vezetőink tartják viccesnek a botrányt egy olyan országban, ahol pillanatok alatt váltak milliárdossá a kormányfőhöz igen közel álló személyek. És ez esetben nem volt semmiféle ellenlépés, nem is lehetett, hiszen ez esetben az egész rendszer önmagát buktatná meg.

Nem mellékes az sem, hogy a görög hatóságok például befagyasztották a korrupcióval vádolt Eva Kaili összes vagyonát. Akkor lenne okunk a vidámságra, ha itthon is hasonló retorzió érne minden korrupt politikust és köreiket.