Magyarország miniszterelnöke egy százötven személyes repülőgéppel indult néhány héttel ezelőtt a Budapesttől háromszázötven kilométerre levő Mariborba tárgyalni. Tette ezt egy olyan üzemanyagínséges időben, amikor az ország népétől türelmet és takarékosságot kér.
Pedig a türelem fogytán sokaknál: most elsősorban a pedagógusok körében, akik diákok és szülők támogatásával már hetek óta próbálják ráirányítani az illetékesek figyelmét helyzetük tarthatatlanságára. A közoktatásügyért is felelős miniszter - egy látszategyeztetést leszámítva - szóba sem áll velük, a milliós pénzekkel jutalmazott tankerületi vezetők pedig sorra írják alá a felmondóleveleket azoknak a pedagógusoknak, akik pár órás figyelmeztetéssel, polgári engedetlenséggel tiltakoztak segédmunkásokat is megszégyenítő bérszínvonaluk és az oktatási rendszer minden résztvevőt megnyomorító diszfunkcionalitása ellen.
A felmondások indoka, úgymond, az iskolások tanuláshoz való jogának megsértése. Jelenleg szerény számítások szerint is tizenhatezer pedagógus hiányzik a rendszerből, ezt növelik beláthatatlan mértékűre a felmondások. Olyanok is megkapták az obsitot, akik több tannyelvű iskolákban idegen nyelven tanítottak természettudományos tárgyakat. Hogyan lehetne őket pótolni? Ha biológia- vagy földrajztanár talán még akad is, hol van, aki németül, angolul ismeri ezek terminológiáját, s képes ezen a nyelven az anyagot előadni, számonkérni, javítani a tanulók teljesítményét?
Talán egész Budapesten nincs több ilyen, de a "felelős" miniszteri és KLIK-es emberek között aligha. Megkérdezném tőlük: az nem sérti a tanulók tanuláshoz való jogát, ha egy két tannyelvű iskolában nem a választott nyelven tanítják őket? Hiszen azért áldoztak fiatal életükből egy egész évet, hogy megtanulják a nyelvet, és képesek legyenek szaktantárgyakat is elsajátítani rajta, hogy aztán egy idegen nyelvű érettségi birtokában léphessenek be a felsőoktatásba, később pedig a munka világába.
Ki készíti fel az érettségiző osztályokat, ha sorra bocsátják el a tanáraikat? Pár hónap még, és itt van a ballagás, aztán az érettségi. Több ezer, több tízezer fiatal továbbtanulását, egész életét veszélyezteti az oktatásügy vezetőinek pimasz arroganciája.
Fordultak a pedagógusok Novák Katalin államfőhöz is, aki szívesen utal magára nyilvános megszólalásaiban háromgyerekes édesanyaként. Anyai szíve azonban nem dobban meg a hideg kövön ülősztrájkoló gyerekekért és az esőben a minisztérium zárt kapuja előtt tüntető szülőkért és pedagógusokért. Pedig nem is olyan régen megígérte, hogy tekintetét a szegényekre és a hátrányos helyzetűekre fordítja: „leülök közéjük a sámlira, meghallgatom és képviselem őket”.
Nincs mostanában ilyesmire ideje, sok dolog van az államfői rezidencián, melyet éppen nemrég újították fel 280 millió forintért. Lett benne sminkszoba, kutyakennel, zeneszoba és moziterem. 200 millióért újult meg az államfői autópark is.
Az államfőnek fontos dolgai vannak. Ő írja alá a bátor kétharmad által hozott törvényeket: a katás adózókat ellehetetlenítőt, nemrég pedig a százezrek nyomorúságát előrevetítő szociális törvénymódosítást. Meg is teszi szorgalmasan, nem húzza az időt konzultációkkal. Aztán reprezentálnia is kell az államfőnek, megér ez nekünk félmilliárdot. Bennünket képvisel ő, ahogy Beregszászon az ádventi gyertyagyújtáskor mondta, tizenötmillió magyar felhatalmazásával látja el feladatát. Beiktatásakor Balog Zoltán püspök Pál apostol szavaival egyenesen az Isten által "kiválasztottak és elhívottak" közé sorolta.
Novák és a politikai hatalom jelenlegi birtokosai talán még el is hiszik a papos szóvirágokat. A hatalom szédületében láthatólag elfeledkeztek azokról, akiknek érdekeit szolgálniuk kéne. Nem egyszerűen nem teszik a dolgukat, amire a rájuk szavazóktól a felhatalmazást kapták, hanem gyilkos cinizmussal, nyílt gúnnyal lehetetlenítik el az életüket.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.