- Szilágyi Zsófia Emma: Karácsonyi pesztó

Mi a fenét keres keményítő a pesztóban? Tudom, nem szeretsz sokat kínlódni a konyhában, de én ezt a szemetet meg nem eszem, Béla. Ha az embernek már egy mártásra sincs ideje, akkor már úgyis minden mindegy, tehát nyugodtan csinálhat is egyet. Egyébként pont annyi ideig tart, mint megfőzni a tésztát. Amúgy meg mit gondoltál, meghívlak vacsorára, és nem készülök? Hagyd csak az előszobában azt a bevásárlószatyrot, van itt minden, például sör a hűtőben, szolgáld ki magadat. Nem akartam túlbonyolítani a kaját, jó lesz ez a kis friss zöld íz. Jussak majd eszedbe két bejglimérgezés között! Szóval fazék elő, bele víz, só, olaj, rá fedő, irány a tűzhely, hadd forrjon. Hova tette Ildi az aprítógépet? Köszi, Ildi az ünnepekre mindig átrendezi az egész lakást, kell a hely a karácsonyi díszítésnek. Most kis marék fenyőmagot és néhány szem diót beledobok a serpenyőbe, olaj nélkül, és a láng fölött egészen addig mozgatom a serpenyőt, amíg a magok megbarnulnak. Érzed ezt az illatot? Pörkölöd tovább? Tessék. Addig én hámozok két gerezd fokhagymát. Ne tudd meg, Ildi milyen hisztérikus lett, amiért száműztem néhány karácsonyi díszt a spájzba. Minden négyzetméterre jut egy bizbasz, és nem lehet tőlük közlekedni. Átesek rajtuk, beléjük akadok, összevissza lógnak a plafonról… Vera legalább ilyenekkel nem megy az agyadra. Mi? Szeretője? Elkészült, Bélám, nehogy megkeseredjenek a magok. Tedd a mosogató szélére a serpenyőt, köszi. Mondjuk annyira nem lep meg. És szerintem téged sem. És nem azért, mert Verának az arcára van írva, hogy hűtlen alkat, hanem mert veled, Bélám, mindent meg lehet tenni. Született mazochista vagy, akkor érzed magad jól, ha szenvedhetsz. Egy ilyen nőt csak az vesz el, aki az egész életét gyötrelemben akarja leélni. Emiatt pedig összeilletek. Verának olyan férfi kell, aki szemet tud hunyni a hűtlensége felett, neked pedig olyan nő, aki rendre hűtlenkedik. Furcsa, de ti így vagytok egészek, ti mással nem is tudnátok boldogok lenni. Különben Vera már rég kiszállt volna a házasságból, ahogy te is. Én a hűtőben szoktam tartani az aprítógép tálkáját, így a melegebb alapanyagok lehűlnek, nem fő meg a pesztó, ezért sokkal zöldebb, frissebb marad… Tudod, minden egyes nap elgondolkozom azon, miért nem lépek le, ahogy anno anyám tette… Erre egyetlen válaszom van: akármilyen meglepő is, szeretem Ildit, pedig szinte már semmi köze ahhoz a nőhöz, akit anno elvettem. És nekem sincs közöm ahhoz a férfihoz, aki őt elvette. És bármilyen hülyén is hangzik, minket az köt össze, amivé formáltuk egymást. Így egy pillanatra sem tudom elképzelni, hogy nélküle éljem le az életemet. Az a férfi talán igen, aki húsz éve ott állt az oltárnál, de aki most itt pucolja a fokhagymát, az már biztosan nem. A megcsalás ennél fogva nálunk biztos, hogy nem férne bele. És zicher, hogy Ildi is így gondolkodik. Mehet is az aprítóba a két gerezd fokhagyma a lepirított magokkal, meg csipetnyi só. Aprítom most egy pár másodpercig, és már jöhet is egy nagy marék bazsalikomlevél, és az igazi, fanyar csoda: fél marék csalán. Igaz, fagyasztott, de most csak ez van. Annyi elég lesz, köszönöm. Csalánból még egy kevés. Remek! De előbb állítsd le a gépet, Béla, mert ha beleaprítod az ujjadat, dobhatom ki a fenébe, téged meg vihetlek a kórházba. Szóval most mehet is bele némi parmezán meg pecorino. Egyébként, ha a két sajt közül valamelyik nincs otthon, úgy is jó, ha az egyikből többet teszel bele… Ildivel továbbra is tépjük egymást, de azért igyekszünk. Én kitaláltam magamnak a főzést, ő pedig élményfestésre jár. Nem tudom, ­miért épp ezt választotta, de inkább, mint hogy elkezdjen írni. Egy barátnője vagy két éve írt egy könyvet, ami sikeres is lett. A férje nem igazán örült neki. Nem, nem irigységből, hanem, mert a nő az egész magánéletét kiteregette… Érthető, hogy a faszi ezen kiborult. Most mehet bele valamennyi olívaolaj, de könyörgöm, Béla, előbb állítsd le a gépet, aztán vedd csak le a tetejét. Ez egy régi gép, akkor is működik, ha nincs rajta a fedele. Nem túl biztonságos, de legalább már tudom, mit kérek karácsonyra. Igen, szemre, de ez nem azt jelenti, hogy az üveg felét bele kell locsolnod! Remek, köszönöm. És akkor még egy utolsó kör aprítás, úgy tíz-tizenöt másodperc. Szóval engem már egy pár perces konyhai művelet is fel tud tölteni. Talán neked is meg kéne próbálnod. De, figyelj, Béla, ne szuszogj a nyakamba, meg ne sündörögj mögöttem, mert azt nem szeretem. Állíthatod is le a gépet. E basta, e finito, kész is a fantasztikus, keményítőmentes, karácsonyi pesto alla… izé!