Nem csak a magyar miniszterelnök használja kényelmes kibúvóként az ukrajnai háborút, ha valamit, mondjuk a rendeleti kormányzás helyett a teljes parlamenti kontroll visszaállítását akarja elérni, a jelek szerint az uniós intézményrendszer is él az alkalommal, ha a helyzet úgy hozza.
Most épp a növényvédőszer-használatot korlátozó fenntartható használat irányelv, a SUR bevezetését halasztották el arra hivatkozva, hogy „több adatra” van szükség azzal kapcsolatban, milyen hatása lenne az európai mezőgazdaságra a vegyszermennyiség 50 százalékos csökkentése, valamint hogyan befolyásolná az alternatív, kis kockázatú, környezetkímélő technológiák hozzáférhetőségét a háborús helyzet, nem vezetne-e a lépés az élelmiszerválság súlyosbodásához.
Hogy ez mennyire valid indoklás, arra majd lentebb kitérünk, előbb azonban érdemes felidézni a SUR irányelv előtörténetét. Az EU-ban 350 ezer tonna mezőgazdasági vegyszert használnak fel, ezt a volument felezné meg a készülő szabályozás. Az irányelv egy nagyobb keretrendszerbe illeszkedik, amelynek révén az EU 2030-ig – erőteljes állampolgári nyomásra; a Magyarországon továbbra is hozzáférhető méhgyilkos peszticidek betiltását például egy európai polgári kezdeményezés keretében jóval több mint egymillió ember támogatta – megpróbálja jelentősen növelni a környezeti és az élelmiszerbiztonságot. A keret része a biológiai sokféleség növelésére vonatkozó, illetve a „farmtól a villáig” (vagyis a termelőtől a fogyasztóig) elnevezésű, az élelmiszerek nyomon követését és beltartalmuk ellenőrizhetőségét segítő stratégia. Ha kisebb vegyszerfelhasználással működne a mezőgazdaság, az mindkét projektnek segítene: a túlzott vegyszerezés miatt tömegesen pusztulnak a rovarok – ide értve a megporzásban pótolhatatlan szerepű méheket is –, és minden állat, ami a táplálékláncban a rovarok fölött van. Ez nem csak terméshozamokon látszik meg máris, hanem a biodiverzitás csökkenésén is. (Csatlakozó információ, hogy a rovarbeporzású vadon élő és termesztett növények megtermékenyítésében a házi méh mellett még több száz rovarfaj játszik kulcsszerepet, a poszméhektől a darazsakon át egyes bogarakig és lepkékig.) Az élelmiszerbiztonság javítása pedig elképzelhetetlen a vegyszerforgalom pontos követése nélkül, amit egyrészt ma még nemhogy a fogyasztók, de a döntéshozók sem tudnak teljeskörűen megtenni, és ami a SUR irányelv egyik alappillére lenne – merthogy nélkülözhetetlen alapfeltétele a vegyszermentesítés betartásának.
Végső soron ötszázmillió fogyasztó egészsége és biztonsága, illetve az Európai Zöld Megállapodás egyik legfontosabb vállalása áll szemben négy multinacionális vállalat (két német, egy kínai és egy amerikai) érdekeivel. Egyikük az amerikai Monsantót korábban felvásárló német Bayer előtt a Bizottság a közelmúltban már látványosan kapitulált, amikor szép csöndben egy évvel meghosszabbította az egyre több tudományos eredmény szerint rákkeltő glifozát használati engedélyét. December 19-én pedig egy olyan határozat-tervezetet terjesztett a Tanács – ironikus módon a klíma- és energiaügyi miniszterek tanácsa – elé, amely elhalasztaná az eredetileg 2023-tól élő SUR bevezetését. Az apropó, mint jeleztük, a háború, illetve az élelmiszerválságtól való félelem. De nincs olyan tudományos bizonyíték, amely igazolná, hogy a hagyományos peszticidek mennyiségének csökkentése, illetve a kevesebb vegyszer használatával járó természetközeli eljárások alkalmazása visszavetné a mezőgazdaság hatékonyságát. Ráadásul, mint jeleztük, az agrokemikáliák piacát olyan nemzetközi nagyvállalatok uralják, amelyeket nem érint közvetlenül Oroszország ukrajnai agressziója, így a hozzáférhetőséggel kapcsolatos háborús aggályokat is nehéz lenne tényekkel alátámasztani. Arról viszont bőségesen rendelkezésre állnak adatok, milyen károkat okoz a környezetben és az emberi egészségben a jelenlegi vegyszermennyiség.
A „további adatok bekérése”, amit a Tanács három napja jóváhagyott, ilyen körülmények között leginkább időhúzásnak és a vegyszergyártó multik számára biztosított menekülőútnak tűnik. Az Orbán-kormány – az előzmények ismeretében: természetesen – támogatta a vegyszercsökkentés elnapolását. Árulkodó Nagy István agrárminiszter közleménye: „nem hozható felelős döntés, amíg nem ismert, hogy a bizottság javaslata következtében mennyivel csökken az Európai Unió mezőgazdasági termelése, mennyivel emelkednek az élelmiszerárak, és mennyivel nő az importkitettség” – miközben az EU nettó élelmiszerexportőr, a most haladékot kapott peszticidek terén viszont erőteljes importra szorul.
