– Meg sem fordult a fejemben, hogy a nyomor vitte volna rá a lopásra a sorban előttem álló, jól öltözött, kifejezetten ápolt férfit – idézte fel az egyik budapesti hipermarketben tapasztaltakat egy nyugdíjas. Szavai szerint a pénztár melletti jelzőkapu csipogására az elkövető elővett a táskájából egy manapság már kifejezetten luxusterméknek számító több ezer forintos olívaolajat, mire a tapasztalt kasszás az egész táskáját kiboríttatta vele a szalagra és vezetőt kért a pulthoz. Utóbbi egyenként kivette az ellopásra szánt összes terméket, szalámit, több tábla csokit, majd elengedte a férfit.
– Ezt ugyan némán helytelenítettem, nem szólaltam meg. Már bánom, nyilván minden eset más és más, de a futni hagyás a legrosszabb, amit tehetnek a lopások ellene – érvelt a nyugdíjas, felidézve: utoljára 1982-ben került hasonló szituációba, amikor egy kifejezetten erőszakos elkövetőt ő maga tartott ott a boltban a rendőrök megérkeztéig.
A nyugdíjas által elmesélt eset korántsem egyedi, sőt, mind gyakoribb. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) lapunk kérésére küldött adatsorából ugyanis kiderül, hogy a múlt évihez képest megugrott a kisebb – vagyis az ötvenezer forint értéket meg nem haladó, így még szabálysértésnek számító – lopások száma az év első tizenegy hónapjában. Míg tavaly ugyanebben az időszakban
6172 ilyen esetet regisztráltak, addig idén január és november vége között 7560-at. Ez 22,4 százalékos növekedést jelent. Az elkövetők a legtöbb esetben – ahogy tavaly, úgy idén is – elsősorban élelmiszert loptak, ezt a toplistán a ruházat, az illatszer, a vegyi áru és a műszaki cikk követte.
A statisztikákkal egybecseng az a válasz, amit Maczelka Márktól, a Spar Magyarország Kft. kommunikációs vezetőjétől kaptunk arra a kérdésünkre, nőtt-e bolti lopások száma, s milyen termékköröket érint ez a jelenség. Szavai szerint a jelenlegi nehezebb gazdasági helyzet az üzletekben elkövetett lopások és lopási kísérletek folyamatosan növekvő számában is megmutatkozik. Ezek kapcsán
egyre kevésbé beszélhetünk egyszerű élelmiszerlopásról, a hangsúly áthelyeződött a szervezett, sorozatos, megrendelésre, tovább értékesítési céllal történő eltulajdonításra.
– Az üzleteinkbe nem vásárlási szándékkal érkező személyek célzottan készítenek össze „csomagokat” és kísérlik meg azok eltulajdonítását. Az égetett szeszek, az édességek, de a vegyi áru termékek is a lopásérzékenyebb termékek kategóriájába sorolhatók. Üzleteink hosszú ideje rendelkeznek fejlett vagyonvédelmi biztonsági kamerarendszerekkel. Az esetek túlnyomó többségében az elkövetőkről jó minőségű kamerafelvétel készül, amely a rendőrség munkáját nagyban támogatja a feljelentést követő nyomozás és eljárás ideje alatt – mondta Maczelka Márk.
– Konkrét számokat, arányokat nem tudok mondani, hiszen nincs rálátásom a biztonsági adatokra, de vélhetően több a lopás, ugyanis sokkal szigorúbban ellenőrzik a személyzetet is – mondta egy dunántúli Lidl munkatársa.
– Sokkal gyakrabban tartanak próbavásárlást, persze direkt lopáshelyzetet generálva, azt figyelve, hogy a pénztárosok melyik trükknek dőlnek be. Volt, hogy egy műszak alatt öt-hat „tolvaj” ment át az egyik kasszán, utána megmutatták a trükköket.
A kamerákkal ugyanis nemcsak a vevőket, hanem az alkalmazottakat is figyelik. A leggyakrabban tudomásom szerint amúgy alkoholt, ruhaneműt, illetve a bazár részen található kisebb árucikkeket lopnak a vevők. Mivel mindenütt van kamera, ezért a megélhetési lopás ritka, a klasszikus zsemle-kefir kombót nem innen próbálják elvinni, azokat a kisboltokból könnyebb kicsempészni.
Az egyik kaposvári magánvegyesboltban jól ismerik a vásárlók nagy részét, s az üzlet eladója szerint azt is pontosan tudják, ki az közülük, akinek minden forintot meg kell fontolnia, mire költi.
– Sajnos nem újdonság, hogy már azt is meggondolja néhány egyedülálló nyugdíjas, hogy három vagy négy zsemlét vegyen, s nem dekára, hanem szeletre kérik a legolcsóbb felvágottat is
– magyarázta. – Jellemző, ha lopási kísérlet történik, az inkább gyerekekhez vagy ránézésre nem olyan rossz anyagi körülmények között élőkhöz kötődik. Előbbiek jellemzően édességet, kisebb csokikat próbálnak elvinni fizetés nélkül, utóbbiak kozmetikumot vagy tömény italokat. A régi, idős, s láthatóan nagyon szegény kuncsaftoknak próbálunk segíteni, van „Segíts kenyérrel!” akciónk, azaz aki megteheti és akarja, fizethet több péksüteményt, kenyeret, mint amennyit eredendően venni szeretne, s itt hagyja a boltban, mi pedig ingyen odaadjuk olyanoknak, akinek gond lenne megvenni.
Hogy erről beszélt, azt eladó felelevenített egy esetet, amely nagyon megérintette:
– Egy idős néni, aki naponta jár be hozzánk, sokáig állt a tejes hűtő előtt, ki-be rakosgatott egy joghurtot és egy olcsó krémsajtot, láthatóan zavarban volt. Odaléptem, hogy segíthetek-e,
erre elpityeredett, hogy nincs nála ennyi pénz, s azon gondolkodott, hogy valamelyiket elteszi a táskájába, de sohasem lopott, s nem vitte rá a lélek.
Nagyon megsajnáltam, hiszen két-háromszáz forint körüli termékről volt csak szó, mondtam neki, semmi baj, aztán amikor sóhajtva visszatette a joghurtot, s elindult a kasszához, megelőztem, mondtam a kolléganőnek, a joghurtot írja fel nekem, s miután fizetett, egy szó nélkül beleraktam a szatyrába, amitől újra elsírta magát.
Az egyik kaposvári hipermarket biztonsági őre szerint, ha nem is túl nagy arányban, de nőtt a lopáskísérletek száma. Állítása szerint megjelent az áruházban – ahogyan ő nevezte – szociális hátterű tolvajlás:
felvágott, tejtermék, péksütemény, szelet csokoládé, amit megpróbálnak fizetés nélkül elvinni a vevők, de olyan is akadt, aki egy csomag élesztővel bukott le.
– A felvágottnál a pultban kértről leszedik a ragasztott árcímkét a vonalkóddal, péksüteménynél, jellemzően zsemlénél, kiflinél pedig kevesebbet mondanak a kasszában, mint amennyit a zacskóba raktak – tette hozzá. – A láthatóan kényszerből lopni próbálókkal más a hangvételünk is, a legtöbbször nem hívunk rendőrt, sőt, jegyzőkönyvet sem veszünk fel, mert látszik, először próbálta, s hogy lebukott, olyan trauma érte, hogy a büdös életben nem fogja többször megkísérelni. Mert nem igazi tolvaj,
hanem a végső kényszer, a tehetetlenség, a teljesen elhatalmasodott kétségbeesés vitte rossz útra, s nem azért érzi rosszul magát, mert mindenki előtt lebukott, hanem mert saját maga előtt szégyenült meg.
– A mi üzleteinkben nincs biztonsági őr, az alkalmazottak és a kamerák tartják szemmel a vásárlókat. Nem vezetünk listát, de úgy érzem, egyre többen próbálnak fizetés nélkül ezt-azt megszerezni maguknak – erről már Csongrád-Csanád megyei település drogériai üzletlánc egyik boltjában dolgozó nő, Krisztina beszélt. A szépítő- és tisztítószerek drágulása hozhatta magával azt, hogy az ilyen egységekben is szaporodik a lopások száma. A januári és a novemberi számokat összevetve KSH adatai szerint
a 75 milliliteres fogkrémért 545, majd 721 forintot kellett adni, sampon év eleji 795 forintos ára 1030 lett, s száz darabos papír zsebkendőt sem 271-ért, hanem 411-ért kapjuk meg.
Az eladó azt mesélte, sokféle tolvajjal találkoznak. Bukott le náluk jól öltözött, középkorú nő, aki a drága hajfesték dobozába még egy márkás szempillaspirált és egy szemhéjtust is beleerőltetett. Pár hete egy idősebb férfi ballagott be mindössze egy kis autóstáskával a csuklóján. Kifelé menet, amikor besípolt a biztonsági kapu, a férfi azt próbálta bizonygatni, hogy a kezében lévő folyékony mosószert máshol vette.
Az sem ritka, hogy fiatal lányok felszakítják a tamponos dobozt, édesanyák a pelenkás zacskót, kivesznek belőle párat és távoznak.
– Lehúztam a kasszánál az alsóbb kategóriás parfümöt. Az lett furcsa, hogy mintha degeszre lett volna tömve a doboz. Belenéztem, és valóban egy testesebb üveg: egy drága termék volt az olcsónak a csomagolásában. A középkorú férfi állította, hogy így vette le a polcról – emlékezett vissza a kereskedő. Rendőrt a lehető legritkább esetben hívnak. Nem éri meg a macera, mondta, inkább próbálnak az alkalmazottak még jobban figyelni és a megérzéseikre támaszkodni.
Fiatal tolvajok
A legtöbb ilyen lopást a hiper- és a szupermarketekben, valamint egyéb vagyonőrt foglalkoztató üzletben követték el. A kisebb értékű lopások 13,1 százalékát követték el fiatalkorúak, 0,5 százalékát pedig gyermekkorúak. Tavaly hasonló arányok voltak: akkor a fiatalkorú elkövetők aránya 12,4 százalék volt, a gyermekkorúaké pedig 0,6 százalék volt.
