futball;világbajnokság;orosz-ukrán háború;

A sport már legyőzte az oroszokat

Miközben a világ nagy része a béke nyugalmában szurkolta végig az idén kivételesen télen rendezett seregszemlét, addig Ukrajna számára egészen mást jelentett a viadal az orosz agresszió miatt: a futballközvetítések a normalitás érzetével ajándékozták meg a helyi szurkolókat.

Visszatér az időszakos áramszolgáltatás. A legjobbkor. Kezdődik a katari labdarúgó-világbajnokságon a Wales–Anglia mérkőzés. November 29-ét írunk, a Kijev külterületének számító Irpiny városában egy kebabosnál gyűlnek össze néhányan, hogy megnézzék a meccset. Roman Kryvyi, egy ukrán videójáték-árus épp beesik a kezdésre. Nem kérdés, a 22 éves férfi melyik csapatnak drukkol: mint az AP hírügynökség munkatársának meséli, kis híján a padlóra vetette magát néhány héttel korábban, hogy ott zokogja ki elkeseredettségét, amikor hazája csapata alulmarad Wales ellenében a vb-pótselejtezőn, s így az ukránok helyett a szigetországiak utazhattak a tornára.

„Anglia nyerje meg a vb-t!” – mondja Kryvyi. „Csak Anglia! Anglia egyébként is támogatott bennünket katonailag" – magyarázza, miért nekik drukkol, s megemlíti, e segítség nagyon jól jött az oroszok inváziójának megállításában.

Miközben a világ nagy része a béke nyugalmában szurkolta végig az idén kivételesen télen rendezett seregszemlét, addig Ukrajna számára egészen mást jelentett a viadal az orosz agresszió miatt: a futballközvetítések a normalitás érzetével ajándékozták meg a helyi szurkolókat. Szorítani a kedvenc csapatnak, a kedvenc játékosnak, vagy csak élvezni a játékot, azt jelentette: élsz! A megszállt ország lakosai számára a futball és a többi sport menekülés a mindennapok kegyetlensége elől. De ez nem meglepő: így van ez Brazíliában vagy Ghánában is. A fronttól nem messze egy futballcsapat összehangolt együttműködése ugyanazt a kollektivitást szimbolizálja, ami nélkül ma már nem létezne Ukrajna, a világbajnokság eseményei miatt izgulni pedig a világ békés részével való kapcsolat érzetét is erősíti.

Egy-egy meccset megnézni ünnepnapnak számít. A vb ideje alatt az orosz haderő áramszolgáltatókat, erőműveket, infrastrukturális hálózatokat bombázott, bizonytalanná téve az internetelérését, és olyan alapvető szolgáltatásokat is érintve, mint a víz- és a fűtésellátás.

Az irpinyi kebabárus, Mashrabjan Haydarov a nap folyamán arra lett figyelmes, hogy az üzletével szemközti épületben felgyúlnak a fények. Emiatt az üzlet generátorát lekapcsolta, és visszakötötte az áramszolgáltatást, hogy az újfent a helyi hálózatról működjön. De az internet nem megy. Nincs kapcsolat.

„Az otthonomban egyáltalán nincs net. Ez a legidegesítőbb” – magyarázza Kuian, a kebabosnál összeverbuválódott társaság másik tagja, egy közgazdászhallgató.

Az egyetlen megoldás az, hogy egyikük mobiltelefonján bejön a net, a kis képernyőt ülik körbe. Szerencsére kétszer 15 perces hosszabbítás a csoportkörben még nincs, így a háborús kijárási tilalmat senkinek nem kell megszegnie.

Irpiny stratégiailag fontos helyszíne volt az orosz invázió visszaszorításának. 2022. február 27-től egy hónapon át heves utcai harcok zajlottak ott, az ukrán erők – akárcsak Bucsában – tömegsírokra, összekötözött kezű és lábú emberekre, tarkón lőtt civilek holttesteire találtak az oroszok visszaszorítása nyomán.

Az élet nem állhat meg, s ahol van élet, ott van futball. Fiatalok nemcsak meccsnézésre jönnek össze, hanem kimennek focizni egyik-másik üresen tátongó stadionba. Szívesebben játszottak volna Irpiny legnagyobb arénájában, ha már az is kies és kihasználatlan, de annak játékterét kráterek tarkítják. "Nem tudunk ezzel mit tenni, együtt kell élnünk a helyzettel. Tisztában vagyok vele, ki miatt történt mindez. Az Orosz Föderáció azt akarja, hogy így éljek!" – említi Kuian.

Miközben a front közelében a sport, legyen szó aktív kikapcsolódásról vagy szimpla szurkolásról, a helyiek mentsvára, a világ legjelentősebb sportdiplomatái körében fő vitatéma. Eddig a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) a sportot „politikailag semlegesnek" akarta beállítani, de az orosz hódító törekvések ezt a mítoszt pillanatok alatt szertefoszlatták.

Hiába szajkózta Gianni Infantino, a FIFA elnöke, hogy a Katarnak korrupt módon odaítélt világbajnoksággal az égvilágon semmi probléma, hiába kérte meg az indulókat, hogy tartózkodjanak a politikai véleményformálástól, és hiába írták felül a kereskedelmi és pénzügyi érdekek a közérdeket – Katarban az előkészületek során legalább 6500 vendégmunkás veszítette életét –, a sport nem maradhat független. Kénytelen oldalt választani. Nem a bal és jobb közül. Hanem a helyes és helytelen közül.

Magyarországról nézve – ahol a kormányzati propaganda egyértelműen Moszkva hatásának jeleit hordozza – talán nem látszik világosan, de a (sport)világ közvéleményének elsöprő része fejezte ki felháborodását az orosz invázió miatt, és biztosította az ukrán népet szolidaritásáról. Sportszövetségek, klubok, szponzorokat és sportolók sora hívta fel a figyelmet a béke szentségére,  hogy az illetékesek tegyenek meg mindent annak megteremtéséért. A konfliktus elől menekülők számára biztosítsák az útvonalakat, és segítsék elő Putyin rendszerének széles körű elítélését és kiközösítését.

2022-ben végérvényessé vált: a sport kizárólag akkor képes széles társadalmi hatásának eleget tenni, ha hű marad alapértékeihez. Ha a világ jobbá tételéért cselekszik, és fel mer szólalni és kiállni az egyetemes elvek mellett, amelyeken alapul. 

A sportnak semmihez sem fogható, kultúrákon átívelő egyesítő ereje van, és minduntalan közös értékeinkre hívja fel a figyelmet. Ha egy agresszor ország ezen értékek ellen vét, kiiratkozik a kultúrvilágból.

Irpiny, Bucsa és a többi ukrán település ha még évtizedekig hordozza majd az elvetemültség mementóját, a legkegyetlenebb időkben is menedékként fordulhatott a sporthoz.