Oroszország az ukrajnai háború „minden érintettjével" készen áll a tárgyalásra, csakhát Kijev és nyugati szövetségesei erre nem hajlandók, panaszolta minap a Kreml ura. Főparancsnokának buzgó békevágya ellenére az orosz hadsereg változatlan hévvel szórja lövedékeit az ukrán településekre. De még ha átmenetileg el is hallgatnának az orosz fegyverek, mire lenne az biztosíték miután a háborút kirobbantó Putyin ezúttal is csak „elfogadható diplomáciai megoldást" keresne annak lezárására. Kinek elfogadhatót, merthogy afelől semmi kétséget nem hagyott, hogy számára csakis egy feltétel nélküli ukrán fegyverletétel, az eddigi orosz területbekebelezések – beleértve a 2014-ben annektált Krímet is – elismerése az elfogadható.
Ukrajna tárgyalási hajlandósága sem őszintébb, mint az agresszoré. De egyáltalán miről is tárgyalhatna a tíz hónapja orosz tűz alatt álló ország? Netalán arról, hogy bár a harci szerencse csillaga most neki ragyog, kész lemondani elrabolt területeiről? Miért is tenné? Hosszú távon, amennyiben Ukrajna mögött marad a NATO, Putyin reményvesztett, megszégyenített hadseregének esélye sincs győzelemre. A világ azonban rövid távban gondolkodik, kezd belefáradni a háború okozta nehézségekbe, a támogató országok lakossága elvárja, hogy legalább beszéljenek a békéről. Kijev meg is tette hétfőn kissé zavarosra sikerült javaslatát: délelőtt még Oroszország kizárását kérte az ENSZ-ből, délután már az ENSZ égisze alatti békecsúcsot javasolt februárra, de úgy, hogy Oroszország csak akkor kapjon meghívást, ha már nemzetközi bíróság elé állították. Most attól az apróságtól eltekintve, hogy februárig ez nem hozható össze, ha Oroszországot kizárják a békecsúcsról, akkor egyáltalán kivel tárgyalnának a békéről?
A történelemben még nem volt, és minden bizonnyal nem is lesz olyan háború, amely ne valamelyik fél győzelmével és a másik vereségével ért volna véget. Az a vezető politikus, aki azt a hamis képzetet kelti, hogy egy háború közepén akár az agresszor, akár az áldozat le fogja tenni a fegyvert, míg egyáltalán pislákol a remény a győzelemre, az egyszerűen hazudik népének és burkoltan azt fogalmazza meg, hogy az áldozat feltétel nélkül tegyen eleget az agresszor kérésének.