Az elmúlt hetekben számos nyugati vezető javasolta, hogy érdemes fontolóra venni az orosz-ukrán háború tárgyalások általi rendezését. Volodimir Zelenszkij is megnevezte azokat a feltételeket, amelyek mellett megfontolná a béketárgyalásokat, többek között az összes orosz haderő kivonását az ukrán területekről, minden katonai és civil személy visszatérését, akiket őrizetbe vettek vagy Oroszországba deportáltak, valamint egy különleges nemzetközi bíróság létrehozását, amely felelősségre vonná az orosz vezetést az agresszió miatt. Ezek a feltételek még messze vannak a teljesüléstől, de miközben Ukrajna folytatja az ellentámadását és kulcsfontosságú területei, például Herszon – az egyetlen regionális főváros, amelyet Oroszország az első támadás során elfoglalt – visszaszerzését, Kijev egyre kedvezőbb helyzetbe kerülhet a diplomáciai tárgyalások megkezdéséhez.
Egy ilyen helyzet azonban nem valószínű, hogy önmagában a harctéren elért ukrán előrehaladás eredményeként fog kialakulni. Ha eljön az idő, a nemzetközi partnerek kulcselemként a biztonságára vonatkozó garanciákkal tudják majd meggyőzni Ukrajnát a tárgyalási kezdeményezések dolgában. Az ukránok számára ez azt jelentené, hogy abban a tudatban kezdhetnek béketárgyalásokba Oroszországgal, hogy feltételeik nemcsak reálisak, hanem a nemzetközi közösség által is elismertek. Ez biztosítékot adna a tárgyalófeleknek és a szélesebb ukrán közvéleménynek arra, hogy a megállapodás nem fog azonnal felbomlani, és nem bátorítja Oroszországot újabb támadásokra a jövőben.
Fontos lenne továbbá, hogy a befektetők bizalommal viseltethessenek az ország jövője iránt, és hogy előkészítsék Ukrajna újjáépítését és a menekültek visszatérését.
Az ilyen garanciák azonban veszélyt is rejthetnek magukban. Ha például egy kötelezettségvállalás túlságosan is kötelező erejű, a külső szereplők – ebben az esetben Ukrajna nyugati partnerei – egy olyan konfliktusba keveredhetnek, amelyet annak az országnak a magatartása idézett elő, amelynek a biztosítékokat nyújtották. Ezért gyakori, hogy a biztosítékot nyújtó fél megtartja magának a végső döntést a beavatkozás kiváltó pontjairól, valamint a segítségnyújtás mértékéről. Ha egy kötelezettségvállalást nem éreznek őszintének, az felbátoríthatja az ellenséges szereplőket, és végső soron gyengítheti a veszélyeztetett ország biztonságát. A hiteles biztonsági garanciák tehát egyensúlyt fejeznek ki a garanciavállalók által elfogadható kockázat mértéke és az adott ország biztonságáért való kiállással őrzött politikai érdekek között.
Eddig számos javaslat született Ukrajna támogatására.
Miután Oroszország 2022 szeptemberében jogellenesen magához csatolt négy kelet-ukrajnai régiót, Ukrajna hivatalosan is kérelmezte a NATO-tagságot. November 29-én a NATO külügyminiszterei ismét hangsúlyozták a szervezet „nyitott ajtók politikáját” és Ukrajna melletti elkötelezettségüket a háborúban, de Ukrajna kérelmét ebben az esetben nem vették figyelembe.
Az ukrán elnöki hivatal vezetője, Andrij Jermak és Anders Fogh Rasmussen volt NATO-főtitkár jelentése egy „kijevi biztonsági paktum” mellett érvel, amely egy sor biztonsági garanciát tartalmazna az Ukrajna elleni jövőbeli támadások megelőzésére, és alapot biztosítana a nemzetközi katonai segítségnyújtáshoz újabb agresszió esetén. A kijevi biztonsági paktum a garanciavállaló államok egy csoportjának közös stratégiai dokumentuma lenne, amely kétoldalú alapon további kötelező erejű kötelezettségvállalásokat fogalmazhatna meg, hogy segítséget nyújtson Ukrajnának fegyveres erői és védelmi ipara újjáépítésében, a közös kiképzések és gyakorlatok lebonyolításában, valamint hogy fokozza a biztonsági együttműködést.
A Külkapcsolatok Európai Tanácsa egy „hosszú távú háborús tervet” fogalmazott meg, amely az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatás kiszélesítésére szólít fel, beleértve egy hivatalos kötelezettségvállalást Ukrajna segítésére, hogy egy jövőbeli támadás esetén biztosítsa a védelmet. Ez nemcsak azért kulcsfontosságú, hogy a kijevi politikai vezetés a lehető legjobb pozícióból indulhasson a tárgyalásokra, hanem azt is példázza, hogy Ukrajna partnerei készek támogatni a szuverenitásáért és területi integritásáért folytatott küzdelmet. Ezt fokozott katonai és pénzügyi támogatással, valamint a szankciók bevezetésére vagy újbóli bevezetésére vonatkozó rendelkezésekkel kell kiegészíteni. A lehetséges támogatás mértékének viszonylag homályosnak kell maradnia, hogy minden lehetőség nyitva maradjon, és a Kreml ne tehesse próbára a határait.
Ahogy Ukrajna egyre közelebb kerül az uniós csatlakozáshoz, érdemes megkezdeni a jelenlegi tagállamok számára biztosított támogatási feltételek tükrében szervezni az országot. Ugyanakkor a többi nyugati partner, köztük az Egyesült Államok hasonló kötelezettségvállalása segítene fenntartani a transzatlanti egységet az Ukrajnának nyújtott támogatás tekintetében. Ukrajnának a maga részéről el kellene köteleznie magát az iránt, hogy fenntartja saját kapacitásait területének megvédésére. Az erkölcsi kockázat elkerülése érdekében a biztonsági garanciák nem automatikusan lépnének életbe, hanem külön vészhelyzeti mechanizmust hoznának létre Ukrajna és partnerei között a biztonsági incidensek jellegének értékelésére és a megfelelő reakciók meghatározására.
A biztonsági garanciák konkrét formájától függetlenül döntő fontosságú, hogy a jövőben szolidaritást keltsenek Ukrajnában, és határozott jelzést küldjenek Oroszországnak arra vonatkozóan, hogy a jövőbeni eszkalációra a nyugatiak fokozott támogatással fognak reagálni. Mindkét cél csak Ukrajna partnereinek hiteles kötelezettségvállalásával érhető el, amely a jelenleg nyújtott tényleges segítségre, valamint a tágabb politikai és biztonsági érdekeik következetességére támaszkodik.
Ukrajna biztonságának központi szerepet kell kapnia a jövőbeli megegyezéséről szóló vitában. Azzal, hogy Zelenszkijt hosszú távú kötelezettségvállalásokkal ruházzák fel, Ukrajna nemzetközi partnerei segíthetnek neki abban, hogy az ukrán biztonság jövőjét illetően nagyobb biztonságérzettel közelítsen a béketárgyalásokhoz.
Egyelőre döntő fontosságú, hogy Ukrajna partnerei továbbra is katonai segítséget nyújtsanak, és hagyják, hogy Ukrajna maga döntse el, milyen feltételeknek kell teljesülniük a béketárgyalások megkezdéséhez.
Ugyanakkor el kellene kezdeniük egy átfogó elképzelés kidolgozását arról, hogy milyen biztosítékokat tudnak nyújtani Ukrajnának a hosszú távú biztonsága érdekében.