Április: Sopron
A Fenerbahce női kosárlabdacsapata otthon 73:47-re, a hűség városában 82:59-re agyabugyálta el a Sopron együttesét az Euroliga csoportmérkőzésein, azaz egy híján ötven pontot vert magyar vetélytársára.
A négyes döntőt Isztambulban rendezték, az első helyért a Fener és a Sopron játszott. Van kérdés? – mosolyogtak a törökök.
Aztán 14 ezren ültek leforrázva.
Ám korántsem volt rossz napjuk, mert este a Sükrü Saracoglu stadionban a Fenerbahce labdarúgói 2-0-ra győztek a Galatasaray ellen, és – ha választani kell – sokkal jobb a női kosárlabdában alulmaradni, mint a futballban.
A soproniak bámulatosan védekeztek, az első negyedet 16:6-tal zárták. Ha ezt az átlagot tartják, akkor a Fener 24 pontig jut csupán... A szünetig 19-ig jutott, arra kellett volna lapot húznia.
Az utolsó negyedben fel is zárkózott, de öt pont differencia (60:55) megmaradt. Mint tudjuk, egy is bőven elég.
Magyar női kosárcsapat először hódította el az Euroliga trófeáját. Jó, szükség volt ehhez külföldi közreműködésre, Briann January, Gabby Williams, Jelena Brooks, Stefanie Dolson, Nevena Jovanovic nélkül nem ment volna. Ám a nyertesek közé tartozott Fegyverneky Zsófia, Határ Bernadett, csereként Varga Alíz, Czukor Dalma...
A Sopron a döntőbe jutásért 74:69-re nyert a Salamanca ellen. Majd decemberben hazai pályán 75:53-ra kikapott a spanyol csapattól.
Erre mondják az okosok az ügetőn: a derbin kell jól futni.
Május: Real Madrid
A királyi gárda úgy nyerte meg a labdarúgó Bajnokok Ligáját – a BEK-kel együtt 14-edszer –, hogy háromszor is „kiesett”.
Szigorúan idézőjelben, mert egyszer sem búcsúzott.
A PSG-vel szemben kétszer 0-1-re állt. Aztán Karim Benzema – szerintem szabálytalanul – megtámadta Gianluigi Donnarummát, az egyensúlyából kibillentett olasz kapus Vinícius Juniorhoz, ő Benzemához passzolt, 1-1. Majd a francia csatár szerzett még kettőt, továbbment a Real Madrid.
A Chelsea-t Londonban oktatta az első számú európai klubtorna legsikeresebb klubja (3-1), de Madridban a londoniak vezettek 3-0-ra. Ám – mikor máskor? – a 90. percben Luka Modric külsővel álomátadást küldött Rodrygóhoz, aki gyönyörű kapásgóllal 3-1-re igazított, majd Vinícius labdáját Benzema befejelte, és megint a fehérek ünnepeltek.
Félreértések elkerülése végett: a fehér a mez, nem pedig a bőr színét jelenti.
Következett a Manchester City, amely Angliában 4-3-ra győzött, majd az algériai Rijad Mahrez góljával Madridban is vezetést szerzett, amikor már csak bő negyedóra volt hátra. Csakhogy Rodrygo a 90. percben – már megint a 90.-ben... – a hálóba perdített, a 91.-ben pedig a kapuba fejelt, és a hosszabbításban a 11-est értékesítő Benzema bevitte a győztes találatot (3-1).
Mindezt lehetne isteni igazságszolgáltatásnak nevezni, hiszen a Real Madrid szinte a BEK és a BL szinonimája, de semmi ilyenre nem gondoltam, néhány csodálatos megmozdulás és talán még azoknál is varázslatosabb szerencse kellett ahhoz, hogy a hihetetlen valósággá váljék.
A döntőben a Madrid úgy nyert a Liverpool ellen, ahogyan a Liverpool ellene 1981-ben. Hajdanán Párizsban a királyi gárda támadott, ám gólt csak Alan Kennedy szerzett, míg ezúttal a Liverpool dominált, ám egyedül Vinícius Junior köszönt be (1-0).
„Nem tudom elhinni – mondta a siker letéteményeseinek egyike, Carlo Ancelotti edző. – De kiderült, a Real Madrid fantasztikus csapat nagyszerű játékosokkal, mentálisan erős emberekkel.”
A mentálisan erősek – Courtois-tól Carvajalig, Eder Militaótól Casemiróig, Valverdétől Rodrygóig, Camavingától Viníciusig – decemberre elgyengültek, csak Modric őrizte meg a karakterét.
Ám lehet az is, hogy csupán annyi történt: az ellenfél egyetlen kapura lövése bepattant a menteni akaró saját emberről.
Isteni?
Június: Magyarország
Anglia–Magyarország 0-4, azaz nulla-négy
Ezt az eredményt még a 6:3-nál is többre tartom. Mármint abból a szempontból, hogy a Grosics (Gellér) – Buzánszky, Lóránt, Zakariás, Lantos – Bozsik, Hidegkuti – Budai II, Kocsis, Puskás, Czibor összetételű csapattól kisebb csoda volt a 6:3, mint a Dibusz – Lang, Orbán, Szalai Attila – Fiola, Styles (Nagy Ádám), Schäfer, Nagy Zsolt – Sallai (Nego), Szalai Ádám (Ádám Martin), Szoboszlai (Gazdag) összeállítású együttestől a 4-0.
Tudom persze, hogy „az évszázad mérkőzésén” aratott diadal annak idején világszenzációt keltett, a mostani meg legföljebb meglepetést okozott, de nem maradt globális mérföldkő.
Azért ez sem volt piskóta, és ráéreztem a végére.
Honfitársaink még csak 1-0-ra vezettek a Nemzetek Ligája-mérkőzés szünetében, amikor felhívtam e rovat vezetőjét, hogy írnék egy jegyzetet, mert az első félidő tapasztalatai alapján úgy vélem, két-három gólos magyar győzelem is kinéz. Négygólosra nem gondoltam. A jegyzethez viszont idő kell, muszáj tehát elkezdeni, mi legyen?
Fogj hozzá! – mondta Varga T. Róbert, és az utolsó negyedórában bejött, amit vártam. Sallai Roland második góljánál az angol nézők egy része, Nagy Zsolténál már a többsége hazaindult, pedig a wolverhamptoni Molineux stadionban hatvanhat éve először rendeztek válogatott mérkőzést.
Gazdag góljával hab is került a tortára, és röviddel a lefújás után már kinn virított a Népszava online felületén: „Egy-null volt a félidőben, a végén nagy négy-null!”
A magyar válogatott a 6:3 óta először nyert Angliában, ellenfele legutóbb 1928-ban szenvedett négygólos vereséget hazai pályán. Az 5:1-re győztes skótokat akkoriban „a Wembley varázslóinak” hívták.
Napjaink magyarjai tehát a Molineux mágusai.
Azért a Sebes-csapat járt a vb-n, még ha sebes csapat lett is belőle. Az 1954-ben súlyos csalódást keltő ezüsttel együtt az volt a hamisítatlan Puskás Akadémia.
Már egyik sem a mi Liunk