Ötszörösére nőtt a rezsiköltségük, a túlélésre játszik a dél-alföldi tehenészet

Takarékoskodnak, ahogy tudnak, de elbocsátásról nem lehet szó.

– Mentjük a menthetőt, például úgy, hogy tavaly év eleje óta az állatok több, mint 10 százalékát eladtuk – így foglalta össze a Népszavának Elek Sándor, a szegvári Puskin-Tej Kft. ügyvezetője a 2022-es évüket. A Csongrád-Csanád megyei falu tehenészete sok évtizedes múltra tekint vissza, de ilyen nehéz időszakra nem emlékeznek az ott dolgozók. Az aszályos hónapok bajait az ársapkás üzemanyag okozta mizéria tetézte.

Lapunk is beszámolt arról: cégek csak akkor élhettek a kedvezményes árral, ha a töltőállomáson tankolták meg a járműveiket. „Mentek a hatalmas munkagépek a benzinkútra, némelyik alig fért be. Aki nem cammogott el odáig, az meg fizetett, mint Csekonics báró” – idézte fel Elek Sándor. Az ügyvezető szerint, ha a kiadásokat nézik, a helyzet azóta sem javult, sőt. Főleg túlélésre játszanak, egyelőre nem tudják, hogyan sikerül tavaszig kihúzni.

Novemberben 700 ezer forintos számla jött. Az áram ugyanilyen mértékben drágult. Év elején kilowattonként 30 forint körül mozgott, most 140, de tulajdonképpen még akár örülhetünk, mert volt szó 190-ről is. A villanyszámlánk a téli hónapokban sem volt több másfél millió forintnál. A dráguláson kívül még az akasztott ki, hogy levelet kaptunk a szolgáltatótól:

A cég finoman szólva sem „magabiztosan” fordult rá a rezsi-krízisre. A tavalyi rekordaszályról lapunk több alkalommal megírta: az Országos Meteorológiai Szolgálat mérései szerint a 2022-es nyár 2 Celsius-fokkal volt melegebb az átlagnál, az Agrárminisztérium közölte, jóval több, mint egymillió hektár szántó- és ültetvényterületre jelentettek a termelők aszálykárt. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint pedig a mezőgazdaság teljesítménye a súlyos aszály következtében 35,5 százalékkal csökkent az előző év azonos időszakához képest. Ebben a szárazságban az volt a legfurcsább, vélte Elek Sándor, hogy ha évek múlva valaki visszanézi az adatokat, nem fogja érteni, miért nevezték aszálynak.

A cégnek bérelt földjei vannak, öntözni egyiket sem tudják, csak nézték, ahogy a forróságban tönkremegy a 40 hektáron vetett kukorica. Elek Sándor azt mondja, tehetetlenségében már csak nevetni tud azon is, hogy 1,3 tonna termett egy ekkora területen, holott 320 tonnának kellett volna lenni még egy gyengébb évben is. A baj tényleg csőstül jön, hiszen még ezt a keveset se lehetett megetetni a szarvasmarhákkal. Úgy gondolták, nagyon foghoz verve, ha egy állat napi másfél kilót kap, két hónapra elég lett volna. Egy hét után fel kellett hagyni, olyan mértékű volt a tej toxintartalma, hogy attól tartottak, nem fogja tőlük átvenni a felvásárló.

– Annak a növénynek meg, amelyik véletlenül túlélte a nyarat, mivel nem tudott rendesen fejlődni sincs beltartalma. Az a gond, hogy vásárolni sem nagyon lehet takarmányt, mert máshol is így jártak. A kukorica sok helyen csak meddő szára hozott, a lucerna első kaszálása a szokottnak 10 százalékát adta, utána meg semmit, pedig a lucerna aztán tényleg mindent kibír. Ebből a fajta takarmányból nálunk napi 8 mázsa fogy. Korábban 6-7 ezerért, most mázsánként 10 ezer forintért kínálták. Már ha van egyáltalán. Egy ismerős a Dunántúlról tudott szénát szerezni, drágább volt a fuvar, mint maga a takarmány, de muszáj volt, az állatoknak enni kell – részletezte. Kényszerűségből szokatlan megoldáshoz is nyúltak. A szalmából, amelyet egyébként almozásra használnak, és amiben szinte nincs tápanyag, viszont jót tesz a szarvasmarha emésztésének korábban napi fél kilót adtak egy-egy állatnak. Ezt most 3 kilóra emelték. A kényszerű diétát a tehenek is megérzik, a 350 fejős állat napi 4 ezer litert ad, kétszer ennyi lenne az elvárt. A felvásárlási árról az ügyvezető úgy fogalmazott, az havonta változik, az év eleji, literenkénti 105 forinttal szemben legutóbb annak a dupláját kapták a még teljes, 4 százalékos zsírtartalmú tejért. De ahhoz, emelte ki, hogy tisztességes takarmányt vásárolhassanak, legalább 280 forintot kellene kapniuk.

Takarékoskodni a szegváriak is igyekeznek, ahogy lehet. Például egy esztendő alatt kénytelenek voltak százat eladni az állományból, csak a legígéretesebbek maradhattak, a 350 fejős mellett most ugyanennyi növendék van. Emberrel viszont nem spórolnak. Ellentétben jó néhány ágazattal, elbocsátásról náluk szó sem lehet, sőt, az állattartásban más miatt fő a fejük, fűzte hozzá Vígh János telepvezető.

– Inkább az a gondunk, hogy alig találunk munkaerőt. Kilencen dolgoznak a telepen. Bruttó 4-500 ezer forintot kínálunk a fejősöknek, szegvári viszonylatban ez kiemelkedő, de más településen sem adna okot szégyenkezésre. Amikor jól tejeltek az állatok, napi 40 ezer is megvolt egy kollégának, igaz, 12 órát kell érte dolgozni, havi 15 napot, de mindent összevetve azért ez nem rossz jövedelem. És még ez sem feltétlenül megtartó erő. Mindennap ugyanazt kell csinálni, ugyanolyan jó minőségben, 365 napon át, ez nem jön be mindenkinek. Nagyon felelősségteljes munka, egy figyelmetlenség, egyetlen beteg állat teje tönkre teheti az egész mennyiséget. Naponta sulykoljuk a kollégáknak, hogy egy emberen múlhat akár az egész cég sorsa.

A szegváriak 2022-re százmilliós veszteséggel kalkulálnak. Bejelentették az aszálykárt, állítólag majd valamikor márciusban kapnak pénzt, pedig az állattartókon most kellene segíteni, hogy takarmányt tudjanak vásárolni. Valószínűleg tovább csökkentik majd az állományt, emelik a takarmányban a szalma arányát, egyszóval valahogy megpróbálják kihúzni tavaszig, amíg felébred a természet. Addig az euróárfolyam miatt is főhet a fejük, hiszen számos alapanyagot, állatgyógyászati terméket külföldről lehet beszerezni. Azt mondják,