Látványosan fogyatkozik a Szovjetunió romjain létrehozott tagországainak száma, 2023-ban legalább egy újabb tagot fog veszíteni a szervezet. Az Ukrajnával egyszerre, még tavaly nyáron európai uniós tagjelölti státust elnyerő Moldova Köztársaság bojkottálta a FÁK legutóbbi, december 26-27-i szentpétervári informális csúcstalálkozóját.
Ez minden bizonnyal nem érte meglepetésként az orosz szervezőket, hiszen az Ukrajna elleni háború kirobbantása után az Európa-párti moldovai kormányzat korlátozta az ország részvételét a szervezet rendezvényein, az EU-tagjelöltség elnyerése után pedig Nicu Popescu moldovai külügyminiszter bejelentette, hogy felfüggesztik részvételüket a FÁK-ban.
Ez azonban sem nem egyszerű, sem nem rövid folyamat, Moldovában vita van arról, hogy célszerű-e teljesen kiszakadni a Moszkva által dominált posztszovjet szervezetből, milyen károkkal járhat ez a lépés a kis és szegény országra nézve, de arról is, hogy összeegyeztethető-e az EU integrációs törekvés és a FÁK tagság egyidejű fenntartása.
Azzal a moldovai vezetés is tisztában van, hogy az EU-tagjelöltség gyorsított és könnyített elnyerésétől a tényleges uniós tagságig hosszú és göröngyös az út, ám azzal is, hogy a kettősség fenntarthatatlan, a politikai döntést mielőbb meg kell hozni.
A FÁK-ból való kilépést, a „civilizált” és jogilag rendezett válást nehezíti, hogy az országnak számos olyan kötelezettségvállalása, szerződése van más FÁK tagországokkal, amelyeket teljesítenie kell, és amelyekre szüksége van, felmondásuk csak abban az esetben ésszerű, ha azokat kétoldalú egyezményekkel helyettesítik. Mindenekelőtt a posztszovjet térségre kiterjedő vízummentességről van szó, valamint gazdasági előnyökről, amelyeket azonban az utóbbi időben Moszkva igencsak megnyirbált. Moldova 2014-ben írta alá a társulási egyezményt az EU-val, majd 2020-ban az elkötelezett nyugatbarát, EU-párti Maia Sandu nyerte meg az elnökválasztást, következő évben pártja a parlamenti választáson győzedelmeskedett, a moszkvai kormányzat pedig újabb és újabb gazdasági korlátozást léptetett életbe mintegy büntetésképpen, főképp a gázárral és a gázszállításokkal zsarolta Chisinaut. Mindez azonban fordítva sült el Moszkva számára, a moldáv piaci szereplők kezdték keresni az alternatív megoldásokat, az ország erőfeszítéseit támogatta Románia és az EU, így a FÁK-piac már nem meghatározó Moldova számára, a Deutsche Welle szerint az uniós piac ma már a moldovai áruk közel 70 százalékát felszívja.
A moldovai hatóságok mindenesetre vizsgálják azokat a megállapodásokat, amelyeket Moldova a FÁK részeként írt alá, és ezt követően megkezdődnek a tárgyalások a szervezetből való esetleges kilépésről, ezt maga Maia Sandu elnök közölte decemberben. Hozzátette, a FÁK-on belül több száz olyan megállapodást írtak alá, amely nem csak Moldova és Oroszország kapcsolatait érintik.
Nicu Popescu külügyminiszter leszögezte, a moldovai hatóságok már nem vesznek részt a FÁK találkozókon vagy más, e szervezet keretében rendezett eseményeken, amivel egyértelműen jelzik, hogy az ország "abszolút prioritása” az uniós tagság.
Az Ukrajna elleni orosz agresszió Moldovában is csökkentette az oroszbarátságot, de az ország a nyugati és/vagy keleti integráció tekintetében továbbra is megosztott. Minden kutatás egyértelműen jelzi az Európa-párti tábor erősödését, Maia Sandu és kormányzata támogatottságának növekedését. December végén Sandu fölényesen vezetett az oroszbarát exelnök, Igor Dodonnal szemben. A felmérést ismertető timpul.md chisinau-i portál szerint Sandu 12 régióban nyerne, míg Dodon csak 5-ben, Sandu pártja is gond nélkül tartaná meg kormányzati pozícióit. A Kreml-barát média és az oroszbarát politikusok viszont igyekeznek fenntartani azt a képzetet, hogy Moldova gazdaságilag nem tud fennmaradni a FÁK és Oroszország nélkül. Ezt azonban minden hivatalos statisztika cáfolja, a volt szovjet térség nemcsak politikai, gazdasági befolyását is lassan elveszíti az egykori tagországban.
Orosz dominancia
A FÁK volt az a szervezet, amelyben Oroszország vezető szerepe nem kérdéses. 2014-ben, az EU mintájára, hosszas vajúdás után létrejött az Eurázsiai Gazdasági Unió. Eredetileg három ország, Oroszország, Kazahsztán és Fehéroroszország elnökei 2014. május 29-én írták alá Asztanában a szerződést. A potenciális piac óriási, 170 milliós népességet és 2,7 trillió dollárnyi GDP-t jelent. 2015. január 1-én megkezdte működését, de nem tudta kinőni magát a Putyin által remélt mértékben.
Az öt jelentős feltörekvő gazdaságot – Brazíliát, Oroszországot, Indiát, Kínát és Dél-afrikai Köztársaságot - tömörítő BRICS-ben is jelentős befolyása van Moszkvának, de nincs olyan egyértelmű vezető szerepe, mint a FÁK-ban.
Ami kétségtelenül bonyolítja Moldova és a FÁK, azaz, Oroszország válását, az Transznisztria, a szakadár Dnyeszteren túli terület, ahol évtizedek óta orosz „békefenntartók” állomásoznak.
Grúzia 2008-ban, Ukrajna 2014-ben lépett ki a FÁK-ból, miután Oroszország megtámadta az előbbit, illetve elcsatolta a Krímet. A szervezet létrehozásának elsődleges célja nyilván az volt, hogy Oroszország befolyási övezetében tartsa a volt szovjet tagköztársaságokat, valamint az a tény, hogy ezek az államok ezer szállal kötődtek egymáshoz, amelyek megszüntetéséhez kevés volt a Szovjetunió felbomlásának deklarálása. A FÁK alapító dokumentumait 1991. december 21-én írták alá. Moldova csatlakozása nem volt zökkenőmentes. A független állam első köztársasági elnöke, Mircea Snegur a parlamenttel való konzultáció nélkül írta alá a társulási egyezményt. A parlament ezért ne is ratifikálta a megállapodást, erre csak 1994-ben került sor, amikor a szovjet múlt iránt nosztalgiázó parlamenti többség alakult.
Már a kis szövetségesek is bírálják Oroszországot
"Elfogadhatatlannak tartunk minden olyan nyilvános támadást vagy provokációt a békefenntartó csapataink ellen, amely valódi kárt okoz az örmény-azerbajdzsáni normalizációs folyamatnak" - reagált Marija Zaharova, az orosz külügyminisztérium szóvivője december 30-án a Hegyi-Karabahban állomásozó orosz békefenntartókat ért örmény kritikára. A jereváni vezetés az utóbbi időben, az azeri-örmény konfliktus kiújulása miatt már többször fogalmazott meg burkolt bírálatot a térség békéjét szavatolni hivatott orosz békefenntartó erők tehetetlensége kapcsán, de múlt csütörtökön Nikol Pasinján miniszterelnök korábban elképzelhetetlen kijelentést tett. „Ha az orosz csapatok nem képesek biztosítani a stabilitást és a biztonságot Hegyi-Karabahban, akkor utat kell engedniük az ENSZ békefenntartó missziójának. Az orosz békefenntartó erők "Hegyi-Karabah elnéptelenedésének néma tanújává válnak" azzal, hogy nem nyitják meg újra az elzárt utat - nyilatkozta az örmény kormányfő.
Amint arról a Népszava is beszámolt, az Ukrajna elleni háború kirobbantása, de mindenekelőtt az orosz hadsereg verhetetlenségi mítoszának összeomlása, az orosz haderő szorult helyzete már Oroszország posztszovjet térségbeli tekintélyét is aláássák. A Törökországot maga mögött tudó Azerbajdzsán egyre merészebben lép fel a hegyi-karabahi konfliktusban és veszélyezteti azt a törékeny fegyverszünetet, amelyet a 2020 őszi azeri-örmény háború után Moszkva közvetítésével hoztak össze. December 12-én újabb fejezet nyílt ebben a konfliktusban, amikor magukat környezetvédelmi aktivistáknak valló azerbajdzsáni civilek elzárták az Örményország és a túlnyomórészt örmények lakta szakadár enklávé közötti egyetlen utat. A hegyi-karabahi tisztviselők szerint az élelmiszer-, gyógyszer- és üzemanyagkészletek vészesen fogytán vannak. Az orosz békefenntartókat épp a Lacin-folyosó mentére telepítették, mert itt van az egyetlen út Örményország és Hegyi-Karabah között.
Vlagyimir Putyint már nem csak Recep Tayyip Erdogan török elnök hozta kínos helyzetbe azzal, hogy kamerák kereszttüzében megvárakoztatta, ezt szeptemberben már Szadir Dzsaparov kirgiz elnök is megengedte magának a szamarkándi csúcson. A következő hónapban Kirgizisztán indoklás nélkül, egyoldalúan lemondta az Oroszország vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSzSz) hadgyakorlatát a területén.
A FÁK vezetők októberi találkozóján Emomali Rahmon tádzsik államfő bírálta Putyint. Azt mondta, Tádzsikisztánt és a régió más országait Moszkva kívülállóként kezeli, és ezek az államok több tiszteletet, (azaz több befektetést) érdemelnének az oroszok részéről.
Kazahsztán elnöke, Kaszim-Zsomart Tokajev vélhetően hálás Putyinnak, hiszen tavaly januárban a KBSzSz segítségével sikerült lecsillapítani a tüntetéseket, és sikerült megőriznie hatalmát. Ennek ellenére Tokajev eddig nem kötelezte el magát Oroszország mellett az Ukrajna elleni háborúban, sőt Moszkva kifejezett kérése ellenére befogadta az őszi mozgósítás elől menekülő katonaköteles férfiakat. A The Moscow Times ellenzéki orosz portál a kazah hatóságok adataira támaszkodva azt közölte, több mint 400 ezer orosz állampolgárt fogadott be Kazahsztán azóta, hogy szeptemberben elrendelte a tartalékosok részleges mozgósítását.
Most viszont valami történhetett a háttérben, mert az év utolsó napjaiban Kazahsztán kitoloncolt egy orosz állampolgárt, aki az őszi mozgósítás elől menekült el. Ez az első ismert eset, amikor Asztana visszaadja Oroszországnak a sorozás alól kitérő személyt, és azért is kapott kiemelt figyelmet, mert Mihail Zsilin volt elnöki testőrről van szó.
Zsilin családja minden lehetséges fórumon fellebbez, mert szerintük Oroszországban kínzás fenyegeti és 15 év börtönbüntetés vár a 36 éves volt testőrre, amiért elmenekült a behívó elől. A háború februári kitörése után Zsilin engedélyt kért, hogy felmondhasson a Szövetségi Gárdaszolgálatnál (FSZO), ahol műszakvezetőként dolgozott egy szibériai osztályon, amely Putyin orosz régiókkal való kapcsolattartását felügyelte. Az FSZO elutasította a kérését. Mint államtitkokhoz hozzáféréssel rendelkező szövetségi alkalmazott, Zsilin nem hagyhatta volna el Oroszországot. Kazahsztán korábban ígéretet tett arra, hogy nem adja ki a mozgósítás elől elmenekült oroszokat, kivéve, ha büntetőeljárás alatt állnak, Zsilin ellen viszont nem folyt büntetőeljárás.