Száz év után először eshet meg az a blamázs, hogy a hivatalba lépő amerikai képviselőknek több szavazási fordulót kell tartani, mire megválasztják a házelnököt. A választási rendszer sajátosságaiból adódóan ritkán fordul elő ilyen, hiszen a szavazás és a beiktatás között eltelt nagyjából két hónap általában kellő időt ad a többségbe került pártnak arra, hogy elegendő támogatót sorakoztasson fel saját soraiban egy jelölt mögött. A Republikánus Pártnál viszont ez nem sikerült, részben azért, mert két év ellenzékiség és a kedvezőtlen gazdasági hangulat dacára a tavalyi félidős választásokon csak szűkre szabott, 9 fős tudott összehozni a képviselőházban.
A csalódást keltő győzelem alaposan feladta a leckét Kevin McCarthy frakcióvezetőnek, akinek régóta dédelgetett álma, hogy házelnökké váljon. A kaliforniai politikus azonban hiába próbálta novemberi választás óta mindenféle engedményekkel magához édesgetni a a párt szélsőjobboldali szárnyát, amely túl mérsékeltnek tartja őt, erőfeszítéseit még Donald Trump volt elnök segítő közbenjárása ellenére sem koronázta sikert. McCarthy újév napján felvázolt házelnöki terveiben is megkísérelt a radikálisok kedvére tenni, például a Biden-kormányzat és a titkosszolgálatok működését vizsgáló albizottság létrehozását. Egy hivatalból való elmozdítását megkönnyítő házszabály-módosításba is beleegyezett, amely alapján öt képviselő közös indítványa is elég lenne ahhoz, hogy bizalmi szavazást tartsanak a házelnökkel szemben.
Kilenc konzervatív törvényhozó azonban már aznap levélben jelezte, hogy keveslik az engedményeket.
Azt követelik, hogy akár egyetlen elégedetlen képviselő is kezdeményezhesse leváltását, illetve a pártvezetés ígérje meg, hogy kimarad a jelöltállító előválasztásokból. Utóbbi azért is fontos a szélsőjobboldalnak, mert a Republikánus Párt a kevésbé megosztó vagyis mérsékeltebb aspiránsok kampányát szokta segíteni.
McCarthynak házelnökké választáshoz abszolút többségre, azaz 218 szavazatra lenne szüksége a képviselőházban. A szélsőjobb felé tett gesztusok, Trump iránti hűsége miatt a kaliforniai politikust a Demokrata Párt soraiból aligha számít voksokra, csak sajátjaira számíthat. Mindössze négy republikánus szavazatot veszíthet, ezáltal a sikerhez meg kell nyernie a levelet író konzervatív kilenc támogatását. Amennyiben viszont túl sokat enged a radikálisoknak, azzal a mögötte álló mérsékeltebb párttársai riaszthatja el.
Minden potenciális szavazat számít, ezért McCarthy nem is reagált a magának fiktív önéletrajzot összekamuzó republikánus George Santos példátlan és meglehetősen bizarr botrányára. A novemberben a New York állam harmadik körzetében mandátumot szerző képviselőt múlt hónapban buktatta le a New York Times azzal, hogy a származásáról, végzettségéről, állásairól, jótékonykodásáról, vagyonáról és büntetlen előéletéről is hazudott. Santos büszke zsidónak vallotta magát, anyai nagyszüleit a holokauszt elől Brazíliába menekült ukránnak mondta, de kiderült, hogy valójában katolikus és édesanyja egyetlen ismert felmenője sem Ukrajnából származik. A politikus állítása ellenére nem végezte el a főiskolát, sem az egyetemet, nem dolgozott híres brókercégeknél. Azt is csak kitalálta, hogy tizenhárom ingatlanból álló portfolióval rendelkezik, hiszen sem háza vagy sem lakása nincsen. Amikor büntetlen előéletéről beszélt, akkor is ferdített, hiszen 2008-ban egy pénzügyi csalás ügyében beismerős vallomás tett Brazíliában, de távolléte miatt a brazil hatóságok nem tudák lezárni a büntetőeljárást. Santos hazudozása miatt szövetségi, állami és kerületi szinten is nyomozás indult ellen, a képviselő magatártását egyes republikánusok is elítélték. McCarthy viszont mélyen hallgat, mert a házelnökséghez szélhámos párttársa támogatására is szüksége van.
