„Azt szokták mondani, hogy a legrosszabb szankció is jobb, mint a háború”

Az Oroszország elleni gazdasági-kereskedelmi korlátozások csak fokozatosan hatnak, de már éreztetik hatásukat - véli Halmai Péter közgazdász-akadémikus. Az oroszok számára létfontosságú a földgáz Európába szállítása, mert nehezen tudják máshol értékesíteni. Ukrajna gazdasága ugyanakkor már eddig is hatalmas károkat szenvedett.

A szankció manapság az egyik leggyakrabban használt kifejezés a híradásokban. Azt még csak sejtjük, hogy mit is jelent, de vajon hathatós módszer egy olyan területrabló agresszor ellen, mint a putyini Oroszország?

A szankció tulajdonképpen kereskedelempolitikai válasz valamilyen politikai történésre, például geopolitikai cselekvésre vagy katonai akcióra. Tisztában kell azonban lenni azzal. hogy a szankciók általában fokozatosan fejtik ki hatásukat. Azt szokták mondani, hogy a legrosszabb szankció is jobb, mint a háború. A szankcióknak ugyanis valamiféle következménye mindig van. Ugyanakkor, főleg a nagyobb országoknál, amelyeknek jelentős belső erőforrásai vannak, lassan ható méregként fejtik ki a hatásukat. A cél az, hogy a szankció a kiszabójára minimális, az elszenvedőjére viszont maximális következményekkel járjon.

Visszafelé is elsülhet mindez, miként a jelenlegi magyar kormány folyamatosan hangoztatja?

Igen, ez is előfordul, hiszen a szankciók meghatározása egyfajta tervezési szabályozási kérdés, amely figyelembe veszi mind a két oldal strukturális sajátosságait. A közgazdaságtudományi vita azonban nem a szankció szükségszerűségéről - ez politikai kérdés -, hanem a technikájáról szól. Ha valamely állam szembekerül a multilaterális renddel, és más országok, szövetségi rendszerek erre gazdasági eszközökkel reagálni akarnak, akkor az alapvető feladat, hogy olyan szankciókat találjanak, amelyek kevésbé terhelik az azt kiszabókat, és nagyobb mértékben az azzal sújtott országokat. Tulajdonképpen ez e tekintetben „matematikai kérdés”. A Krím-félsziget elfoglalását követően, 2014-től már alkalmaztak szankciókat. Előbbiekkel is összefüggésben az orosz gazdaság a lehetségesnél alacsonyabb növekedési pályára került.

Milyen hatása van ennek a magyar gazdaságra?

Tény, hogy megérezzük a szankciók hatását. Például az Oroszországba irányuló uniós, és azon belül a magyar agrárexport 2014 után visszaesett. Ugyanakkor a szankciók alkalmazkodásra késztetik az érintett gazdaságot is. Oroszország is felfuttatta az agrártermelését. Egykor, a cári időkben Oroszországnak jelentős agrárkivitele volt. Megvoltak a megfelelő erőforrásaik és a természetföldrajzi adottságaik ahhoz, hogy növeljék az élelmiszertermelésüket. Viszont a választék szűkült. De vannak olyan területek is, ahol hol nem ennyire egyszerű az alkalmazkodás, mint az agrárágazatban. Főleg, ahol a csúcstechnológiákra is szükség van. Például az Euro-0 környezetvédelmi besorolású, légzsák nélküli gépkocsik, amelyeket 2022 tavaszától előállítanak, az 1970-es évek színvonalát képviselik. Oroszország kizárása a világ pénzügyi rendszeréből, az úgynevezett Swift (globális üzenetküldő) rendszerből, vagy a jegybanki tartalékaik zárolása, szinte példa nélküli, súlyos intézkedések. Ugyanakkor önmagukban esélytelenek az orosz próbálkozások, amelyek arra irányulnak, hogy a világgazdaságban megkérdőjelezzék az amerikai dollár kulcsszerepét. A török bankok is inkább kiléptek az orosz MIR fizetési rendszerből - miután a két rendszer nem átjárható -, nehogy hátrány érje őket. Pedig Törökország a kedvelt célpontja az orosz turistáknak.

És Kína miként viselkedik ebben a helyzetben?

Oroszország arra számított, hogy pótolni tudják a szankciók miatt kieső piacokat, de ez a törekvés csak részben volt sikeres. Sőt az érzékeny technológiák exportja Kínából is erőteljesen lecsökkent a háború kitörése óta. Ennek az az oka, hogy a kínaiak tartottak attól, hogy a szankciók figyelmen kívül hagyása esetén elveszne az esélyük ahhoz, hogy hozzájussanak a különböző nyugati technológiákhoz. Így Oroszország igyekszik kerülőúton beszerezni a különböző alkatrészeket. Van ezirányú tapasztalatuk még a COCOM- lista időszakából. Ez azonban korántsem könnyű. A szankciókat csak bizonyos határok között lehet kijátszani, és az többletköltségekkel is jár. Összességében azt lehet elmondani, hogy a szankciónak az eredetileg vártnál eddig némileg mérsékeltebbek a hatásai. Az orosz jegybank is 15 százalékos GDP-csökkenéssel számolt 2022 tavaszán, de most úgy néz ki, hogy a visszaesés mértéke csak 4 százalék körüli lesz. Viszont – elhúzódó háború esetén - folyamatos lehet e hatás a következő esztendőkben is, ami érzékeny veszteségeket okozhat az orosz gazdaságban. Ugyanakkor az egyébként közvetlenül már nem is elérhető orosz külkereskedelmi adatok szerint 2022 tavaszától romlott az orosz gazdaság termelési kapacitása, és az energiahordozókból származó exportbevételek nagymértékben tovább mérséklődhetnek az elkövetkező hónapokban a csökkenő eladási mennyiség, valamint az alacsonyabb olajár miatt.

Mi lehet a szankciók jövője?

A döntő kérdés a háború dinamikájának alakulása. Eszkaláció lesz-e vagy deeszkaláció? A szankciók logikája szerint büntetni szükséges, ha mélyül konfliktus és „jutalmazni” a megoldás irányába tett lépéseket. Úgy tűnik, az orosz vezetés tavaly szeptemberben a háború eszkalációja mellett döntött: a népszavazási komédia után bekövetkezett a négy megye annektálása. Oroszországban mozgósítást rendeltek el, illetve folyamatos intézkedéseket hoznak a haditermelés felfuttatásáról. A polgári infrastruktúra elleni terrorbombázások is az eszkalációba illeszkednek. Ugyanakkor nem eredményezett deeszkalációt például a gabonakereskedelmi megállapodás. A szankciók esetében tulajdonképpen kifárasztásos taktika alkalmazásáról van szó, amelynek célja, hogy az adott országot olyan súlyos gazdasági veszteségek érjék, amelyek megnehezítik a háborús erőfeszítéseket, illetve előmozdíthatják a deeszkalációt, végeredményben a háború megszüntetését.

Hogyan reagál minderre Oroszország?

Úgy tűnik, számukra egyelőre minden pénzt megér a – pontosan egyébként nem tisztázott, bizonyos értelemben nyílt végű - katonai és politikai célok elérése. Az Ukrajnával szembeni ambícióknak úgyszólván nincs határa. Az ukrán vezetés pedig azt hangsúlyozza, hogy ha engedményeket tennének, akkor az ugródeszka lehetne a következő orosz akciókhoz.

A szankciók sorában kiemelkedő szerepet játszik a kőolaj és a földgáz.

A kilencedik szankciós csomag már a földgáz ársapkáját is tartalmazza. Az uniós energiaügyi miniszterek abban állapodtak meg, hogy az eredetileg tervezett 275 euró/megawattóra helyett 180 euró/megawattóránál húzzák meg a határt, s ezt 2023. február 1-jétől alkalmazzák. A világpiaci ár csökkent, s azóta 80 euró/megawattóra alatti ár is előfordult, vagyis mélyen az ársapka alatt van, de ebből még nem lehet messzemenő következtetést levonni. A földgáz drágulása már jóval a háború előtt, 2021-ben megkezdődött, ezért sem lehet csak a háború okozta emelkedésnek nevezni, persze ennek is hatása volt a gáz árára. Kezdetben Oroszország a gázcsapok nyitogatásával-csukogatásával igyekezett az árakra hatni, nem is eredménytelenül, és hatott a háború okozta hisztéria is. Ugyanakkor figyelemre méltő. hogy 2022 decemberéig az Európai Unió egyedül a kőszén esetében alkalmazott szankciót. A gázcsapot egyes uniós tagállamok irányában orosz oldalról zárták el, vis maiorra hivatkozva. Meglepő módon 2022 decemberében Oroszország bejelentette, hogy készek folytatni a 2022 márciusában lezárt Jamal-Európa gázvezetéken keresztüli gázszállítást. Ezt az orosz kormány állította le, miután a Lengyelország szankcionálta cégeiket. Az orosz gáz Európába szállítása 50 éves kapcsolat eredménye. Korábban nem merült fel, hogy a gázcsapot elzárják Nyugat-Európa felé, Putyinnak tehát e tekintetben sikerül felülmúlnia a brezsnyevi Szovjetuniót. Oroszország tudja, hogy a csővezetékes földgáz-szállításnál európai partnerei nagy része esetében infrastrukturális okokból monopolhelyzetben van. Ám a cseppfolyós földgáz (LNG) esetében csak egy a szereplők között. Ez nagy különbség a csővezetéken szállított olajjal szemben! A németek néhány hónap alatt ideiglenes terminálokat tudtak üzembe helyezni, amelyeken több tízmilliárd köbméter cseppfolyós gázt tudnak fogadni, és Norvégiából vezetéken keresztül is kapnak gázt. A vezetékek sérülékenyek. Az orosz gazdaságnak komoly károkat okoz, hogy míg 10 hónappal ezelőtt az európai földgázimport 40 százalékát szállították, ez mára 10 százalék alá csökkent. Ezt csak részben tudják eladni másutt, mert nincs ehhez megfelelő mértékű csővezeték-kapacitásuk, a cseppfolyósítási lehetőségeik pedig korlátozottak. Egyes kutakat már lefojtottak, illetve erőteljesen fáklyáztak, azaz elégették a kitermelt gázt. Az oroszok viszonylag olcsón tudnak földgázt kitermelni, így nekik is érdekük lenne az, hogy szállítsanak Európába.

Tartósan nyomot hagyhat ez a háború a gazdaságban?

Ha egyszer véget érne a konfliktus, és helyreállnának a különböző kapcsolatok, akkor sem lenne már ez a kapcsolat olyan, mint amilyen a szankciók előtt volt. Oroszország ugyanis időközben elveszíti a monopolhelyzetét, kialakulnak az alternatív csatornák. De ez nyilvánvalóan nem zárja ki, hogy egy normális vezetésű Oroszországtól ne lenne érdemes gázt vásárolni. Viszont a felhasználás hatékonyságának növelésével, takarékossággal gazdaságosabbá lehet tenni a felhasználást. Ha a béke helyreáll, hosszú távon az európai országok és Oroszország érdeke is a gazdasági együttműködés újjáépítése lenne, megváltozott körülmények között.

Ukrajnát gazdaságilag mennyire viseli meg a háború?

Az országot a háború sok tekintetben brutálisan érinti. A 2022. évi GDP visszaesés mértéke meghaladja a 35 százalékot. A kivitelükkel hatalmas gondjaik vannak, nem tudnak félkész termékeket és nyersanyagokat, műtrágyát exportálni. Ugyanakkor iparuk sokkal jobban bekapcsolódott a nemzetközi értékláncokba, mint az orosz. Az oroszok termékeny mezőgazdasági területeket is elfoglaltak. Ukrajna ma háborús túlélő üzemmódban működik. A hiányzó, mintegy havi ötmilliárd dollárt külföldről, kedvező kamatozású hitelként, és vissza nem térítendő támogatásként megkapják. Enélkül működtetni kellene a bankóprést, ami megállíthatatlan inflációhoz vezetne, s óriási lenne az áruhiány is. Meglepő, de a háború által nem érintett ukrán területeken viszonylag elfogadható az áruellátás, bár a választék szűkösebb. Vannak olyan hírek, hogy a háború által nem érintett területeken a kiskereskedelmi forgalom eléri a korábbit. Eddig 16 millió ember hagyta el Ukrajnát, de 8 milliónyian visszatértek. Az otthonukat elhagyó, az országon belül menekülők száma is több millió fő.