Forintot érő sziget

Komoly túlzással állíthatnánk csak, hogy Zágráb átállása az euróra gördülékenyen halad. Volt, ahol kis híján összeverekedett a vevő és az eladó, mert előbbi kunával akart fizetni, amire egyébként január 15-ig lehetősége is van, ám utóbbi már eurót követelt tőle. Mások arra panaszkodnak, hogy az átváltásnál arcpirító módon felfelé kerekítenek. A cappucino ára sok kávéházban 12 kunába került, amit 1,60 euróért kellene adni, ehelyett több helyen két eurót kérnek érte. Igaz, más, már régóta az euróövezethez csatlakozott országokban is hasonló rémtörténetek keringtek, Németországban 1999-ben, a bevezetés évében szójátékkal „teurónak”, vagyis „drága eurónak” nevezték.

Lám, mi váltig ragaszkodunk a jól bevált forinthoz, megkíméljük magunkat az ilyen bosszúságoktól! Bár az azért talán elárul valamit, hogy öt uniós tag szomszédunkból négy már bevezette az eurót. A közös valutának számos előnye van, elkerülnénk az olyan árfolyamvesztéseket, mint amilyeneket itthon sokszor átélhettünk a forinttal, megkönnyítik a befektetők és a turisták dolgát. A szlovákok és a szlovének például már áldják a napot, amikor bevezették az eurót.

Az sem tűnik perdöntő érvnek a forint megtartása mellett, hogy a csehek és a lengyelek sem vezették be az eurót, és céldátumot sem határoztak meg az átállásra. Egy éve egy euró mintegy 355 forintot ért, most annak örülünk, hogy pár forinttal 400 alá kúszott az árfolyam, elvégre nemrég volt ennél sokkal rosszabb is. Jól tudjuk a magyarázatot: az Európai Unió elhibázott, oroszellenes szankciói bántotta szegény forintunkat. Csakhogy, ami például a cseh pénznemet illeti, míg tavaly január elején egy euró 24,7 koronát ért, most pontban 24 korona körüli az árfolyam, tehát háború ide vagy oda, a cseh valuta erősödött is egy év alatt, s ugyanez mondható el a zlotyról is, amely egy éve 4,75-ről indított, s most 4,67-en áll.

Az is sokat elmond az euró erejéről, hogy miközben az euroszkeptikus pártok korábban még hevesen követelték a közös valutával való szakítást, erről az üzenetükről időközben elfelejtkeztek. Marine Le Pent például azért tartotta már elfogadhatónak sok jobboldali szavazó a tavalyi francia elnökválasztáson, mert esze ágában sem volt a frankra való visszatéréssel kampányolni.

Tény, hogy jelenleg elérhetetlen álomnak tűnik a magyar euróövezeti csatlakozás, messze nincs abban az állapotban a gazdaságunk, illetve a forint, hogy teljesítsen minden feltételt. S Görögország drámai példája mutatja – Athén meghamisította pénzügyi adatait, hogy bevezethesse az eurót –, nem véletlenül követelik meg ezeket a kritériumokat.

Persze ha egyszer teljesítenénk is ezeket, akkor sem csatlakoznánk. Az euróövezeti tagság ugyanis azt is jelenti, hogy a gazdaság- és pénzügypolitika sokkal kötöttebb, vagyis mélyebb uniós integrációt feltételez. Erről azonban hallani sem akar a kormányunk. Inkább a gyengülő forint miatt folyamatosan csökkenjen az életszínvonalunk más euróövezeti országokhoz képest, csak maradjon meg a kormány pénzügyi mozgástere. Hogy ez a gyakorlatban mit is jelent, azt napról napra látjuk. Vagy inkább megszenvedjük.