Szerelmespár sétál a drávaszabolcsi híd járdáján, a lenyugvó nap már-már giccses hátteret ad ölelkezésüknek. Kicsit odébb a kutyáját vezeti egy fiatalasszony, még odébb kerékpárosok, apa két gyermekével, majd három tini srác hátsó keréken egyensúlyozva robog Horvátország felé.
A háromszáz méter hosszú, külterületi hídon élveteg élet zajlik. Az elmúlt évtizedekben szinte csak autók gurultak itt át, s a két hídfőn magyar, illetve horvát határőrök és vámosok állták útját a járműveknek, aztán a bent ülőknek feltették kötelező kérdéseiket. Január 1-e óta a megszűnt az ellenőrzés a magyar-horvát határon, mivel déli szomszédunk is csatlakozott az Európai Unió belső határ nélküli, schengeni övezetéhez.
A változást és a tavaszias időt kihasználva kissé promenáddá alakult át a Dráva-híd az elmúlt napokban. Magyar oldalról főképp a közeli falvak lakói és a siklósiak sétáltak és kerekeztek át a hídon, míg horvát oldalról az alsómiholjáciak (Donji mihojlaciak). A határ- és a vámőrök irodáinak minden ablaka és ajtaja zárva, belülről semmi fény, az elhagyott, tetszhalott épületek egy horrorfilm díszletének is elmennének.
A drávaszabolcsiak örülnek az új helyzetnek. Amúgy a szabolcsiak őseinek Trianon előtt gyakran a folyó túlpartján voltak a földjeik, és csónakkal jártak át szántani, vetni, aratni, legeltetni. Mostantól újra szabadon csónakázhatnak, hajózhatnak a folyón, nem kell attól félniük, hogy horvát vizekre tévednek. Ha jön a fürdőszezon érdemes lesz átevezni a túloldalra, van ott néhány homokos szabadstrandra. Arra is lehetőség lesz, hogy a folyó árvédelmi gátján elbiciklizzenek Eszékig. Az autósoknak azért lett jobb, mert ha odaát tankolnak (a horvátoknál 130-140 forinttal olcsóbb az üzemanyag literje), gyorsabban megjárják az utat.
Horvátország schengeni csatlakozásának az is következménye, hogy ahol nem a Dráva a határ, ott le kell bontani a migránsok ellen 2015-16-ban emelt 4 méter magas szegesdrót kerítést. Ennek hossza Baranyában hozzávetőleg 120 kilométer, s az ORFK december közepén úgy nyilatkozott, hogy ezt a műszaki zárat el kell távolítani.
Azt nem közölték, hogy mikor fognak hozzá munkához.
Megkérdeztük több, a horvát határhoz közeli, baranyai falu polgármesterét, mit tudnak a kerítésbontásról, ám valamennyien azt felelték, hogy ebben az ügyben a kormányszervek nem keresték meg őket. Volt, aki nem is hitte el, hogy lebontják a kerítést:
– Hogy van ez? – kérdezett vissza a 310 lelkes Old község második ciklusát töltő, független polgármestere, Kosztics Krisztián. – Egy hete még jöttek a menekültek, félni kellett tőlük, most meg már nem jönnek, és nem kell a kerítés. Fura.
Megszólítottuk a határhoz közeli féltucat település lakói közül sokakat, s főképp arról kérdeztük őket, nem tartanak-e attól, hogy ha a kerítést elbontják, több migráns tűnik majd fel a környéken. A kérdezettek többsége eddig nem is hallott arról, hogy a kerítést a horvátok csatlakozása miatt le kell(ene) bontani. Aki a médiából vagy tőlünk értesült a tervről, az általában nem aggodalmaskodott.
Három középkorú férfi a kistapolcai vegyes bolt előtt cigarettázva azt mondta: ők eddig menekültet csak a híradóban láttak, a faluban soha. Így nem tartanak tőlük.
Az 1200 lelkes Alsószentmárton kocsmájában iddogáló férfiak és asszonyok sem láttak még menekültet falujukban, így nem is szoronganak miattuk. A 45 éves Vas Pál nevetve mondta:
– Ha jönnének, se vennénk őket észre, alig különböznek tőlünk, hiszen itt csak romák laknak.
A többiek is megmosolyogták a poénnak szánt kiszólást.
A 290 lakost számláló Mattyon viszont szinte mindenki látott már menekülteket. Mint ők elmondták, a falu és a szomszédos Gordisa között egy sátorban gyűjtik össze a határvadászok a Baranyában elkapott migránsokat, és a velük megtöltött buszok átmennek a falun. Arra viszont nem volt példa, hogy valaki a faluban vagy a környékén összetalálkozott volna egy menekülttel. Arról sem hallott senki, hogy a migránsok valakinek kárt vagy kellemetlenséget okoztak volna. A mattyiak azonban szeretnék, ha megmaradna a kerítés:
– Ha lebontják, több migráns lesz errefelé – kezdte az alkalmi munkákból élő, 56 esztendős Nagy Balázs. – Én nem félek tőlük, mert van két védangyalom, egy tacsi meg egy német juhász. De ez a migráns-dolog akkor se tetszik. Hogy ők idejönnek. Én nem hagynám. Egyáltalán: ki hozza őket ide? Mert valaki pénzeli őket! Miből lenne pénzük telefonra, ételre, mindenre. Átvágják a drótot motoros flexszel. Ki ad arra pénzt? A Csányi?
Megjegyeztem neki, hogy a közmédia a Sorost szokta ezzel vádolni, mire ő rábólintott:
– Soros vagy Csányi, mindegy, mindkettő gazdag, van pénzük. Áthozzák őket az Atlanti-óceánon. – A Földközi tengeren kelnek át – javítottam ki, majd hozzátettem: de miért pénzelné ezt bárki, mi haszna van belőle? – Hogy itt minden tönkremenjen. – Abból mi a hasznuk, hogy jön vissza a befektetett pénzük? – Látja, ezt nem tudom. Pedig én olyan mentalista vagyok, aki mindig gondolkodik, de erre nem jöttem rá.
A közmédiában naponta ismételt kormánypárti „migráns-leckét” többen is felmondták. Ennek ellenére nem találkoztam olyan baranyai emberrel, aki megrettent volna a kerítés esetleges elbontásának hírétől.
– Nem félek a migránsokól, nem hallottam, hogy valakit bántottak volna – érvelt Kaitz József, agrárvállalkozó, aki a határtól 12 kilométerre fekvő Sombereken él. – 71 leszek februárban, ha agyon nem rúg a ló (mert nekem lovaim is vannak), de én úgy érzem, jobb, ha megmarad a kerítés. Azt hallottam, hogy a mohácsi sziget hétvégi házaiban néha ott éjszakáznak a menekültek. Ez nem jó.
A mohácsiak se igen hallottak arról, hogy elbontanák a kerítést. Két kormányablaknál dolgozó, harmincas asszony nem tart attól, hogy ha ez megtörténik, akkor sokkal több lesz a menekült, úgy vélik az egyenruhások kerítés nélkül is gyorsan elkapják majd a menekülteket. A feleségével három kiskorú gyermeket nevelő Mihálovics Zsolt néha tanúja volt annak, hogy a határvadászok menekültet igazoltatnak Mohács közelében, a kőfaragóként dolgozó, 39 éves férfi szerint ha nem lesz kerítés, ez gyakrabban előfordul majd. De emiatt nem szorong, merthogy szerinte se bántanak a migránsok senkit. Ennek ellenére ő is amellett van, hogy inkább maradjon a kerítés.
Egy, a nevét nem adó, ötvenes éveit taposó mohácsi férfi nem tudta eldönteni maradjon-e a drót vagy sem:
– A menekültek miatt jó, ha van, de én vadászok, és a vadak miatt rossz a kerítés. Megsebzi a vadakat, ráadásul a kerítés miatt a szarvasok kisebb területen élnek, és ez gátolja a vérfrissülést.
A legpontosabban talán Márton Ferenc összegezte a mohácsiak véleményét a kerítésről. A nyugdíjas pilótaként bemutatkozó férfi egy nyolctagú, jókedvű társasággal kvaterkázott a Mohács központjában, az egyik ivó utcai teraszán.
– Jobb lenne, ha maradna. Milliárdokat beleöltek, ha lebontják, arra megint milliárdok mennek el. Mi értelme ennek? És mi van, ha majd kiderül, hogy mégis kell? A szerb-horvát határ csak a Duna, és a szerb oldalon annyi a csónak! Elég egyet elkötni, már át is jöttek. És aki átjött, az megindul felénk. Kerítés nélkül többen, mint most. Nem kell félni tőlük, de akkor se jöjjenek.
Egyik asztaltársa lehurrogja a kiérdemesült pilótát: – Mit beszélsz? Te is migráns vagy! Román. Romániából jöttetek. Csak pityókát tudsz szedni. – Én tiszta székely vagyok – tromfolja Ferenc hahotázó cimboráját, majd odaint a vele szemben ülő, idős férfira. – Na, ő a migráns, a beszédjét se értjük, hottentotta. A címzettről kiderül, hogy baranyai sváb őseit vele együtt Németországba telepítették a háború után, ő viszont öt éve visszatért felmenői földjére. – Vissza akartam jönni, mert itt halt meg a fiam. Karambolban – morogta válaszképp, kifogástalan magyarsággal.
A harsány társaság pár másodpercre elhallgatott, ám visszatért a jókedv, amikor megszólalt egyikük, egy testes, szakállas férfi:
– Én is migráns vagyok – kezdte némi akcentussal –, 84-ben disszidáltam Amerikába, én ott vagyok migráns, most is csak a nővéremhez jöttem.
– Visszajössz te is – legyint rá Márton Ferenc. – Soha – rázza fejét a tengerentúlon kamionosként szolgáló férfi –, semmi okom nincs rá, hogy ott hagyjam Amerikát. – Arra sincs oka, hogy hazajöjjön? – kérdeztem elköszönéskor. – Látva, mi van itthon, még kevesebb okom van.
