Életének 71. évében elhunyt Morcsányi Géza műfordító, dramaturg és szerkesztő, a Magvető Kiadó egykori igazgatója.
A magyar irodalom, mint tudjuk, hagyományosan bővelkedik kimagasló, karakteres alkotókban. Ugyanakkor – tradíció ez is – szűkölködik nagy közvetítő-szervező egyéniségekben: Kazinczy, Osvát vagy Réz Pál formátumú „literary man” csak ritkán születik. Morcsányi Géza e nélkülözhetetlen, ám mégis folyvást „hiánycikknek” számító szerep korszakos jelentőségű megtestesítője volt.
Egyik legfontosabb – feltétlenül maradandó – teljesítményének ugyanis a Magvető Kiadó újrateremtése tűnik. Húsz évig – 1995 és 2015 között – állt a könyvműhely élén, s irányítása alatt az intézmény nemcsak visszaszerezte a rendszerváltozás periódusában igencsak megkopott hírnevét, hanem – tekintélyben, népszerűségben – talán túl is szárnyalta. A Magvető hasonló szerepre tett szert az irodalmi élet alakításában, mint a francia Gallimard, a német Suhrkamp vagy Rowohlt. A siker egyszersmind a személyes involváltság diadala is. Tudjuk ugyanis, hogy Morcsányi Géza mindig mindent elolvasott, s noha remek szakemberek sora vette körül, végső soron a saját irodalmi ízlését avatta a kiadáspolitika lényegi kritériumává. S ez a mérce, minden erre vall, hibátlanul működött.
Persze, a kiadói hivatás fontos része a nem mindig könnyű természetű szerzőkkel való folyamatos kapcsolattartás is. Tárgyalópartnerként, olykor egyenesen atyai barátként Morcsányi Géza – lényéből fakadóan – a kommunikáció magasiskoláját képviselte, s így roppant különböző alkatú írókkal-költőkkel egyaránt remekül szót tudott érteni. Hosszú-hosszú listát lehetne összeállítani azokból a fényesebbnél fényesebb nevű szerzőkből, akiket ő vonzott a kiadóhoz, s ha teljességre törekedve sorolni kezdenénk a törzsgárda tagjait, biztosan kifelejtenénk jó néhány hírességet. Így szigorúan csak példaként szemelgetve a Magvető megannyi sztárja közül: Esterházy Péter, Grecsó Krisztián, Kertész Imre, Parti Nagy Lajos, Rakovszky Zsuzsa, Spiró György, Tóth Krisztina, Závada Pál. A műveikben otthonos olvasó beleszédül e kavalkádba.
A kultúraközvetítés azonban nemcsak a szinte páratlan kiadói teljesítményében öltött testet. Dramaturgként vagy fordítóként szintén a művészeti – az esztétikai – értéket tolmácsolta, az élmény minél szélesebb körű átadását szolgálta. Néhány hónapja az ő „közvetítésében” jelent meg egy kötetnyi Csehov válogatott novelláiból (természetesen a Magvetőnél: A szerelemről és más történetek). A Kormos Lili készítette interjúban vállalkozása küldetését Morcsányi ekként határozza meg: „Arra jutottam, hogy egyetlen funkciója lehet csak az én munkámnak, az, hogy hátha sikerül újra felkelteni az érdeklődést Csehov iránt, hátha sikerül fedésbe hozni a mi napi valóságunkkal.” Igen, éppen ebben rejlik a tolmácsolás igazi értelme – és méltó étosza.
Sokan vannak, akik nem kiadóigazgatóként vagy fordítóként ismerik, hanem – közvetítés ez is – Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjének (2017) egyik főszereplőjeként. Játékával – gesztusaival, stílusával, hanghordozásával – végeredményben önmagát alakította.
A filmezéssel kapcsolatos aggályai akkor csökkentek, amikor színésznő felesége, Balog Judit is megerősítette: a vásznon éppen olyan, mint a mindennapi életben. Persze, ez sok-sok karakteres előadó játékának egyik lényegi sajátossága.
Jellegzetes alakja, modora és unikális – szinte a reneszánsz ember sokoldalúságát idéző – kulturális szerepe révén már életében regényhőssé vált. Cserna-Szabó András ugyanis róla mintázta a Szíved helyén épül már a Halálcsillag (2013) című regényének egyik figuráját. Az író számára egyébként Morcsányi Géza – találó jellemzés ez – az „utolsó Krúdy-hős” volt. Csöndes visszafogottsága, örökös szelíd félmosolya személyiségének már-már a védjegyévé vált. „A szelíd ismeri a mértéket, és azt el is fogadja. Belenyugvása a mértékbe való belenyugvás, nem önfeladás. Önmérséklete, önfegyelmezése e mérték szerinti, nem gyávaság, nem óvatos duhajkodás. Nyugalma, békéje innét” – írta volt egykoron Esterházy Péter (Van, nincs).
Veszteségünk óriási, egyelőre szinte föl se mérhető. De annyit már most tudván tudhatunk: egyre féktelenebbül elvaduló, mind civilizálatlanabb világunkban Morcsányi Géza habitusának természetes eleganciája, empátiája, egész lényének tudatosan hangsúlyozott szelídsége is nagyon fog hiányozni.
Virrasztás
Barátok, munkatársak és olvasók búcsúznak Morcsányi Gézától a Magvető Caféban (Budapest, VII., Dohány u. 13.) ma este 18 órától. A szervezők kérik, hogy aki rövid felolvasással szeretné kifejezni tiszteletét, válasszon ki egy mintegy háromperces részletet egy olyan irodalmi műből, amely számára Morcsányi Gézához kötődik. A helyszínen mécses és gyertya gyújtására nem lesz lehetőség.
