Olyan kis összegről kapott blokkot a római vasútállomás közelében, egy kávézóban, mesélte a barátnőm, hogy azt hitte, elszámolta a felszolgáló. De nem, folytatta a rutinos utazó, stimmelt, leesett az álla attól, hogy sehol Európában nem ivott korábban ilyen olcsón ennyire finom kávét, de dicsérte a kifogástalan ízű és minőségű péksüteményt is. Szóval nem kell megijedni Olaszországtól, vontuk le a következtetést, biztosan találunk magyar pénztárcának barátságos helyet, ha arra járunk.
Azt nem tudom, hogy a puritán takarékosság, vagy a kulináris kíváncsiság vitte-e a miniszterelnököt az olasz tengerparti étterembe. Nagyon szép hely a La Bussola, a világ egyik legnagyobb utazási portálján 4- es osztályzatot kapott, úgy 40 euróból már pompás menüsort kóstolhat a vendég. Nyilván vannak sokkal drágább fogások is, de biztos, hogy az sem ver földhöz egy olyan magyar dolgozót, aki havi bruttó 5 millió felett keres. Mert attól, hogy az asztalt a római magyar nagykövetség foglalta le, Orbán Viktor ebédje magánprogram volt, ő maga fizette a cechet, szögezte le a sajtósa, Havasi Bertalan. Ahogy Béla elvtárs mondta a Csapd le csacsi! című filmben: „Mit lehet tudni? Vagy-vagy.” Nehéz kérdés, hogy ha egy étteremben egy ország miniszterelnökeként üdvözölnek valakit, akkor az magánprogram-e, vagy ellenkezőleg: az illető ott is minket képvisel. Előtte nevünkben is rótta le kegyeletét. Azzal sincs baj, hogy beugrottak egy étterembe, nem lehet az ember étlen-szomjan, és a tengerparton mégse otthoni kolbászt együnk. Az viszont már egy másik nehéz kérdés, hogy vajon ízléses-e őszentsége ravatalától jövet egy gazdagon terített asztal mellől mosolygós fotót posztolni.
De hát tudjuk: úrnak születni kell. Ahogy azt is tudjuk: aki annak született, a pokolban is az marad.