Nemzetközileg Európa szélére kerültünk. Jogállamtól távoli hely, mondhatni: "u kraina" lettünk. A háború kapóra jött a propagandának, valaha többszínű népünk egyedeiből barát vagy ellenség lett. Igaz ember Ukrajnával érez, orosz ügynök, aki Putyinnak szurkol. Másrészt és valójában Amerika vívja a háborút, a provokációk miatt a szegény és békeszerető oroszok nem tudtak mit tenni, az ukránokat le kellett rohanni. A háborúval kapcsolatos magyar politikai és kommunikációs hagymáz nemcsak jelenünket nyomasztja, a jövőnket is érinti.
Az ukrán honvédő háború lehet hosszú és még hosszabb. A tűzszünet érdekében talán az oroszoknál maradhat a Krím, feltéve, hogy a tartós európai béke egyelőre ismeretlen feltételeit az ukránok is elfogadják, és ha a háború utáni világhoz végül az oroszok is szervesülnek. Van erre elméleti esély: a világnak létérdeke a háború utáni hatékony béke, az meg nem jöhet létre Oroszország és Ukrajna nélkül. Hatalmi presztízsét tekintve Oroszország máris sokat vesztett, szövetségesi rendszere zavarosodik, kínai kapcsolata kétértelmű, az örmény és a kazah fejlemények figyelmeztetőek. Eközben a világnak olyan Oroszország kell, amely kezelni tudja önmagát, benne földjét és lelkét is.
A háború előbb-utóbb leáll, megkezdődik az újjáépítés. A dúlás mértéke ellenére van esély arra, hogy Ukrajna ne a libanoni minta szerint haladjon, ahol a versengő csoportok újra meg újra létrehozzák a maguk uralma alá tartozó romokat. Feltételezem, hogy Ukrajnában a háború végén, a hatalmi csoportok mellett és felett továbbra is létezik majd egy cselekvőképes állam. Várhatóan Ukrajna fontossága is gyorsan nő, megkerülhetetlen versenyzővé válhat Kelet-Európában.
Ukrajna újjáépítése óriási erőforrásokat igényel, a szükséges tőkét pedig nem képes egyetlen állam vagy szövetség előteremteni. Politikai és tőkés koalíciók jönnek majd létre, amelyek stabil jogrendszert követelnek, közben szívesen vesznek földet és természeti kincseket is. A tőkeerős külföldi és az ukrán tőkéscsoportok között erős vetélkedéssel párosuló együttműködés várható. Az ukrán gazdasági elit régi és újabb csoportjai is kihívást és a szövetség lehetőségét jelentik egymásnak. Az újjáépítés hosszú periódusa alatt Zelenszkíj elnök várhatóan igyekszik őket kézben tartani, a feltörekvő hazai tőkéscsoportokat a maga oldalára állítani, küzdelmüket befolyásolni. A közösségi és magánvagyonokban bekövetkezett kár alighanem együttműködésre ösztönzi az ukrán elitet, és mindez talán meggátolhatja a putyini modell kifejlődését, amelynek során az elitet engedelmes politikai tőkésosztállyá domesztikálják.
Magyarország eltávolodott a demokratikus civilizációtól, agresszív, de terméketlen viselkedésével fontos szövetségeseket idegenített el. Ezzel a teherrel nehéz lesz részt venni az ukrán újjáépítésben, bekerülni a körbe, amelyet az ukrán vezetés preferál. Félő, a lakodalomra a NER nem kap meghívót. Orbánt már nem lehet jobban utálni, ám a NER-elit áldozata még hátravan. A nemzetközi elutasítottság és az ukrajnai újjáépítésből való kimaradás veszteségeket okoz, amire Orbán hazai verhetetlensége nem lesz gyógyír.
Érzésem szerint a megerősödő Ukrajna hatására a V4 csoport érdektelenné válik. Kelet-Európán belül Lengyelország, Románia és Csehország erős versenytársat kap, ami új regionális együttműködési formációk kialakítására ösztönöz, ám ebben Magyarország érdemi szerepe még nem látszik. Az újjáépítés során Ukrajna felé billen a keleti irányú tőkefolyam. A folyamatosan ömlő Marshall-segélyektől ellustult kelet-európai EU-tagok erős ukrán versenytárssal néznek szembe.
A magyar kormány szűklátókörű bevándorlási politikája miatt a hatalmas ukrán menekültáradatból csak aprócska csoportokat engedtünk letelepedni. A cseheknél, lengyeleknél tömegesen letelepedett emberek, mérnökök, munkások nagy része egyszer hazamegy, és valahai befogadó országát fogja támogatni a magyar vállalatokkal szemben. Igaz, a nagy tőkelekötéssel működtetett vállalkozásokat nehéz más országokba átvinni. De az új fejlesztések esetében a bérszínvonalhoz képest hatékony és képzett ukrán munkaerő csábító lehet. Az ukrán kormány pedig alighanem ugyanúgy fog küzdeni a tőkebehozatalért, mint ahogy a katonai segélyekért. A várható EU-Ukrajna megállapodások hatására azok a tőkések, akinek az EU-ban és Ukrajnában is van működő érdekeltségük, a bérek, a lazább környezeti előírások és szabályozási elemek miatt kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek.
Mindez csak akkor érvényes, ha Ukrajna versenyzőként és nem kérelmezőként kondicionálja magát. Ahhoz, hogy Ukrajna elkerülje a mai orosz modellt és a közelmúltbeli ukrán oligarchikus változatot is, és közben az ukrán tőkésosztályt is versenyben tartsa, továbbá jelentős külföldi tőkét vonzzon anélkül, hogy végzetesen annak befolyása alá kerülne, Zelenszkíjnek és rendszerének főként a gazdasági és politikai fékek és ellensúlyok okos használatát kell megtanulnia. És aztán fenntartani minden erővel, intézménnyel, szóval, karizmával, ahogy lehet. Mi, magyarok tudjuk, mivel jár, ha valaki nem ezt teszi.