négynapos munkahét;heti munkaidő;

Kevesebb munka, jobb élet

Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a négynapos munkahét nemcsak a munkavállaló, de a munkáltató szempontjából is előnyös, ráadásul áldásos társadalmi és gazdasági hatásai mellett a klímavédelmi célok elérését is segíti. A 150 éve folyamatosan csökkenő munkaidő történetében újabb mérföldkőhöz közelítünk; a Párbeszéd szerint itt az ideje, hogy felkészüljünk a váltásra.

A legritkább esetben hangzik el halálos ágyakon az a mondat, hogy „Bárcsak többet dolgoztam volna életemben!” Épp ellenkezőleg: sokszor arra döbbenünk rá utólag, hogy túl sokat dolgoztunk, és nem maradt elég időnk arra, ami ennél fontosabb lett volna. Másfél évszázada globális trend a munkaidő csökkenése, és most ismét egyre többen vannak azok, akik a munka és magánélet új egyensúlyát keresik. De nemcsak személyes, családi, társadalmi okok szólnak a munkanapok számának csökkentése mellett, hanem a fenntarthatóbb világ kialakításának is ez az egyik eszköze. A Párbeszéd zöld pártként immár hatodik éve szorgalmazza a négynapos munkahét bevezetését.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni, hogy a négynapos munkahét azt jelenti: a munkaidő csökken, de a munkabér változatlan marad. Ilyesfajta rövidített munkahét bevezetésével kísérleteznek eredményesen a világ számos országában. Vagyis pontosan olyan típusú munkahét-rövidítésről beszélünk, mint amikor a hatnaposról az ötnapos munkahétre átállás volt napirenden. Magyarországon 1981 óta van érvényben az ötnapos munkahét, míg a heti munkaidő fokozatosan, kisebb lépésekben csökkent: 1951-ben vezették be a 48 órás, 1967-75 között a 44 órás, ’81-ben a 42 és ’84-ben a 40 órás munkahetet.

Csaknem négy évtizede azonban változatlan a hivatalos munkaidő, miközben az átlag munkavállaló által ténylegesen ledolgozott órák száma azóta is csökken (1984 és 2021 között 15,5 százalékkal). Ismét itt lenne hát az ideje a hivatalos munkaidő csökkentésének is!

Azt talán nem kell hosszan bizonygatnunk a kutatásokat idézve, hogy a rövidebb munkahét jót tesz a dolgozók életminőségének: elégedettségének, egészségi állapotának, jól-létének. De az kevésbé magától értetődő, hogy a négynapos munkahét jót tesz a vállalatok termelékenységének is – márpedig a céges kísérletek nagy része erről számol be, és ezért is folytatják egyre többen és egyre nagyobb léptékben ezt a sikeresnek bizonyult gyakorlatot (immár több hazai nagyvállalatnál is, ahogy arról az elmúlt hetekben a sajtó beszámolt). A magyar gazdaságnak pedig nagyon is szüksége van a termelékenység növelésére, hiszen e tekintetben – ahogy arra Matolcsy György volt szíves felhívni a figyelmet nemrégiben – hazánk a sereghajtók közé tartozik az Unióban.

Egyértelmű: nem többet kell dolgozni, hanem jobban, okosabban. A ledolgozott órák alacsony száma nem a nemzeti nyomorhoz vezető út, épp ellenkezőleg: a magas jövedelmű országok dolgozói átlagosan jóval kevesebb időt töltenek a munkahelyükön, mint mi, magyarok. Míg a hazai munkavállalók átlagosan közel 1700 órát dolgoznak egy évben (1697 óra, OECD-adat, 2021), a németeknél, a dánoknál, a luxemburgiaknál ez a szám az 1400-at sem éri el, de a hollandok, norvégok, izlandiak, osztrákok, svédek sem dolgoznak többet 1450 óránál évente (az OECD-lista másik végén Mexikó, Costa Rica és Kolumbia áll).

A rövidített munkahét ellenzői rendszerint azzal érvelnek, hogy rövidebb idő alatt kevesebb érték teremthető, így a négynapos munkahétnek borzalmas hatása lenne a gazdaságra. A négynapos munkahét hívei viszont konkrét tapasztalatokra hivatkoznak, amelyek a rövidített munkahét termelékenységnövelő hatását bizonyítják. Csak a legátfogóbb példát említve: Izlandon két nagyszabású kísérletet is végeztek az elmúlt években a négynapos munkahéttel kapcsolatban, és a kedvező tapasztalatok nyomán mára Izland munkavállalóinak 86 százaléka átállt a négynapos munkahétre. És a gazdaság annyira nem omlott össze, hogy az eddig is kiugróan magas (a magyart közel négyszeresen meghaladó) nemzeti össztermék most éppen 7,3 százalékos ütemben növekszik.

A vállalati kísérletek tapasztalatai azt mutatják, hogy számos ágazatban óriási ugrás mutatkozik a produktivitásban a négynapos munkahét bevezetésével, 

de bőven akadnak olyan munkahelyek, ahol a hatékonyság növekedése biztosan nem ellensúlyozza a munkaidő csökkenésének hatását, mert az adott munka természete ezt nem teszi lehetővé. A kipihent orvos nem fog gyorsabban műteni, a buszsofőr sem fog gyorsabban vezetni, sőt, az ügyfélszolgálatos sem feltétlenül szolgál ki több ügyfelet. De akarjuk-e, hogy fáradt orvos műtsön bennünket? Szeretnénk-e utasok lenni egy elcsigázott sofőr által vezetett buszban? Jó-e nekünk, ha egy ideges, kiegyensúlyozatlan ügyfélszolgálati munkatárshoz kell fordulnunk a panaszunkkal? Bizonyos munkahelyeken a hatékonyságnövekedés „csak” a biztonságosabb, jobb, magasabb színvonalú szolgáltatást jelenti.

Természetesen az a kérdés is felmerülhet, hogy mi lenne azokkal az ágazatokkal a négynapos munkahét bevezetése után, ahol már jelenleg is munkaerőhiány van, mint például az egészségügyben vagy a közoktatásban. Világosan látni kell, hogy a munkaerőhiány oka ezeken a területeken az alacsony bér és a méltatlan munkakörülmények. A magyar egészségügy és közoktatás példája azt mutatja meg, hogy milyen az, amikor a munkaerő teljes kizsigerelése árán működtetünk egy rendszert. Egy ágazat működését sem lehet a túlmunkára építeni, és a négynapos munkahét bevezetése ellen nem lehet legitim érv, hogy vannak ilyen ágazatok. Mind az egészségügyben, mind a közoktatásban azonnali és jelentős mértékű béremelésekre van szükség a négynapos munkahét ügyétől függetlenül, ami azon túl, hogy morálisan helyes, a munkaerőhiány kérdését is kezelné.

A négynapos munkahét kapcsán nemcsak a gazdasági megfontolásokról érdemes beszélni, hanem a munkavállalók életminőségének javulásáról is, amelynek legtöbb faktora persze nyilvánvaló: több idő jut a családra, a barátokra, a közösség számára hasznos vagy az önmegvalósítást szolgáló elfoglaltságokra, a kreatív, alkotó tevékenységekre vagy a sportolásra. De a négynapos munkahét bevezetése előmozdíthatja a nemek között egyenlőség ügyét is, mivel a férfiaknak esélyt kínálna arra, hogy nagyobb részt vállaljanak a tipikusan nők által végzett fizetetlen munkákból, mint például a betegápolás, a háztartásvezetés vagy a gyermeknevelés.

És ha mindez nem lenne elég, és ami miatt éppen mi, zöldek vagyunk a négynapos munkahét legkövetkezetesebb szószólói: a munkaidő-rövidítés jelentős klímavédelmi lépés is lenne. Mérséklődne a munkavégzés és az utazás, ingázás miatt fogyasztott energia mennyisége, jelentősen csökkenne a szén-dioxid-kibocsátás. A négynapos munkahét továbbá kevésbé hajszolt életmódhoz vezet, ami – elsőre talán meglepően hangzik, de – szintén csökkentheti az energiafogyasztást. Ha az embereket szorítja az idő, sokszor drága és energiaigényes opciók választására kényszerülnek, például gyorsabb közlekedési módot választanak (a személyautót részesítik előnyben a kerékpárral vagy a tömegközlekedéssel szemben), vagy éppen ételt rendelnek. Ezzel szemben azok, akik kevesebbet dolgoznak, nagyobb valószínűséggel több időt töltenek a családjukkal, inkább jut idejük főzni, és végeredményben sokkal kevesebb energiát használnak a hétköznapokban.

Egy 2021-ben, az Egyesült Királyságban a Platform London által végzett kutatás megállapította, hogy a négynapos munkahét bevezetésével a brit szén-dioxid-kibocsátás 2025-re közel 20 százalékkal – 127 millió tonnával – csökkenne. Juliet B. Schor közgazdász, a Boston College kutatója 27 OECD-országot érintő vizsgálatában arra jutott, hogy a munkaidő 25 százalékkal való megvágása az adott országok karbon-lábnyomának 30 százalékos csökkenését eredményezné. Kyle Knight és munkatársai a University of Massachusetts Amherst politikai gazdaságtani kutatóintézetében 29 fejlett ország 37 éves idősorait elemezve arra jutottak, hogy a munkaidő 10 százalékos csökkentése az ökológiai lábnyom 12,1 százalékos csökkenését vonja maga után.

2022 a zöld igazságok éve volt: a világ szembesült az energiakrízissel és a klímakatasztrófa miatt pusztító aszállyal, és egyre több területen, egyre több döntéshozó ismerte fel a zöld megoldások szükségszerűségét, még ha évtizedes késéssel is. De nincsenek újabb évtizedeink az újabb bölcs belátásokra: jó lenne, ha a világunk zöldítését a zöldekre bíznák, ha hagynák végre érvényre juttatni azokat a megoldásokat, amelyek egyszerre szolgálják az egyes emberek és – egy fenntarthatóbb gazdaság kialakításán, a túlélési esélyeink javításán keresztül – a teljes emberiség javát. Ilyen, az emberközpontú világ felé vezető zöld megoldás a négynapos munkahét is, aminek a bevezetésére megérett az idő. Tessék nekilátni!

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.