Fehér vászon
mennyi mindent akartam felvinni erre az üres
fehér vászonra nektek és rólatok és gondolva
arra is hogy kicsit értetek is de hagytam elmúlni
minden első és erős benyomást mígnem a vászon
a szobám sarkába került a woltos kocka mögé
még nem bontottam ki most sem csomagolásából
és akárhányszor ránézek eszembe jut ugyanígy
támaszkodott a falnak a legteljesebb nyaraláson is
amiben bármikor részem volt isztria vibráló vidékén
autózni olyan volt veletek mint egy távoli emlék
amit egy filmből kotor elő magának az ember ha
otthon szűknek érzi a kockacsendet és a falak
a mennyezet találkozásának elutasító éleit és
szeretne máshol lenni ilyen volt isztria máshol
lét és mégis különös jelenlét ami váratlanul simul
az emberhez hétköznapjai köreiben kavarogva
hogy néha egy egy benyomás más tájakkal
fákkal házakkal a horizonton égbe lendülő tengerrel
a szikrázó fehér mészköves partokkal a néhány
szeretetnyi szőnyeggel pokróccal amivel megtaláljuk
a helyünk egymás és a tenger és az ég között talán
olyan helyzet amiről mindig is gondolkozik
az ember aztán ha véletlenül megtalálja őt mégis
megijed és be akar fordulni az otthon függőségből
és kényszerekből font karámjaiba de ez most nem
ilyen volt mert valamiért olyan váratlan tobzódással
csobogott fel bennem a hála felétek hogy még
kifejezni is elfelejtettem és a fehér vásznat
amire annyi mindent akartam nektek és rólatok
és kicsit értetek is felvinni üresen hagytam
amikor hazaértünk elfelejtettem eldugtam
a mindennapok rögei közé mint tiszta emléket
Téglavetők
ki a határba vess nekem téglát
fogjál ásót ássál gödröt
álljál neki megdolgozni
az agyagot dagaszd jól
fogjál kapát lazítsad fel
a rögöket üsd szét majd
még egyszer menj át rajta
és még egyszer és ahány
alkalommal csak kell
öntsd fel vízzel hogy
cuppogjon a lábadra gyűlő sár
már a fejed teteje is alig látszik
hányd ki a gödörből
lendíts nagyokat mert mélyre ástál
hozd fel az agyagot
vidd a sárcsináló kádba
hozd a fiad hozd a tehened
kössed be a vonórúdhoz
lódítsd meg a jószágot
őröld az agyagot kenhető péppé
vonulj mellette körökben
járj mint a baromállat majd
fogj lapátot a kezedbe
indulj neki a hordásnak
lapátod nyelét lendítsd válladra
úgy könnyebb lesz
gyűjtsd a pépet nagy halomba
hívasd asszonyod és
hívasd napszámosaid
hátra a színbe cipelj deszkát
szeld fel tégla hosszúságra
pakold őket egymásra vegyél
kézbe egyet hajíts rá az agyagpépből
vegyél kezedbe mérőszabványt
vágjál vele téglaformát az agyag
formátlan masszájából
a deszkára kenve a maradékot simítsd le
tedd félre tedd vissza a többihez
a formát emeld le róla
fogd meg a deszkát a téglával
és tedd fel száradni a többi mellé
