Üvegtigris a kirakatban

Száz éve készült, ötven éve eltűnt, a zöld-fehérek a Kék fénytől reméltek segítséget

Ötven évvel ezelőtt, 1973. január 14-én az éjszakai rendőrjárőr észrevette, hogy az Üllői út és Ferenc körút sarkán lévő kirakatot, amelyet a IX. kerületi Testnevelési és Sporttanács bérelt, téglával betörték. Majd kiderült, hogy nem pusztán vandalizmusból zúzták be az üveget, mert a mögött állították ki a labdarúgó Magyar Kupát, amelyet 1972-ben a Géczi – Martos, Bálint, Horváth Árpád, Vépi – Kű, Mucha – Szőke, Branikovits, Albert, Füsi összeállítású FTC nyert el (a klub és a trófea történetében tizenegyedszer).

A döntőt Újpesten rendezték, ezért csak nyolcezer ferencvárosi drukker látogatott ki a Tatabánya elleni találkozóra (2-1), amelyet az döntött el, hogy Kovács Tibor – hat perccel a lefújás előtt – haza akart adni, de Albert Flóriánt „indította”, a Császár pedig kicselezte Rothermel Ádám kapust, majd az árván maradt hálóba gurított.

Noha a ferencvárosi vezetőség abban bízott, hogy „a nyomozás, a nyilvánosság, esetleg a Kék fény című tévéműsor segítsége eredményre vezet”, a serleg nem került elő, s mivel május elsején következett az újabb döntő, március 13-án megbízták az Állami Pénzverőt, hogy készítsen új kupát. A replika 60 centi magas volt, 835 ezrelékes ezüstből készült, a finom munkálatokat egy Alberthez méltó cizellőr, Lengyel Árpád végezte rajta.

Amúgy az eredeti trófeával is gondok támadtak. Noha a Magyar Kupát 1909-ben írták ki először, a serleg csak 1923-ban készült el, sőt az évben előbb annak két kisebbített mását állították elő és adták át az FTC-nek és az MTK-nak, a sorozat korábbi győzteseinek.

A korabeli leírás szerint a pótlólagos példányok is 150 ezer koronába kerültek. Az ismertető így szólt: „A nyertesek kupái az eredetinek kétharmad nagyságú hű másai. A 40 centiméter magas, aranyozott, vert bronz serleg gömb alakú, középső részén két öntött dombormű található: az egyik bölényvadászatot, a másik vitézek hódolatát ábrázolja fejedelmük előtt. A középső részen van a kupa felirata: „Nemes mérkőzés méltó pályabére / sarkallj becsvágyra állni a tusát, / lobogjon érted, küzdők ifjú vére, / s te hirdesd népünk ősi virtusát!”

Az FTC 1973-ban semmiképp sem nyerhette volna el a serleget, mert Géczi – Vépi, Páncsics, Bálint, Megyesi – Juhász (Ebedli), Horváth Árpád – Engelbrecht, Branikovits, Kelemen (Tátrai), Füsi összeállításban már a legjobb 32 között 3-1-es vereséget szenvedett a másodosztályú Dunaújváros vendégeként. A mérkőzés hőse a kétgólos Szabó Sándor volt, a Kohász azonban nem sokáig menetelt, mert a nyolcaddöntőben kiesett (Győri ETO 1-2), az NB I/B-ben pedig csak a hatodik helyet szerezte meg.

A kupadöntőbe a Vasas és a Honvéd jutott, és az új trófeát Ihász Kálmán emelte először a magasba, mert százhúsz perces, fordulatos, igazi kupamérkőzésen a Tamás – Török, Fábián, Vidáts, Ihász – Müller (Bazsánt), Lakinger, Kovács Ferenc – Szabó, Várady, Gass (Szőke) összetételű angyalföldiek nyertek 4-3-ra a mesterhármast elérő Várady Béla "rövid" felső sarkos bombagóljával.

Az 1973-as esztendő amúgy a magasságok és mélységek éve volt. A központi jegyiroda már február 24-én közzétette, hogy több igénylést nem fogad el április 29-re, a magyar–osztrák vb-selejtezőre (2-2), mert mind a 77 866 tikett elkelt (2-2), és ugyanilyen zsúfolt ház volt az emlékezetes „edströmös” magyar–svéd kvalifikációs mérkőzésen (3-3) is. Szintén „ölték” egymást az emberek az akkor még nagy négyes központilag elrendelt első összejövetelén, a szeptember 9-én rendezett FTC–Honvéd (2-1), Vasas–Újpest (4-2) dupla derbin (75 552 fizető néző), ám novemberben a Magyarország–NDK barátságos találkozón (0-1) alig 6507, míg decemberben az FTC–Szombathelyi Haladás bajnoki meccsen (6-1) csak 2216 jegyvásárlót jegyeztek.

Harminchat esztendővel később Kisteleki István MLSZ-elnök közölte, hogy magánúton visszaszerezte a Magyar Kupa eredeti példányát. A Vaterán keresztül Horvátországban bukkant a trófeára, és a saját pénzéből 280 ezer forintnak megfelelő összegért vásárolta meg azt. A pince mélyéből 2009-ben előkerült serleg azonban az a kicsinyített másolat volt, amelyet az MTK-nak nyújtottak át 1923-ban.

Az FTC-t illető hajdani utánzat szintén megvan, a kupa eredetije elvben létezhet valahol, de fél évszázada gyakorlatilag kincs, ami nincs.