Az életrajza közismert, az életműve ismeretlen – Nem lett fideszes az évfordulós Petőfi-tárlat

Legutóbb 2011-ben rendezték újra a Petőfi Irodalmi Múzeum 2000-es állandó kiállítását. A Ki vagyok én? Nem mondom meg... – Petőfi választásai című tárlat, valamint az ahhoz kapcsolódó, 2013-ban kiadott ARCpoétika című kötet emlékezetesen próbálta többek között megmutatni, hogy a költő kultusza, a sokféle Petőfi-kép mögött milyen lehetett a költő valódi személyisége, és valójában még ma is mennyire korszerű.

A Petőfi-kutatás az elmúlt évtizedben sem állt meg, ráadásul a múzeum otthona, a Károlyi-palota rekonstrukciója is megkezdődött egy éve, így a régi tárlatot lebontották, és új állandó kiállítást rendeztek Petőfinek, amely címében Petőfi egyik – hamleti dilemmáját boncolgató – versének címét idézi. A Költő lenni vagy nem lenni ma nyílik meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM), és mindenféle befogadói attitűdöt kielégít – egy óra szórakoztató múzeumlátogatástól az egész napos, elmélyült böngészésig sokféle lehetőséget nyújt, a hétköznapi irodalomfogyasztóknak garantáltan meglepetést és hűha-élményt okoz. A tárlatot három szórakoztató, interaktív installáció egészíti ki, a képzőművészeti és iparművészeti alkotásokra Petőfi-versek rímelnek, a vitrineket bújva pedig azt is felfedezhetjük, hogy nem csak Petőfi terve ment füstbe – miként fogja szólítani rég nem látott anyját –, hanem a Szabad Sajtó is. Utóbbi néven 1848-ban szivart forgalmaztak, e bűnös élvezet nevét pedig Vörösmartynak köszönhetjük. Persze, találkozhatunk olyan, kiállításokon visszatérő tárgyakkal is, mint Szendrey Júlia várandós ruhája, vagy Petőfi népszerű ábrázolásai is.

A tárlat pénteki sajtóbejárásán Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, a PIM gyűjteményi főigazgató-helyettese arról beszélt, hogy Petőfi esetében még nagyobb kihívás egy XIX. századi életművet közel hozni a látogatókhoz, hiszen éppen a Petőfi-kultusz miatt minden olvasónak van már valamiféle Petőfi-képe. – Mi nem kultuszrombolásra vállalkozunk, hanem újjáépítésre. A jelenből feltett kérdéseke próbálunk meg Petőfi életművén keresztül válaszolni – mondta, majd a nyitótér vitrinjeire irányította a figyelmet: sosem fordult még ugyanis elő, hogy eredeti Petőfi-kéziratokat állított volna ki a PIM egy állandó kiállításon. Ezeket az érzékeny műtárgyakat kizárólag három hónapig lehet kiállítani, folyamatos cseréjükre lesz szükség, illetve a megfelelő fény- és páraviszonyok kialakítására. – Múzeumként soha nem adhatjuk fel az ismeretterjesztést, a hiteles tudás közvetítését, ezért az utóbbi évtized Petőfi-kutatásának eredményét is bemutatja a tárlat. A másik nagy truváj: a Magyar Nemzeti Galéria és más közgyűjtemények a raktáraikból olyan műtárgyakat bocsátottak az állandó kiállítás rendelkezésre, amelyek a korszak képzőművészeti kérdéseit kapcsolják össze Petőfi irodalmi kérdéseivel, a korszak képzőművészeti és irodalmi világát szinkronba hozzák. Egy felfedező kiállítást terveztünk: nem mondjuk meg a látogatónak, hogy mit gondoljon, hanem lehetőséget adunk a barangolásra, olyan önálló, egyedi élményre, ami csak itt megtapasztalható.

Vaderna Gábor irodalomtörténész, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatóhelyettese is arról beszélt, miért nem olyan egyszerű Petőfi Sándorról izgalmas tárlatot rendezni. (Ami viszont most is sikerült.) – Petőfi Sándor mindenki ismerőse, mindenki tud róla valamit, még az óvodások is tudják, ki volt Petőfi, tudják, hogy bajuszos volt. Az életrajza közismert, de másfelől Petőfi életműve ismeretlen.

A Petőfi-kultusz már a költő életében kezd kialakulni, a Petőfi-verseket széles körben ismerik és éneklik, sokszor anélkül, hogy tudnák, e verseket egy Petőfi Sándor nevű ember írta. Amikor Petőfi a segesvári csatában eltűnik, a kultusza nem tűnik el, hanem a magyar nemzeti kultúra egyik legfontosabb kultuszává válik. Azóta folyamatosan gyűlnek Petőfivel kapcsolatos kéziratok, dokumentumok, tárgyak, ábrázolások, amiket ebben a kiállításban színre lehetett vinni. A feladat kettős volt: egyfelől a nemzeti kultúra hagyományait folytatnunk kellett, tehát az ismerős Petőfinek is itt kellett lenni a kiállításon, másrészt azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az ismeretlen Petőfi is itt legyen – mondta.

A tárlat hat témakörben – a kötelék, a róna, a rémek, az otthon, az áldozat és az erő fogalma köré építve – rajzolja meg Petőfi rövid, ám mégis nagy pályáját és korát. A reformkor pedig, mint arról Prágai Adrienn művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa beszélt, pedig az az időszak, amikor a kultúra új intézményei, terei is megjelentek, a kiállítások nyilvánosságot kaptak, a képzőművészet és az irodalom egymást erősítette. Erre példa, hogy az Alföldet Barabás Miklós fedezte fel először festőként, amit nem sokkal később Petőfi is tollára tűzött, s hogy a század végéig a róna kedvelt festői téma volt, abban nem kis szerepe van Petőfi Sándor verseinek. Madarász Viktor pedig, aki számos Petőfi-portét festett, szellemiségében számos más alkotással azonosult Petőfi költészetével.

Infó: Költő lenni vagy nem lenni, Petőfi Irodalmi Múzeum. Főkurátor: Kalla Zsuzsa. Kurátorok: Prágai Arienn, Vaderna Gábor