Mi azt hittük, csak nálunk van nagy bajban az iskolarendszer, erre kiderül, hogy máshol is van tanárhiány.
Lengyelországban valóban tanárhiány van, igaz ez egyenetlenül oszlik meg az országban. Egyes felmérések szerint 12000 pedagógus státusz betöltetlen. Ezt a tényt a kormányzat nem akarja elismerni, arra hivatkoznak, hogy az oktatás folyik, nincs ilyen probléma, miközben általános jelenség a tanári pályáról való menekülés, egyes szakokon komoly hiány van. A szakminiszter a bekövetkező demográfiai hullámvölgyre hivatkozva ijesztgeti a tanárokat azzal, hogy közülük minden hetedik felesleges lesz belátható időn belül. A pedagógusok jó része ezt a legutóbbi fellépését zsarolásként értékeli, úgy látják, félelmet akar kelteni a tanártársadalomban, hogy elvegye a kedvüket a tiltakozó akcióktól, az országos tanársztrájktól. Az iskola ma Lengyelországban politikai témává lett, s ezek a miniszteri nyilatkozatok a következő választások előtti kampányhoz tartoznak. Jellemző, hogy a százezres elbocsátás bedobása után a miniszter előállt azzal, hogy a kormány a korai nyugdíjazás visszaállításával megsegíti majd a feleslegessé váló tanárokat. "Visszaadjuk a lehetőséget, amelyet Donald Tusk kormányfőként elvett" – mondta. Ez egyébként nem is igaz, mert a pedagógusok korengedményes nyugdíjazását egy korábbi jobboldali kormányzat szüntette meg az ezredforduló körül.
Mi az oka a tanárhiánynak?
Az, hogy a pedagógusok elhagyják a pályát nem egyedül nálunk létező jelenség. A jobb munkakörülmények, magasabb fizetés könnyen eltereli a matematikatanárokat az IT-szférába, ahogy más szaktanárokat is. Az utóbbi időben hiány van angoltanárokból is – ezt hosszú ideje nem tapasztalták. Azt gondolom, hogy nálunk a szakmájukat szerető pedagógusok elsősorban azért hagyják ott a katedrát, mert nem viselik el az oktatásban uralkodó kaotikus állapotokat, amelyeket a kormány „reformpolitikája” okoz. A jelenleg kormányzó jobboldal még első mandátuma idején, 2017-ben túl gyorsan vezetett be kevéssé megalapozott átalakításokat az oktatásban, felszámolták az addig 6+3+3 éves oktatási rendszert. Ez azt jelentette, hogy felszámolták a középső szakaszt, az akkor már 18 éve működő gimnáziumokat, az általános iskolát két évvel, a középiskolákat egy évvel meghosszabbították. Így állt elő olyan helyzet, hogy az (egyetemre előkészítő) líceumok egyszerre fogadtak olyan diákokat, akik az új általános nyolcadik osztályát végezték 14-15 évesen és a kimenő gimnáziumok 16-17 éves végzőseit. Ezekben az iskolákban tanár- és helyhiány volt egyszerre és teljes káosz, valamint jelentős feszültség a tanulók között. A kormányzat teljesítette ugyan egy politikai ígéretét a gimnáziumok megszüntetésével, s ezzel tökéletes csapdát állított magának.
De miért szüntették meg ezt az alsó középiskolát? Hiszen a gimnáziumok bevezetésével kiemelkedően javultak a lengyel diákok eredményei a PISA-felmérésekben.
A gimnáziumoknak volt gyenge oldaluk is. A felnőttek és a média egy része főleg a tizenéves-patológia – korai szex, kábítószer, erőszak - fészkeként látta ezeket az iskolákat. Ez társadalmi nyugtalanságot okozott, erre reagált a PiS populista módon. Pedig az alsó középiskola bevezetésének több pozitív eredménye volt. Meghosszabbította a kötelező képzést 15 éves korig, jobban nőttek a képességek, javult a tanulók matematikai és szövegértési teljesítménye, amelyet jól jeleztek a nemzetközi PISA-mérések eredményei. A PiS megszüntette ezt a rendszert, most a nyolc osztályos általános iskola után kell választaniuk a diákoknak a szakiskolák, líceumok, vagy technikumok közül, lerövidült az általános képzés. Az eredményeket még nem lehet pontosan értékelni, mert az előző rendszer teljes felszámolása egybe esett a COVID-pandémia kezdetével, ami sokkot okozott az iskolának is. Egyébként nem csak a pedagógusokat és tanügyi igazgatást viselte meg ez a helyzet, de a diákokat is. Említettem, milyen nehézséget okozott, amikor több korosztály keveredett össze egy-egy középiskolai osztályban. Találkoztam gyerekekkel, akik súlyos depresszióba estek, volt diák, akit idegösszeroppanással kezeltek az iskolai állapotok következtében.
Említette a tanársztrájk lehetőségét. Ezt milyen okok miatt hirdetheti meg a szakszervezet?
Elsősorban az oktatásügyben uralkodó káosz miatt. A Lengyelországot kormányzó jobboldali párt képes arra, hogy politikai haszonlesésből reformálás jelszóval beavatkozzon az iskolák életébe, figyelmen kívül hagyva, hogy ennek milyen hosszú távú következményei lehetnek. Egy példa erre az új érettségi rendszer meglepetésszerű bevezetése. Sem a korábbinál nagyobb követelményekre felkészítésre, sem arra nem volt tekintettel az oktatási tárca, hogy a dolgozatok kijavítása sokkal nagyobb terheket rak a tanárokra. Ez ellen már voltak tanártüntetések is. Sztrájk ok lehet a magas óraszám is. A törvény szerint a lengyel tanárok a 40 órás munkahétből 18 órát kötelesek tantermi tanítással eltölteni, további heti egy órában a szülők rendelkezésére kell állniuk. Ez a 18 óra azonban csak elméleti, a gyakorlatban több, ismerek olyanokat, akik heti 22 órát kötelesek tanítani, de vannak magasabb rekordok is. Ezen kívül – éppen a tanárhiány miatt – sok pedagógus vállal félállást más iskolákban. Vannak, akiknek az óraszáma viszont csak úgy jön össze, ha több iskolában is oktatnak, így az ő megterhelésüket az utazgatás növeli. Az is gond, hogy sokan kénytelenek nem a saját tárgyukat tanítani. Sok lengyel pedagógus az orvosokhoz hasonlóan kénytelen több helyen dolgozni. De nem csak a tanárok menekülnek az iskolarendszerből, egyre több gyerek és család választja az otthoni oktatás lehetőségét az iskolai káosz és kényszer elöl szökve. Nemrég jártam vállalkozásnál, amely az otthoni oktatásban résztvevő gyerekeket segíti. Tavaly 1000 körül volt a velük tanulók száma, most meghaladja a 12 ezret.
Bérkérdés nem merül fel?
Lengyelországban a pedagógusokat egységesen fizetik. Ugyanannyi a bér Varsóban, mint egy kelet-lengyelországi községben. (A lengyel pedagógusokat munkaviszonyuk hosszától függő kategóriákba sorolják. Gyakornok, szerződéses, kinevezett és diplomás tanár lehet. A Strefa Edukacji honlap szerint a kezdő tanárok átlagbére 4432,15 zloty, a legfelsőbb kategóriában az átlagbér bruttó 6795,97 zloty. Egy zloty a cikk írásakor 85 forintot ért. Ez így jóval magasabb a mai magyar tanárbéreknél.) Vagyis, a tanárbér a varsói árak mellett élni kevés, éhen halni sok. Azt nem tudom, hogy a jövedelmük miként aránylik a diplomás fizetések átlagához, de általában azt mondják, hogy az egészségügyi szakszemélyzet bérével van egy szinten. Ráadásul a tanárok alapbéréhez sokféle pótlék, túlóradíj is jár, ezek egy részét az önkormányzatok fizetik. A sztrájkot az is bonyolítja, hogy a pedagógusok az önkormányzatokkal állnak munkaviszonyban, de a fizetésüket a kormány állja. Akkor kivel szemben is sztrájkoljanak?
A kormánypárt ideológiai nyomás alatt is tartja az iskolarendszert önöknél?
Amióta csak hatalomra jutottak. Az egyik eleme ennek a katolikus egyház növekvő jelenléte, a szinte kötelező vallásoktatás, a hitoktatók beléptetése a tantestületbe. Przemyslaw Czarnek miniszter most azzal állt elő, hogy a hittan alternatívájaként választható etika tantárgyat is hitoktatók tanítsák. A másik elem az un hazafiságra való nevelés programja, amelynek keretében átigazították a történelemanyagot a PiS világképére. Most ezt kiegészítik a felső osztályokban külön tantárgyként kötelező „Történelem és jelenkor” nevű tárggyal. A miniszter elfogadott egy tankönyvet, amely kifejezetten a párt nemzeti-katolikus eszmeiségét tükrözi. az egyházias-konzervatív világkép erőltetése jegyében kiszorították a szexuális felvilágosítást az iskolából. Ezek az emberek úgy képzelik: ha egy középiskolásnak biológiaórán megmutatnak egy óvszert, a tinédzser azonnal bujálkodni kezd. A másik eleme az iskolák megszállásának az a próbálkozásuk, hogy kiszorítsanak minden nem általuk ellenőrzött civil szervezetet az iskola világából. Elsősorban az LMBTQ+ szervezetek megjelenését, az ilyen emberekkel kapcsolatos érzékenyítést akarnák megakadályozni. Ez az un Lex Czarnek törvény célja, amely azt írja elő, hogy az iskola a civil szervezet meghívását két hónappal korábban egyeztesse a tankerületi igazgatóval. Ezt a törvényt Andrzej Duda köztársasági elnök, akit egyébként a PiS jelölt posztjára, kétszer megvétózta. Azt mondta, a törvényt nem fogadja el, mert nagy a társadalmi elutasítottsága. Egyébként az elnök felesége, aki korábban középiskolai némettanár volt, ez ügyben találkozott ellenzéki pedagógusokkal is. Nyilván ő is hatott férje döntésére.
Hogyan birkózik meg a lengyel oktatás az ukrán menekült gyerekek iskoláztatásának a gondjával?
Nagyon változatosak a számok e téren. Tavaly azt mondták, hogy 7-800 ezer között lehet a Lengyelországban élő óvodás- és iskoláskorú ukrán gyerekek száma. A családok egy része közben hazatért, de az sem világos, hogy hányan járnak lengyel iskolába. Amikor az orosz támadás után több százezren érkeztek, a kormány azt mondta, mindenkinek helye lesz a lengyel óvodákban, iskolákban. Ma változó adatok szerint 150 ezer körül lehet az iskolások száma. A többi online ukrán iskolába „jár”. Sokszor van úgy, hogy az osztályban 4-5 ukrán gyerek van és az egyik jobban tud lengyelül, segít a többinek tolmácsolással. Erre a kihívásra a kormány késve és kapkodva reagált. Nálunk az oktatással párhuzamosan tanítják lengyelre az ukrán gyereket, nem pedig külön előkészítő évben, mint Németországban. Nyilván ezért sem választja a többségük a lengyel iskolát. Különösen most, hogy tudják, hogy az új típusú érettségit, amitől a lengyel diákok is tartanak, lengyelül kell letenniük.
Aleksandra Pezda
Lengyel újságíró, oktatási szakértő, pályáját a Gazeta Wyborcza szerkesztőségében kezdte. Jelenleg több lap is közli oktatáspolitikai írásait, elsősorban a Newsweek Polska és Przekrój magazinokban publikál. Több médiaakciót is elindított, amikor egy korábbi konzervatív kormány töröltetni akarta Witold Gombrowicz és Stanislaw Witkiewicz modernista írókat a tananyagból. Gyakran tart előadásokat oktatáspolitika kérdésekről, a digitális iskola jövőjéről, Megszervezte az „Iskola 2.0” médiaakciót. A kréta korszak vége címmel könyvet írt az internet és a tanítás kapcsolatáról.
