A jászberényi időközi választás veszteseit jóval könnyebb megtalálni, mint a győzteseket. Bár óvatosságból egy helyben jól ismert orvos mögé állt be, nagyot veszített a Fidesz: feleannyi szavazatot sem kapott, mint a mindent elnyerő ellenzéki csoportosulás. (Ami akkor is nagy szó, ha tudjuk: azt, amit a kormánypárt, és térségi kulcsembere, Pócs János az utóbbi években a városban és annak környékén művelt – meg amit nem tett meg, bár dolga és lehetősége lett volna megtenni –, tényleg nehéz lenne voksokra váltani.) És jutott a vereségből a DK-nak is: Budai Lóránt és csapata nemhogy a DK nélkül, de a DK-val szemben (is) nyert. Ezen, és egyáltalán a vasárnapi választás eredményén leginkább a mostanában a legnagyobbnak mért, fegyelmezett szavazótáborúnak gondolt ellenzéki pártnak kell elgondolkodnia. Vagy az van ugyanis, hogy a DK-szimpatizánsok – a pártjuk egyértelmű intelme ellenére – simán leszavaztak Budaiékra, vagy pedig az, hogy ez a bizonyos párthű szimpatizánsi kör olyan szűk, hogy nélkülük is könnyűszerrel megvan a kétharmad; más megfejtést a matematika nem nagyon engedélyez.
A vesztesek közé került a magát már-már a Jászságban korábban hagyományosan erős Jobbik helyébe álmodó Mi Hazánk is: pártháttér nélküli noname jelöltek sem lennének büszkék arra a szavazatmennyiségre, amit a centrális erőtér új támaszai összegereblyéztek.
Hogy a „baloldal” (mínusz DK) nyert vagy vesztett, azt egy fokkal nehezebb megfejteni: ők Budai Lóránt kérésére névleg kimaradtak a megméretésből, a valóságban azonban támogatták a későbbi győztesek kampányát, pártlogók nélkül, de tevékenyen. Egyértelmű nyertes ugyanakkor Budai Lóránt: neki most a hátralévő fél ciklusra megkérdőjelezhetetlen legitimitása lesz. Ami megint csak elsősorban a DK számára figyelmeztetés: nyilván az is fontos, hogy mit gondol egy helyi politikusról Gyurcsány Ferenc és stábja, de még fontosabb, hogy mit gondolnak róla a választók – ezt a Karácsony Gergely újrajelölése kapcsán zajló viták során is érdemes lesz fejben tartani.
Az igazán kemény dió ugyanis a városhatáron túl mutató tanulságok megfogalmazása. Merthogy mindaz, amiért a Fideszt hagyományosan legyőzhetetlennek szokás gondolni, Jászberényben is igaz volt, a kormányoldal mégis már-már megalázó verést kapott a legnagyobb ellenzéki erő nélkül felálló ellenzéktől – ez az egyik, amit muszáj egyrészt megemészteni, másrészt pedig kielemezni. A másik, hogy ha az ellenzék pártjaira nincs is feltétlenül kézzelfogható igény, az ellenzéki együttműködésre nagyon is van (és aki kiénekel a kórusból, azt a szavazók megbüntetik). A harmadik, hogy Budai Lóránt náciszimpatizáns múltja meghökkentően keveset nyomott a latban. A DK nem emiatt nem támogatta, a maradék ellenzék szót sem fecsérelt rá, a kormánypárt pedig fölemlegette ugyan, de azok után, hogy pár hónapja Orbán Viktor épp csak feleségül nem kérte Giorgia Melonit, tőlük sem minősül elvi állásfoglalásnak.
Egyszóval ebből kellene valami előremutatót összerakni 2024-re – az ilyesmire mondják, hogy szép kihívás.