- Murányi Zita: Michelangelo (vers)

a nap köré felhőket toldalékolnak mint egy rendhagyó igealak
mélyen a gyökerek alatt ragozni kezdi magát a földmag
a bokrok köré mintát hímeznek míves dallamvonalak láthatatlan
indáikkal a gyökereket idézik fel
egy nem létező nap sugarait Michelangelo Buonarottit
amikor elkezdi a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját
1508-ban a penész átüti a falat penész szaga van a Vatikánnak
azon a mennyezetszagú égen is kisüt a nap
a kép középpontjában áll a fa
„hogy mívelje a földet, a melyből vétetett”
ágaihoz levelek tapadnak gyökereihez a föld húsa
sötét üregében az idő került fogságba összekoccan
az évgyűrűk cintányérja valaki egy nem létező színt kever ki
és rányomja évszázadok hézagaira
most születik meg Ádám Éva ez az ősi paradicsomi anatéma
évtizedek múlva nézünk a magasba
a hófehér ég kegyelme
omlik ránk az emberiség szégyenfala.