Karácsony Mihály a nyugdíjrendszerről szóló sorozata harmadik részében (január 16., Szegényednek a nyugdíjasok) négy pontban sorolja föl a szegényedés dimenzióit, és helyes észrevételek mellett téves megállapításokat is tesz. Ezeket szeretném tisztázni rövid hozzászólásomban.
1. Csökken az átlag nyugdíjak és az átlagos nettó keresetek aránya. Ez igaz, és ez egyenesen következik abból, hogy a 2000 és 2009 közti vegyes indexálási korszak után, 2010-től a nyugdíjak az árakat követik, valamint 2015 és 2021 között a KSH által publikált nettó bérek jóval gyorsabban nőttek, mint az árak. Elvben én is egyetértek azzal, hogy ezt a folyamatot meg kellene állítani, de ehhez a valorizálásnál meg kellene szabadulni a felülbecsült nettóbérektől, és emelni kellene a szocho-kulcsot, ami egyébként lassítaná a nettóbér-dinamikát.
2. Az induló nyugdíjak reálértéke évről évre emelkedik. Ez igaz volt a 2014–2021-as időszakban, amikor mérsékelt volt az infláció és emelkedtek a reálbérek, de nem volt igaz 2013-ban, és aligha lesz igaz 2023-tól kezdve, mert még a KSH által számba vett nettó keresetek is közel lesznek az inflációhoz. A valorizálási szorzók idézése pontatlan, de ez a legtöbb országban így működik, „csak” a reálbéreket nem robbantják föl az ottani statisztikai hivatalok.
3. A százalékos emelés miatt évről évre nőnek a nyugdíjkülönbségek. Ez általában egyszerű félreértés, hiszen az elemző itt eltekint attól, hogy az összehasonlíthatósághoz a növekvő nominális különbségeket el kell osztani az inflációs indexszel. Tehát ha az idei inflációs előrejelzés 15 százalék, és a 2022-es 100, illetve 200 ezer forintos nyugdíj 115, illetve 230 ezer forintra emelkedett, akkor a 100-ról 115 ezer forintra duzzadó különbséget el kell osztani 1,15-tel, és akkor reálértékben visszatérünk a tavalyi 100 ezer forintos különbséghez. Tehát a százalékos emelésnél a kis és nagy nyugdíjak közti olló változatlan marad. Az viszont igaz, hogy a 2022–2023-as rendkívüli években az élelmiszer- és a háztartási energia árak elszabadulása miatt – ezek fogyasztású súlya az átlagosnál nagyobb – a kisnyugdíjasok inflációja jóval magasabb, mint az átlag, és ezt rendkívüli kiegészítéssel kellene korrigálni.
4. Területi különbségek. Minden országban a nagyobb városokban képzettebbek az emberek, mint a kisebb településeken, ezért nagyobb az átlagkeresetük, és ez csapódik le a magasabb nyugdíjakban. Ezt csak minimálisan csökkenti a degresszió, amely a 372 ezer forint fölötti nyugdíjalap esetén először 90, majd 421 ezer forint fölött csak 80 százalékot ismer el. Egyébként a nagyobb településeken drágább az élet. A kistelepülések igazán nagy hátránya a rosszabb egészségügyi ellátás, és ez is elsősorban a nyugdíjasokat sújtja.
Jó lenne javítani a nyugdíjasok helyzetén, de ehhez a politikai támogatás megszerzésén túl nagyobb gondossággal kellene a helyzetet elemezni.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
