A magyarországi népszámlálás adatai még nem ismertek, becslések szerint azonban tovább zsugorodott az ország lakossága. Ukrajnában a háború miatt elmaradt a cenzus, de Romániában és Szerbiában az összlakosság, valamint az ott élő magyarok száma egyaránt nagymértékben csökkent. Szlovákia kilóg az általános térségbeli trendből, ott mérsékelt számbeli növekedést jegyeztek.
A legdrámaibb mértékű talán az erdélyi magyarság számának zsugorodása – az 1992-es romániai népszámlálás még 1603923 magyart regisztrált, a 2021-es cenzus viszont már csak 1002200-t, ami több mint 600 ezres veszteséget jelent három évtized alatt. 2011-ben 1227 623 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek, vagyis az utóbbi tíz év alatt több mint 225 ezres volt a csökkenés.
A rendszerváltáskor még kétmillió erdélyi magyarról beszéltünk, Antall József pedig lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát. Ez akkor sem volt valós szám, de akkor még élt az a gyanú, hogy a hatóságok szándékosan torzítják az etnikai arányokat a kisebbségi magyarok rovására. A kilencvenes évek cenzusaival kezdődően viszont szertefoszlott ez mítosz, mára már csak a budapesti politikai vezetés tartja magát a 15 millió magyar legendájához, miközben az erdélyi vezetők azzal vigasztalják magukat, hogy a számbeli fogyás ellenére a magyar kisebbség megőrizte 6 százalékos részarányát a romániai összlakosságon belül és a budapesti kormánytól koppintott családtámogatási politikától remélik az apadás megállítását.
Románia lakossága a 2021-es népszámlálás tavaly decemberben ismertetett első adatai szerint 19.053.815 fő volt, ami 1,1 milliós csökkenést jelent 2011-hez, és közel 4 milliót 1992-höz képest. Ebből 16 568 900 személy nyilatkozott a nemzetiségi hovatartozásáról.
A fogyás okai évtizedek óta nem változnak: természetes fogyás, természetes asszimiláció (a rendszerváltás előtt erőltetett, mesterséges asszimiláció is), vegyes házasságok, kivándorlás.
Előzetes eredmények
Szerbia
A tavalyi népszámlálás előzetes adatai szerint Szerbia lakossága 6,9 százalékkal csökkent. 2011-ben 7186 862, 2022-ben 6690887 lakosa volt az országnak. A nemzetiség és anyanyelv szerinti megoszlás még nem ismert, de előrejelzések szerint a magyarok számának csökkenése meghaladja az országos fogyás mértékét: 2011-ben 253 899 magyar élt Szerbiában, mára vélhetően 200 ezer alá esett. Ezt valószínűsíti az is, hogy a magyarság túlnyomó többsége a vajdasági régióban él, ahol tavaly 1 749 356 lakost regisztráltak, míg 2011-ben csaknem kétmilliót. A „legmagyarabb” város, Szabadka 16875 lakost veszített, 2011-ben 97900 polgára volt, ennek 35 százaléka magyar.
Szlovákia
A 2021-es népszámlálás előzetes adatai szerint Szlovákia összlakossága 5449270 fő, 2011-ben 5,398 millió volt. A magyarok aránya 7,75 százalék, 422 065 személy vallotta magát magyar nemzetiségűnek az erre vonatkozó első kérdésnél. További 34 089 személy a második kérdésnél vallotta magát magyarnak.
2011-ben a magyarok száma 458 467, aránya 8,5 százalék volt. Így Szlovákia egy egyetlen ország a térségben, ahol nem apadt a magyar közösség.
A népszámlálás újdonsága volt a nemzetiségre vonatkozó első és második kérdés, aminek bevezetését óriási politikai vita előzött meg. A szlovákiai magyar társadalom és politika konzervatív fele ellenezte a második identitás feltüntetését több okból is. Elsődlegesen attól tartva, hogy azt a „végső elszámolásnál” a szlovák hatóságok nem veszik figyelembe, márpedig a nyelvi jogok az etnikai arányoktól függnek. Másrészt „elvi” okokból is ellenezték, állítva, valaki vagy magyar, vagy nem magyar, de ez is, az is nem lehet.
A liberális véleményformálók viszont azzal érveltek, hogy ez lehetőséget ad a vegyes házasságokból származó kettős identitásúak, illetve egyes roma közösségek tagjai számára, hogy mindkét etnikumhoz tartozónak vallják magukat. Ez, úgy tűnik, 34 ezerrel dobta meg a magyar nemzetiségűek számát, ami a közösség közel 8 százalékát jelenti.
A magyar anyanyelvűek aránya és száma viszont egyaránt csökkent - 8,5 százalék, 462 175 fő. 2011-ben még 508 714 személy, az összlakosság 9,4 százaléka vallotta magát magyar anyanyelvűnek.
Hamis mítoszaink velünk élnek
Kiss Tamás szociológus, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint a romániai magyarok fogyásának okai nem változtak. Kisebbségi népesség esetében nem csak elvándorlási és természetes fogyási, hanem asszimilációs egyenleg is van. Ez egyrészt keletkezhet a vegyesházasságokból, de lehet nemzetiség váltás eredménye is, amikor valaki valamilyen okból kifolyólag, akár a népszámlálás módszertana miatt, korábban egy kisebbséghez tartozónak vallotta magát, később nem. A mostani népszámlálás során emellé jött be egy új tényező a regisztráció szintjén. Relatíve új dolog, hogy van 2,5 millió lakos, akinek nem regisztrálták az etnikumát. Voltak, akik etnikai közömbösségből adódóan nem akarnak válaszolni, de 2011-ben, amikor volt „nem válaszol” lehetőség, csupán 59 ezren éltek vele. Vannak, akiket a statisztikai hivatal a lakossági nyilvántartó különböző adatbázisaiból – adó, egészségügyi biztosítás, nyugdíj, segélyek stb - emelt át, mert nem töltötték ki a kérdőívet, s kérdezőbiztosok sem keresték fel. E regiszterek adataiban viszont nincs nemzetiség. A hivatal közlése szerint ez mintegy egymillió főt jelent. A másik 1,5 millió abból adódik, hogy az online kérdőívet úgy is le lehetett zárni, hogy valaki nem töltötte ki annak egészét, noha a népszámlálási törvényben az szerepelt, hogy a nemzetiség és etnikum pedig validálási kritérium. Hogy ebből a 2,5 millióból mennyi lehet a magyar, csak a területileg bontott adatok ismeretében fogunk többet megtudni.
A szociológus hangsúlyozta - a népszámlálás minden valószínűség szerint felülbecsüli Románia lakosságát, mert sok esetben a hozzátartozók olyanokat is regisztráltattak, akik valójában nem élnek életvitelszerűen az országban. Ez románokat, magyarokat egyaránt érintő tényező. Az így is egyértelmű, hogy romániai magyarok fogyásának elsődleges oka az úgynevezett népmozgalmi veszteség, a természetes fogyás legfőbb tényezője. Ez a magyarok esetében 85 ezer, vagyis az országos veszteség 13 százaléka esik a magyarokra, míg a lakosságon belüli arányuk 6 százalék. Ez a rosszabb korfának köszönhető, annak, hogy már a nyolcvanas években megindult a kivándorlás és az ezredfordulóig jóval intenzívebb volt, mint a többségi románoké. Nyilván fiatalok vándoroltak ki, a termékeny korú nők aránya kisebb lett, a halandóság pedig magasabb. „Ebből adódóan ma is kevesebb gyerek születik, de olyan körülmények között, hogy a magyar családokban nem vállalnak kevesebb gyereket, mint a románokban. A magyarok gyerekvállalási hajlandósága még a kilencvenes években is alacsonyabb volt, de ma már nem ez a helyzet és az általános egészségügyi állapotokban sincsenek különbségek. A korábbi elvándorlás és a korábbi alacsonyabb gyermekvállalási hajlandóság torzította a korfát”, hangsúlyozta a kolozsvári kutató.
Az asszimiláció mértékét csak becsülni lehet az anyanyelv és nemzetiség szerinti kereszttábla alapján. Az elsődleges adatok viszont azt mutatják, hogy a romániai magyarok asszimilációs vesztesége, más nemzetiségekhez vagy akár más magyar közösségekhez viszonyítva, relatíve alacsony. A magyar-román relációban van mintegy 15 ezres identifikációs veszteség, a magyar –roma relációban pedig nem történt elmozdulás 2011-hez viszonyítva. Van egy 100-110 ezernyi magyarul beszélő cigány közösség, annak egyharmada vallja magát romának, a többi magyarnak vagy a nem válaszoló kategóriához tartozik.
A kivándorlás mértéke viszont csökkent. „Ha az összeírtakat reális népességnek tekintjük, még ha tudjuk, hogy nem épp így van, akkor 33 ezres magyar migrációs veszteséget tudunk becsülni”, mondta a szociológus.
Az előzetes adatok közzététele után Markó Béla az RMDSZ volt elnöke úgy nyilatkozott, a kettős állampolgárság felgyorsította a kivándorlást, Kelemen Hunor jelenlegi elnök viszont cáfolta ez. A szociológustól azt kérdeztük, van-e bármiféle adat arra vonatkozóan, hogy a kettős állampolgárság milyen hatással volt a kivándorlásra? „Elmondása szerint oksági modellben lehetetlen számszerűsíteni ezt, de vannak adatok arra, hogy a magyarországi népességen belül miként alakul a Romániában születettek száma. Most már a bevándorlási statisztikákban nem jelennek meg a határon túli magyarok, mert már magyar állampolgársággal rendelkeznek, de a lakossági nyilvántartásokban megjelenik, hol születtek. 2012-ben 180 ezren voltak, most 207-208 ezren, ami 27 ezres többlet. Nem jelentéktelen, de jelentősen alacsonyabb, mint bármelyik korábbi periódusban az elmúlt 30 évben. Nem tudjuk, milyen lenne ez a szám a magyar állampolgárság nélkül, de viszonyítási pontként tekinthetünk Ukrajnára. 2021-ben 71 ezren voltak Magyarországon, akik Ukrajnában születtek, 2012-ben csak 25 ezren. Ez 46 ezer fős növekedés történt, vagyis a kárpátaljai magyarok közel fele már a háború előtt áttelepedett. A Vajdaságból is sokkal nagyobb volt az elvándorlás, Erdélyben viszont nem okozott ekkora cunamit a kettős állampolgárság, vélekedett Kiss Tamás. Hozzátette, a kétezres évek elejéhez képest, mind a románok, mind a magyarok körében csökkent a nyugatra való kivándorlás is. E tekintetben a csúcs 2011-2012-ig volt, akkor mintegy 2,5 millió ember ment el Romániából. Ebben alulreprezentáltak voltak a magyarok, és maradtak is, ugyanakkor Magyarország kárára eltolódtak ezek a migrációs irányok Nyugat-Európa javára.
A fogyás mellett talán a legnagyobb „sokkot” az okozta a közösségi média tanúsága szerint, hogy a romániai magyarok iskolázottsági szintje rosszabb a románokénál. A szociológus szerint azonban „ez a kultúrfölény mítosza. Nincs hogyan iskolázottabbak legyünk, mint a román többség. A két világháború közötti években a magyarok nagyon alacsony arányban voltak jelen a felsőoktatásban, mert magyar felsőoktatás nem volt, nagyon keveseket vettek fel román egyetemekre. A felsőoktatáshoz való legegyenlőbb hozzáférés a szocialista modernizáció első felében, a 40-es, 50-es években volt, a Ceuasescu-érában visszaesett, és rendszerváltás után is korlátozottabb maradt. Jelenleg elsősorban a román nyelv és irodalom miatt. Az érettségin ugyanolyan vizsgát kell letenni, mint a román anyanyelvűeknek, így drasztikusan alacsonyabb az átmenési arány is, a jegyek is a magyar diákoknál. Gyakorlatilag egy évszázada egyenlőtlen, diszkriminatív a felsőoktatáshoz való hozzáférés és emiatt a magyarok nem kissé, hanem masszívan alulreprezentáltak a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a magasabb jövedelműek között és általában a középosztály tekintetében. De nem ez él a magyarok önképében. Ezért van az, hogy politikusok is rácsodálkoznak és például a középosztályra fókuszáló családpolitikával rukkolnak elő a magyarországi mintájára, nem veszik figyelembe, hogy ez strukturális szempontból nem kedvez az erdélyi magyaroknak.
