A kanadai kormány és az őslakosok közötti kapcsolatokért felelős minisztérium 2,8 milliárd kanadai dollár (760 milliárd forint) kárpótlás fizetésére vállalt kötelezettséget, hogy jóvá tegye ezzel ,,a kollektív kárt, a nyelv, a kultúra és a hagyományok elvesztését", amelyet az őslakosok államilag jóváhagyott, de a katolikus egyház vezette bentlakásos iskolákba kényszerítése okozott évtizedeken át. Még 2012-ben perelte be a 325 helyi őslakos közösségből álló Első Népeket alkotó közösség a kanadai kormányt. Ez az első eset, hogy az állam kárpótlást fizet azokért a károkért, amelyeket a bentlakásos iskolákban okoztak a fenntartók.
A megállapodás négy oszlopon nyugszik: a bennszülött nyelvek újjáélesztésén és védelmén, a bennszülött kultúra újjáélsztésén és védelmén; az örökség védelmén és támogatásán; az őslakos közösségek és tagjaik jólétének támogatásán.
A kártérítést egy nonprofit alapítvány fogja kapni, amely a fentiek szellemében tevékenykedett már az elmúlt húsz évben is.
Az összeg felhasználásának pontos részleteit február 27-én a kanadai szövetségi bíróság fogja meghatározni.
„Kanadának túl sok idejébe tellett, hogy szembesüljön történelmével, az általa elkövetett népirtással, és elismerje a kollektív károkat, amelyeket a bentlakásos iskolahálózat okozott népeinknek” – hangsúlyozta Garry Feschuk, a sechelt népcsoport egykori vezetője. Hozzátette, hogy a mostani egyezség első lépésnek számít a helyes irányba.
Körülbelül 150 ezer, az Első Népekhez, a métiszekhez és az inuitokhoz tartozó gyermeknek volt kötelező járnia azokba az átnevelő bentlakásos intézményekbe, amelyek a 1870-es évek közepén kezdték működésüket. Az utolsót 1996-ban zárták be. Ezekben sokan fizikai, érzelmi és szexuális bántalmazásban részesültek. A túlélők azt is tanúsították, hogy a gyerekek gyakran meghaltak a szegényesen épített, gyengén fűtött, rossz tisztálkodási lehetőségekkel ellátott épületekben. Az elmúlt években az őslakos közösségek több száz jelöletlen sírt találtak ezeknek az iskoláknak a közvetlen közelében, ahol az elhunytakat eltemették.
Egy nappal a kanadaiak nemzeti ünnepe (július 1.) előtt 2021-ben egy kanadai őslakos szervezet közölte, Cranbrook mellett a St. Eugene Missziós Iskolánál 182 ember maradványait találta meg egy bentlakásos intézet területén. Az iskolát a katolikus egyház működtette 1912-től az 1970-es évek elejéig, egyike volt a 130 hasonlónak. Ezen a területen valaha temető is volt. Ez a tény egy sor más körülménnyel együtt lehetetlenné teszi megmondani, hogy valóban olyan gyerekek nyugszanak-e a sírokban, akik egykor a St. Eugene iskolába jártak.
Nem ez volt az első eset. Májusban 215 jelöletlen sírt találtak ugyanebben a tartományban, Kamloops városában egy másik volt iskola területén, többnyire gyerekeket. A Cowessess First Nation őslakos közösség májusban kezdte földi radarokkal kutni a Marieval Indián Bentlakásos Iskola melletti temetőt Saskatchewan tartományban. Júliusban jártak először eredménnyel, ennek a következménye a 751 sír megtalálása. Cadmus Delorme, a törzs vezetője szerint valamikor lehettek jelölések a sírokon, de a katolikus egyház eltávolíthatta őket. ,,Emlékszem, mikor gyerekek voltunk és temetésre kellett mennünk, és gyalogoltunk a temető felé vezető ösvényen, mindig mondták nekünk, hogy óvatosan lépjünk, mert könnyen lehet, hogy testek vannak elásva az út mentén" - mondta Chasity Dilorme, a közösség tagja.
A missziós iskolákban fennállásuk során mintegy 150 ezer gyerek tanult, közülük becslések szerint akár több, mint hatezren is meghalhattak. A fizikai és szexuális bántalmazások a vezetők részéről sokakat szökésre késztettek, a gyerekeknek gyakran nem engedték, hogy anyanyelvükön beszéljenek, gyakorolják szokásaikat. „Azt akarták elhitetni velünk, hogy nincs lelkünk. Alsóbbrendű emberekként kezeltek minket, hogy megtanuljuk nem szeretni azt, akik voltunk” – emlékezett egy sajtótájékoztatón Florence Sparvier, egykori tanuló.
Egy 2008-as bizottsági jelentés szerint a gyerekek nagy része sohasem tért vissza eredeti közösségébe, a rendszer felért egy kulturális népirtással, emiatt a kanadai kormány akkor hivatalosan is bocsánatot kért. Ezeknek az iskoláknak a hetven százalékát a római katolikus egyház működtette, Ferenc pápa tavaly kért ezért bocsánatot. Az Igazság és Megbékélés Bizottság (Truth and Reconciliation Commission, TRC) 2015-ben kibocsátott jelentése Kulturális Népirtásnak minősítette azt, ami ezekben az intézményekben történt.
Kanada bennszülött népei
Az állam által alapított Kanadai Enciklopédia szerint az ország őslakos népei három csoportra oszthatók. Ezek az Első Népek, a Métis és az Inuit népcsoportok. A 2016-os népszámlálás szerint, 1,6 millió őslakos él ma Kanadában, ők az összlakosság 5 százalékát teszik ki. Az inuitok az északi területeken élnek, a métisek - akik európaiak és őslakosok leszármazottai - főleg a préri-tartományokban és Ontario-ban laknak, az Első Népek pedig azok, akiknek ősei egész Kanada területén ott voltak az európaiak megérkezésekor. Az első Indián Törvényt 1876-ban hozták, az Alkotmány 35 szakasza az összes őslakost védi 1982 óta. A szándék az őslakosok asszimilálása volt, egyrészt, hogy alkalmazkodjanak az európaiak által hozott modern, nyugati élethez, másrészt, hogy a földjeikre igényt tarthassanak. Ez vezetett a szörnyű, kötelező bentlakásos indián iskolarendszer létrehozásához, amely a késő 19. századtól egészen 1998-ig működött.
