Újabb – sokadik – gyármentő, „újraiparosítási” programját hirdette meg a kormány, most 700 milliárd forintos kedvezményes kamatozású hitelkeretet nyit a bajban lévő vagy épp fejleszteni vágyó cégeknek. Így a csókos cégek is a kereskedelmi banki 18-20 százalékkal szemben az állami banktól hat százalékkal vehetnek fel hitelt, vagyis az inflációt is figyelembe véve mínusz 10 százalékos kamattal. Eleve gyanúsan méregetjük a kormány „újraiparosítási” programjait, egyrészt mert nem a klasszikus iparba, hanem a tudásgazdaságba kellene minden uniós és adófizető pénzt nyomni, annak érdekében, hogy a magyar gazdaság fenntartható növekedési pályára álljon. Nemcsak az a probléma a kormány „gyármentéseivel”, hogy konzerválják a versenyképtelen magyar gazdasági struktúrát, hanem ezek a programok általában a versenyképtelen, ötlettelen NER-csókosok támogatására szolgál, akik képtelenek 10 forint hitelből nyolcnál többet kitermelni, vagyis elégetik a közpénzt.
De van még egy gond a hat százalékos – gyakorlatilag – ingyen hitellel: gerjeszti az inflációt. A jegybank végső kétségbeesésében 18 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, hogy megállítsa az infláció növekedését.
Most, hogy már talán látszódnak a fordulat jelei, a kormány gyakorlatilag alávág az MNB-nek.
A mostani magas inflációt úgy lehet letörni, ha átmenetileg megáll a bérek drasztikus emelkedése, csökken a lakossági fogyasztás, leállnak a beruházások, azaz egy kicsit lehűl a gazdaság, s így az infláció is. Ha rendeződik az infláció – még bő egy évet kellene kibírni –, egy alacsony áremelkedési környezetben kiegyensúlyozottan folytatódhatna a növekedés.
De nem. A kormánynak 25 százalékos inflációs környezetben is az a fontosabb, hogy ne 0 százalék legyen a növekedés, hanem egy százalék. Ezért az egy százalékért veszélyeztetik az infláció letörését. Újra ott tartunk, mint 2013 előtt, amikor a jegybank és a kormány képtelen volt együttműködni egymással. Ennek mi fogjuk meginni a levét, az infláció évekig beragad 10 százalékon. És ez veszélyes.