Tarek Bitar olyat tett, amire az elmúlt években kevesen voltak képesek az egyre mélyebb válságspirálba süllyedő Libanonban: reményt adott a gazdasági nehézségekbe, a széleskörben inkompetensnek és korruptnak tartott politikai elit érinthetetlenségébe belefásult lakosságnak. A 2020. augusztusi bejrúti kikötői robbanás körülményeinek feltárásával és a felelősök elszámoltatásával megbízott, fedhetetlen hírű vizsgálóbíró megkísérelte lelkiismeretesen elvégezni feladatát. Nyíltan szembeszállt a hatalmat birtokló erőkkel, köztük az Irán támogatását élvező síita Hezbollah félkatonai mozgalommal. Csodára azonban ő sem volt képes. A nemzeti tragédia ügyében is a felelősségre vonás megúszására törekvő elit ellehetetlenítette munkáját, és már eltávolítását is kezdeményezték.
Bitar hétfőn, 13 hónapos kényszerszünet után váratlanul újrakezdte a munkát. Hatalmas elánnal tért vissza: néhány, a bejrúti robbanással összefüggésben őrizetbe vett személyt szabadon engedett, több magas rangú libanoni tisztségviselőt pedig meggyanúsított és kihallgatásra beidézett. Haszán Diáb akkori kormányfőt, Gázi Zejter volt közfoglalkoztatási miniszterrel és Ali Haszan Halil egykori pénzügyminiszterrel együtt emberöléssel gyanúsította meg. Sajtóhírek szerint az érintettek jóval a katasztrofális erejű detonáció előtt tájékoztatást kaptak arról, hogy 2013 óta 2750 tonna rendkívül robbanékony ammónium-nitrát hányódik a kikötőben, de mégsem tették meg a szükséges intézkedéseket a veszélyes anyag eltávolítása érdekében. A vizsgálóbíró Haszán Ovídat hivatalban lévő főügyészt, Abbász Ibrahim hírszerzési vezetőt és Jean Kahvadzsi volt hadsereg főparancsnokot, valamint további katonai és jogi tisztviselőket gyanúsított meg, de az nem derült ki, hogy pontosan milyen bűncselekménnyel. Ennek jelenleg nincs is jelentősége, hiszen Bitar beadványai elakadtak.
A főügyész, aki maga is a gyanúsítottak listájára került - kedden hivatalos levélben tájékoztatta a vizsgálóbírót, hogy nem lett volna joga újra felvenni a munkát. Tegnap pedig arra utasította az igazságügyben dolgozó hivatalnokokat, hogy hagyják figyelmen kívül a Bitartól kapott utasításokat. A vizsgálóbírót ugyanis még 2021 decemberében függesztették fel, miután kihallgatásra beidézett politikusok jogi panasszal éltek ellene. Az ezzel kapcsolatos eljárások máig nem fejeződtek be, mivel az illetékes legfelsőbb jogi fórum, a tíztagú Semmítőszék határozatképtelenné vált hat bíró nyugdíjba vonulása miatt, utódaik kinevezése pedig elmaradt. Bitar saját jogi érvélésére hivatkozva újraindította a befagyasztott nyomozást, többek között azt hangoztatva, hogy nincs törvényi alapja felfüggesztésének. Ovídát azonban nemcsak visszautasította a vizsgálóbíró okfejtését, hanem szerdán hivatalosan is meggyanúsította a bejrúti robbanás nyomozásának félremenedzselésével, kiutazási tilalmat rendelt vele szemben és be is idézte őt.
Bitar azonban nem jelent meg a tegnapra meghirdetett kihallgatáson, helyette nagyjából 200 feldühödött tüntető gyűlt össze a bejrúti Igazságügyi Palotánál, hogy kiálljának a vizsgálóbíróságért és tiltakozzanak a politikai elit érdekeit kiszolgáló főügyész “jogi puccsa” ellen. A tömeg jelentős részben a nemzeti tragédia áldozatainak szerettei alkották, akiknek a felháborodását tovább növelte, hogy Ovídát önkényesen elrendelte az ügyben őrizetben maradt, mind a 17 személy szabadon engedésére. Erre egyébként - Bitar szerint - nem volt joga, már csak azért sem, mert Ovídát összeferhetetlenség miatt kivonta magát az ügyből, mivel a sógora, a már említett Zejter, volt közfoglalkoztatási miniszter a nyomozók látóterébe került.
A rendőrök kisebb összecsapások után végül feloszlatták a demonstráló tömeget, amelynek egy része megpróbált behatolni az Igazságügyi Palotába. A megmozdulást annyit azért elért, hogy megakadályozta a Legfelsőbb Bírói Tanács tegnapra tervezett ülését, amelyen a hírek szerint napirendre került volna Bitar leváltása. Egyelőre azonban csak idő kérdése, hogy a vizsgálóbíró elődje, Faddi Szavann sorsára jut. Utóbbit 2021 elején személyes összeférhetetlenségre hivatkozva váltották le, mondván a Bejrút jelentős részét romba döntő detonáció az ő otthonában is károkat okozott.
A jogi cirkusz arra bizonyosan jó, hogy egy rövid időre elterelték a libanoniak figyelmét kilátástalan helyzetükről. Az egykoron megbízhatónak tartott bankrendszere miatt a közel-kelet Svájcaként emlegetett ország 2019 óta egyre durvább gazdasági, politikai és morális válságtól szenved, a Világbank szerint az elmúlt másfél évszázad legsúlyosabb békebeli krízisét éli meg. A nemzeti valuta, a libanoni líra dollárhoz viszonyított árfolyama a héten a feketepiacon újabb mélypontra zuhant, a négy éve még a gyakorlatban is alkalmazott hivatalos átváltási ráta mindössze 2,6 százalékára.
Libanonban olyan komoly a pénzhiány, hogy még a biztonsági erőknek is össze kellett húzni a nadrágszíjat: 2020 óta a katinokban nem szolgálnak fel húst és a hadsereg helikopteres sétarepülésekkel próbál pénzhez jutni. Az Egyesült Államok a napokban felajánlotta, hogy az ENSZ keresztül támogatják fél éven át 72 milliós támogatást nyújt Libanonnak, a katonáinak és rendőreinek illetményének emelésére. Előzőleg Katar biztosította a fejenként havi 100 dolláros fizetéskiegészítést a fegyveres erők tagjainak.
A válságból való kilábalás a politikai elit feladata lenne, ám a politikai elit képtelen meghozni nemzetközi közösség által, a felajánlott segélyekért cserébe elvárt gazdasági és korrupcióellenes reformokat. Ami azt illeti, a pártok még kormányalakításról és az elnök személyéről sem tudnak megállapodni egymással. Példátlan módon az országnak parlamenti felhatalmazással rendelkező vezetője sincsen. Nadzsíb Mikáti a tavaly májusi választások óta ügyvezető miniszterelnökként tevékenykedik, Michel Aoun államfő mandátuma pedig tavaly októberben lejárt, utódlásáról pedig nem sikerült dönteni, pedig a parlament múlt csütörtökön már 11. alkalommal tartotta meg az elnökválasztás első fordulóját. A patthelyzeten kiakadt rendszerkritikus képviselők a legutóbbi szavazás óta tüntetőleg beköltöztek a parlamentbe, de látványos akciójuk eddig nem hozta közelebb a megoldást.