Még szerencse, hogy a magyarok 97 százaléka ellenzi és szerintük semmit sem érnek a szankciók, mert az oroszok százmillióinak erről egészen más a véleménye: nincs is olyan hét, hogy a világ valamelyik részén ne szólalna fel váratlanul valaki az érdekükben. Hogy miért épp most és miért pont az orosz/fehérorosz sportolók kizárása ügyében aktivizálták magukat, egészen nyilvánvaló: a nemzetközi elszigeteltségből való kitörés, a gazdasági élet szereplőinek visszacsábítása akkor is minimum tíz év lesz, ha ma este megkezdi a kivonulást az ukrán területekről az orosz hadsereg. Az orosz birodalomba való újbóli visszaköltözést azonban már nem százszor, hanem ezerszer is meg fogják fontolni a világ vezető cégei. A sport viszont nem ennyire érzékeny terület, cserébe látványos eredménnyel kecsegteti az orosz vezetést: azzal, hogy az ország kitörhet a pária létből. Ehhez csak a világ egyik legkorruptabb szervezete, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság néhány lobbistáját kell meggyőzni, s lám, lám: az elnök rövid időn belül kétszer is váratlanul meglebegteti, hogy át kellene gondolni az orosz sportolók visszaengedését az olimpiára.
Ukrajna persze dermedten figyeli az oroszokat körülvevő jégkorszak olvadását, hiszen védtelen civilek elleni tömeggyilkosságok sorozatát, emberiség ellenes rémtettek tucatjait szenvedi el egy éve. A NOB-elnök szavaira is érzékenyen reagált az ország, mondván: ha Párizsban valóban ott lesznek az oroszok, ők bojkottálják az olimpiát. Ha így lesz, ehhez nyilván a világ civilizált fele is csatlakozik majd, úgyhogy valóban meg kellene fontolnia Thomas Bach NOB elnöknek, hogy miket beszél.
Mifelénk egyelőre csak az ízléses bombás plakátok hirdetik, a magyarok 97 százaléka elutasítja a szankciókat. De mi ez a szerénység, visszafogottság? Miért nem azt írták, hogy 100 százaléka? Pontosan olyan közel volna a valósághoz, mint a 97 százalék.