Sokszor hallottuk itthon egyes kormánypárti személyiségektől, hogy az utóbbi bő 12 év alatt a Fidesz véghez vitte a rendszerváltást. Hogy azonban ez mit is jelent, azt napról napra látjuk.
A mostani cseh elnökválasztás kapcsán semmiképpen sem vetemednénk arra, hogy a prágai rendszerváltás lezárásáról beszéljünk. Andrej Babisnak a 2021-es parlamenti, majd a mostani elnökválasztáson elszenvedett veresége nem ilyen szintű esemény, nem érhet sem a prágai tavasz, sem a bársonyos forradalom nyomába. Mégis joggal nevezhetjük történelmi fejleménynek. A csehek jelezték, elegük van a populizmusból, az olyan politikusokból, mint Babis, aki hazugsággal kampányolt a két forduló között azt állítva, ha ellenfele nyer, akkor belesodorja Csehországot a háborúba. Most láthatjuk csak, mekkora a különbség a cseh és a magyar társadalom között. Míg ott a hazugság éppen Babis híveit bizonytalanította el, itt sokan elhitték a tavaly áprilisi választás előtt: ha az ellenzék nyer, akkor itt is ropogni fognak a fegyverek.
Bő egy hónap múlva távozik az elnöki tisztségről Milos Zeman, aki szégyenfoltja volt a cseh politikának, s tulajdonképpen megcsúfolta az államfői tisztséget egyrészt azzal, hogy folyamatosan feszegette az elnöki tisztség határait, másrészt pedig azzal, hogy a szélsőjobbal kacérkodott. Babis bűne is az volt, hogy a szélsőjobb szavazók felé próbált nyitni, ami abból a szempontból érthető húzás, hogy a politikáját tömegesen elutasító polgárság körében esélye sem volt plusz szavazatokat szerezni, de a tekintetben megbocsáthatatlan, hogy pártja az európai színtéren haladónak mutatja magát, s az Európai Parlamentben a liberális képviselőcsoportban foglal helyet.
Prága nem rendszerváltáson, hanem megtisztuláson megy keresztül: EU és NATO-párti politikus költözik a várba jó egy évvel azután, hogy egy atlantista politikus lett a kormányfő Petr Fiala személyében. Nem állítjuk, hogy a populista politikusoknak már sosem lesz esélye Csehországban, hiszen a demokrácia lényege: a nép dönt, akár tetszik az adott kormánynak, akár nem.