Az infláció szempontjából a legfontosabb az energiaár, ezért nem fogjuk megengedni, hogy a nukleáris energiára is kiterjesszék a szankciókat – közölte Orbán Viktor a közrádióban. Majd dicsérte önmagát, mert Magyarországot az orosz kőolajtermékek – így például a dízel – behozatalának tilalmi listájáról is lehúzatta.
Bár 13. éve már némiképp kómásan hallgatom a kormányrizsát, azért néha feleszmélek: mégis, miről beszél ez az ember? Az infláció szempontjából valóban fontos energiaár történetesen az általuk két éve aláírt, akkor széltébe-hosszába ünnepeltetett magyar-orosz gázszerződés orosz gáztarifái miatt ugrott az égbe. Más gáza azért úgy 7-8 százalékkal (potom háromszázmilliárdocskával) olcsóbb lett volna. Arról nem is beszélve, hogy ha mára – mondjuk szigeteléssel vagy más fűtési módokkal – vágtunk volna az igényeken, az egész kevésbé ütne. Az EU soha nem tiltotta az orosz gázbehozatalt. Szankciót éppenséggel Putyinnak tessék felhánytorgatni, aki, miután lerohanta Ukrajnát, megsértődött, hogy ennek nem tapsikol a Nyugat, így fél Európa gázcsapját elzárta. A „kárvallottak” viszont gyorsan váltottak, így ma már mástól veszik a gázt, jó nagy fityiszt mutatva az ukrajnai agresszornak. Az EU így, meg – a magyar kormány által természetesen szintén ellenzett - gázársapkával küzd az energiaárak ellen. Amelyek, lám, tavaly augusztus óta hetedükre estek. Így már csak a mi Vezérlő Tábornokunk ragaszkodik ahhoz, hogy évi több ezermilliárdos gázszámlánkat kifejezetten Moszkvába utalhassuk. Aki ezért, az orosz kívánalmaknak megfelelően, a magyar érdekek ellenében, a „lakossági piaci ár” csökkentése helyett inkább saját csapatát bomlasztja.
Orbánék az átlag alatti fogyasztásig kizárólag azzal a trükkel tartják fenn a 2014-ben lecsökkentett rezsidíjakat, hogy a gáz lakossági ellenértékét annak úgy tíz-hússzorosával megfejelve, a több ezermilliárdos orosz gázszámlát a költségvetésből, vagyis az adófizetők pénzéből, vagyis államadósságból fizetik ki. Mindez persze nem bonthatja meg a két népvezér közötti, mély, vérbeli, türkös szövetséget. Úgyhogy a témáról inkább mindketten hazudnak, és kész. Az inflációt kétségkívül lefelé húzó hazai rezsidíjak „fennmaradó” 1000-2000 százalékát pedig majd unokáink köhögik ki az állam hitelezőinek.
És még csak most jön a mondat második fele. A nukleáris behozatal elleni uniós szankcióknak, ha egyáltalán lesz belőlük valami, semmi közük az energiaárainkhoz. Paks még évekig elketyeg a már betárolt orosz fűtőanyaggal, ami bár máshonnan is beszerezhető, a vásárlási tilalom itt szinte kizárt. A léc inkább az – atomdrága és csak magas energiaárak mellett megtérülő - Paks 2-terv felett rezeg. Bár Orbán ezeket is feltáncolhatja a kivétellistára.
Amiként tettek a dízelbehozatallal is. Persze nagy kérdés, ránk nem vonatkozó uniós szankciókra hivatkozva akkor miért kellett eltörölni a hatósági üzemanyagárat, jócskán megdobva azt a csúnya inflációt. De a Mol legalább örülhet: a NER-kassza cseng, a fejlesztések meg várhatnak.