A 2010 óta sorozatban elért választási győzelmeinek puszta számát tekintve Orbán Viktor Európa legsikeresebb politikusának számít. Milyen okok húzódnak meg a diadal mögött? Varázslatos személyes karizma, mély népismeret, politikai ravaszság, kifinomult sikerpropaganda vagy kampánytechnológia?
Lehet, hogy mindegyik, de még együttesen sem magyarázzák meg a rendkívüli Orbán-jelenséget. Empirikusan nehezen bizonyítható, de nagyon valószínű, hogy az ellenzék szuperaktív vezéralakja, ám sokak szemében mégis népszerűtlen Gyurcsány Ferenc stabilizálja és prolongálja Orbánt és Nemzeti Együttműködési Rendszerét.
Olyan tartós politikai helyzet alakulhatott ki Magyarországon, amelyben a választók jelentős része jobban fél Gyurcsány (vagy személyesen kiválasztott hasonmása) visszatérésétől a politikai hatalom csúcsára, mint Orbán Viktor természetellenesen hosszú és a nemzeti érdeket már jó ideje nem szolgáló hivatalban maradásától. Ezért is hallani olykor, hogy Gyurcsány tényleges és végleges távozása nélkül nincs reális esély Orbán és a NER leváltására. Gyurcsány azonban a legkisebb jelét sem mutatja távozási szándékának, és még most is valószínűleg több figyelmet fordít ősriválisára, mint egy valóban ütőképes, nem kizárólag tőle függő, országvezetésre alkalmas ellenzék összekovácsolására.
Nem akarom túlfeszíteni a párhuzamot, de az utóbbi években hasonló kétszemélyes politikai duopólium alakult ki Amerikában is, amelynek a demokrata Joe Biden a fő haszonélvezője. Bidennek úgy kell a republikánus Trump, mint Orbánnak Gyurcsány.
Joe Biden többszörösen is Donald Trumpnak köszönheti politikai érvényesülését. Biden már az elnökséget is nem kis szerencsével kaparintotta meg, alapvetően a Covid-járvány kezelését durván elfuseráló Trump elnöknek és a 2020-as elnökválasztás véghajráját beárnyékoló, mesterségesen, lezárásokkal kiváltott Covid-recessziónak köszönhetően. Uralkodó vélemény ma Amerikában, hogy a Covid-járvány és annak félrekezelése nélkül Trump könnyen újrázhatott volna 2020-ban.
Az amerikai átlagszavazó Joe Biden kétéves elnöki tevékenységét korántsem tartja jónak. Hivatali tevékenységének félidejénél a felnőtt lakosság csupán 43 százaléka elégedett az elnökkel, szemben az elégedetlenek 51 százalékával. Az utóbbi négy évtizedben ennél gyengébb félidős elnöki teljesítményt csak Trumpnál mértek. Felmérések szerint tíz amerikai közül közel kilenc gondolja úgy, hogy Amerika „rossz úton jár” Biden elnöksége alatt.
Biden népszerűtlensége mögött mindenekelőtt a rosszul teljesítő gazdaság, a hét százalék fölött robogó infláció, a csökkenő reálbérek, a korábban nem tapasztalt áruhiány és a meredeken emelkedő fogyasztói kamatlábak miatti elégedetlenség húzódik meg. Például az ingatlankölcsönök kamata tavaly több mint megduplázódott, ami nagymértékben megnehezíti a lakáshoz való hozzájutást. Az amerikaiak többsége látja, hogy elsősorban a Biden-kormány ultralaza fiskális politikája és a Covid-járvány okán kétkézzel szórt állami „helikopterpénzek” felelősek az inflációért és recesszió-közeli gazdaságért.
A gazdasági nehézségek, főként a gyors áremelkedés és a súlyosbodó megélhetési problémák kiemelkednek az utca emberét gyötrő gondok közül. Ehhez jön még a nagyvárosokon végigsöprő bűnözési hullám, a tavaly rekordot döntő (jóval kétmillió fölötti) illegális bevándorlás és a Trump elnöksége alattinál is több Covid-halott, annak ellenére, hogy Biden „a vírus, nem pedig a gazdaság lezárását" ígérte.
Ebben a kedvezőtlen politikai és gazdasági helyzetben – a legtöbb előrejelzés szerint – Bidenre és pártjára súlyos vereség várt a tavaly november 8-i félidős kongresszusi és kormányzói választásokon. Nem így történt. Biden elnök okos taktikát alkalmazott: sikerült a rossz helyzetben lévő gazdaság fölé emelni a választások tétjét. Az elnök kiszámítottan dramatizált beszédekben Trumpot és szélsőjobboldali MAGA-republikánusokat az amerikai demokráciát egzisztenciálisan fenyegető „félfasisztáknak” bélyegezte meg.
Ezzel a kampányhúzással sikerült november 8-át a Trumpról és MAGA-politikájáról szóló referendummá áthangszerelni, háttérbe tolva a gazdaságot. Az exelnök szépen besétált a politikai csapdába, a kampány véghajrájában hiperaktívan vetette bele magát az általa személyesen kiválasztott jelöltek támogatásába: ők azok, akik osztják a MAGA-filozófiát, benne a Big Lie-t, Trump bizonyítékok nélküli véleményét, miszerint 2020-ban elcsalták tőle a második elnökséget, és Biden törvénytelen lakója a Fehér Háznak.
A Trump által személyesen protezsált – javarészt alkalmatlan – kongresszusi és kormányzójelöltek többsége azonban csúnyán elvérzett a választásokon. Az általuk képviselt MAGA-extrémizmus nemcsak a demokratáknak és a mérsékelt republikánusoknál verte ki a biztosítékot, de túl sok volt a választásokat gyakran eldöntő legnagyobb szavazóblokknak, a pártfüggetleneknek is.
Biden számára akaratlanul is mentőkötelet nyújtott a túlmozgásos Trump, és megmentette őt a politikailag megsemmisítő vörös cunamitól, a Republikánus Párt elsöprő győzelmétől a washingtoni kongresszus mindkét házában.
Nagyarányú demokrata vereség esetén Bidennek semmi esélye nem lett volna arra, hogy újraindulásról álmodozzon a 2024-es elnökválasztáson. A vártnál sokkal jobb kimenetelű időközi választásoktól felbátorodott Biden azonban már jelezte, hogy 82 évesen is indulni akar 2024-ben. Trump már korábban hivatalosan bejelentkezett republikánus elnökjelölt-aspiránsnak, és korántsem lebecsülhető esélye van az elnökjelöltség megkaparintására.
A jelenlegi közvélemény-kutatások többsége szerint 2024-ben Biden ugyanolyan simán megnyerné az elnökséget Trump ellen, mint 2020-ban. Nem csoda, hogy az elnöknek ugyanúgy nem érdeke Trump távozása az amerikai nagypolitikából, mint amennyire Orbánnak szüksége van Gyurcsányra a folyamatos politikai túléléshez. Az ellentétek valóban vonzzák egymást. De hol van itt a nemzeti érdek?
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.