Völner Pál;végrehajtók;Schadl György;

Schadl György állítólag apának nevezte Völner Pált, a szavajárása pedig az volt, hogy aki nem hajlik, az törik

A vallomásokban visszatérő elem, hogy a végrehajtói kar elnökétől sokan tartottak, és volt is miért, ugyanis előszeretettel élt a fegyelmi jogköreivel. 

„Ekkor már tartottam Schadl Györgytől, hogy a kapcsolatai és a befolyása segítségével esetlegesen bosszút tud rajtam állni, amennyiben ellenszegülök” - jelentette ki az egyik végrehajtó a nyomozati anyag tanúsága szerint, amelyet a Telex ismertetett csütörtök reggel.

Az illetőnek akkor támadt ez az érzése, amikor egyoldalúan módosultak azok a paraméterek, amelyek alapján végrehajtó lehetett: vagyis a leendő irodában keletkezett osztalék felét oda kell adni. Végül eljutott odáig a dolog, hogy már annak háromnegyedére igényt tartott az a régi barát, aki elintézte neki, hogy végrehajtó lehessen. Az érintett ettől fogva 50-100 millió forintot fizetett ki évente. Vallomásában azt állította, attól félt, hogy Schadl ellehetetleníti végrehajtói munkáját, amennyiben nem fizet. Arra is tett utalást, hogy a végrehajtói kar elnöke „így intézi azokat, akik nem úgy viselkednek, ahogy ő elvárja”. Többek között arról is beszámolt, hogy 

Schadl György szavajárása közé tartozott, hogy „aki nem hajlik, az törik. Bosszúálló típusként jellemezte, aki állítólag apának nevezte Völner Pált. 

Kihallgattak egy olyan végrehajtót is, aki 2020-ban száztízmilliós osztalékot vett ki, illetve később apróbb részletekben több tíz milliós osztalékokat. „A 110 milliós osztaléknál fültanúi voltunk, amikor a Budapest Banktól felhívták, hogy miért készpénzben vette ki ezt a nagy összeget, amire ő felháborodott, hogy mi köze ehhez a banknak” - fogalmazott vallomásában. Noha százmillió összegekről esik szó ennek ellenére nem élt nagy lábon, beosztottai pedig azt érezték, mint ha nem lenne számára fontos a bevételek növelése. 

Szintén gyanúsítottként hallgatták ki a végrehajtói kar egyik magas beosztású munkatársát. Ő azt vallotta, 2016-2017 körül lett számára teljesen egyértelmű, hogy a pályázatoról Völner Pál dönt, noha ekkor hivatalosan még nem is tartoztak hozzá a végrehajtási ügyek. Amikor aztán Schadl György elkezdett beleszólni a pontozásba -  ki számít baráti embernek, s neki ne tegyenek fel nehéz kérdéseket -, akkor már felmerült benne, hogy az elnököt talán anyagi érdekek mozgatják, amikor megfogalmazza ezeket a „kéréseket”. 

Arról is beszélt, hogy több esetben mást javasolt a minisztériumnak, mint akit Schadl, azonban mindig minden maradt az eredeti terveknek megfelelően. „Érdekes, hogy egyszer sem próbált meg magyarázatot adni a minisztérium. Természetesen ez csak egy normálisan működő rendszerben lett volna elvárás, azonban ez távolról sem volt az, így én sem vártam el egy ilyen tájékoztatást” - tette hozzá.

Azt is megjegyezte,, hogy már ekkor tudta, nem érdemes Schadl Györggyel ujjat húzni. 

„Én próbáltam néha Schadl György ellen menni, és nem figyelembe venni, amit mond, de olyankor nagyon rövid időn belül rám szóltak a minisztériumból, hogy nagyon rosszul gondolom”

- fogalmazott vallomásában.