Egyiptom;balzsamozás;

Kiderültek a múmiabalzsamozás titkai

Egy 2500 éves egyiptomi balzsamozóban talált kerámiaedények vizsgálatából kiderült, hogy számos, igen nagy távolságból származó anyagot használtak a múmiák tartósításában – írja az IFLScience. 

A föld alatti műhely feltárása során a régészek 121 balzsamozási utasításokkal ellátott edényre és tároló alkalmatosságra bukkantak. Az edényekre felkerültek utasítások, hogy mely testrészen lehet őket alkalmazni, de ami fontosabb, szerepelnek az anyagok egyiptomi elnevezései is - írja a raketa.hu. Mivel a kutatók gázkromatográfia-tömegspektrometria segítségével meg tudták határozni 31 tartályban található maradék anyag kémiai összetételét, így feltárták a balzsamozási folyamat különböző szakaszaihoz használt szereket. Mindez azért jelentős felfedezés, mert bár sok balzsamozáshoz használt összetevő neve eddig is ismert volt, de az egyiptomiak értelemszerűen saját nevekkel látták el ezeket az anyagokat, így a kutatók hiába tudták a neveket elolvasni, afelől csak találgathattak, hogy pontosan milyen anyagokat jelölnek ezek az elnevezések. 

Így sokszor vakvágányra tévedtek a kutatók, amikor találgatásra kényszerültek – például az „antiu”-nak nevezett anyagot általában mirhának vagy tömjénnek fordítják, de az eredmények alapján valójában a cédrusolaj, a boróka-/ciprusolaj és állati zsírok keverékéről van szó. Mint írják: „A balzsamozók az anyagokat sajátos biokémiai tulajdonságaik miatt használták fel, mivel a pisztácia gyanta, az olajok, a bitumen és a méhviasz antibakteriális vagy gombaölő és illatosító tulajdonságokkal rendelkeznek, és így segítenek megőrizni az emberi szöveteket és csökkenteni a kellemetlen szagokat. A kátrányok, gyanták, bitumen és méhviasz hidrofób tulajdonsága és ragacsos jellege hasznosak voltak a bőr pórusainak a lezárására, a nedvesség kizárására és a vászoncsomagolás kezelésére.” Ami ezen anyagok ismeretében azonban meglepő, hogy ezek nagy része nem volt elérhető Egyiptomban, hanem úgy kellett őket távolról importálni. Mindez egy elég kiterjedt kereskedelmi és csererendszer működését feltételezi.

De egy kérdés még továbbra is megválaszolatlan: ha a mumifikálást végző szakemberek nem voltak járatosak a mikrobiológiában, akkor hogyan fedezték fel, hogy az egyes lépésekhez épp ezekre a közelben egyébként alapvetően nem elérhető anyagokra, pontosabban az ezekből készült keverékekre van szükség?