Mi volt Jászberényben? Mi lett volna? Semmi se volt Jászberényben. Különösen a fideszeseknek nem volt semmi. A kőkorszak óta lakott térség, azóta nem történt semmi. Nyugton voltak a szarmaták is, az avarok is, a kelták is. A jászok is. Lehel, a kalandozó vezér Bajorországban csapkodott kürtjével.
Az pedig se a kelták, se a szarmaták, se az avarok vagy jászok idejében föl nem merült, hogy a fideszes jelölt kikaphatna. Tehát nem is kapott ki. Ezért a fideszesek többsége nem foglalkozik a jászberényi időközi önkormányzati választás eredményével.
Annyira nem foglalkozik, hogy csak 44 százalék hallott a párt – és a helyi jelöltek – vereségéről. Persze, ez majdnem 50 százalék. Mondhatnánk, hogy szinte a fideszesek fele hallott a jászberényi ütközetről. Augsburg alól is lassan csordogáltak a hírek Lehelről és Bulcsúról. Minek akkor kapkodni Jászberény után?
A tájékozott kevesek többsége határozottan azt gondolja, hogy a jászsági vereségnek semmilyen országos tanulsága nincs. A fideszes polgármester-jelölt oldala után majd a párt helyi szervezete is felszívódik és újraszerveződik.
A fideszesek szerint tehát jászberényi gyors csak egyszer volt, és akkor se jelentett semmit. De mit gondolhat az ellenzék? A Budapestet és néhány vidéki települést irányító, a törvényhozásban szinte láthatatlan politikai formációk? A DK a jászberényi összefogásból is kimaradt, talán így is segítve a közös jelölt győzelmét. A hétvégén kiderült, hogy a magát erősnek gondoló családi vállalkozás nem hisz az összefogásban. Ezért elkerüli a csalódás. Mert összefogást más se akar. Az LMP és a Momentum is a többiek nélkül váltaná le a rezsimet. Csak a szocialisták emlegették az előválasztást és együttműködést, de ez inkább tűnt pániknak, semmint cselekvési tervnek. Elvégre ez politika, és nem a ráció terepe.
Tavasszal egyszerre lehet majd elbukni az EP- és önkormányzati választást. Vagy nyerni, persze. Végre tétje lesz a választásnak. Az áldozatokat pedig talán pontosabban megszámolják, mint Augsburgnál tették.