Ellenzéki toporgás

Dömping volt ellenzéki rendezvényekből az elmúlt hét végén. A sorozatot pénteken az MSZP indította, szombaton az LMP és a Momentum következett, zárásként pedig vasárnap a Demokratikus Koalíció tartott tisztújító kongresszust.

A kormány kötelező kritikája mellett a szónokok szántak időt és energiát az ellenzék bírálatára is. Ungár Péter, az LMP társelnöke például halottnak minősítette azt az ellenzéki összefogást, amelynek pártja is részese volt, és amely súlyos vereséget szenvedett a tavalyi parlamenti választáson. A kudarcból – ha jól értjük – az LMP azt a következtetést vonta le, hogy nem szabad közösködnie másokkal, helyette karakteres politikával saját arculatát kell megerősítenie.

Szép dolog az önbizalom, de a helyzet az, hogy a Medián januári kutatása szerint az LMP a pártválasztók körében 4 százalékon áll: ha most rendeznék a választást, be se kerülne a parlamentbe. A bejutási küszöb környékén billeg a pillanatnyilag 6 százalékos MSZP is, de a szocialisták mintha reálisabban mérték volna fel az erejüket (vagy inkább az erőtlenségüket). Kunhalmi Ágnes társelnök arról beszélt, hogy a jövő évi önkormányzati választásokon elkerülhetetlen lesz az ellenzéki együttműködés és a megegyezés. Az MSZP előválasztásokat is szeretne, ám egyelőre kérdés, hogy erre mekkora a fogadókészség. Más pártok még csak nem is reagáltak a javaslatra.

A gyermeke születése miatt tartott közéleti szünet után visszatért Donáth Anna, a Momentum EP-képviselője, akinek újbóli színre lépését pártja plakátkampánnyal vezette fel. Tőle várják, hogy elmozdítsa a Momentumot a holtpontról, a párt ugyanis jelenleg az MSZP-hez hasonlóan 6 százalékon szerénykedik. Ma csak annyi biztos, hogy az ellenzéknek Donáth Anna szerint is radikálisan mást kell csinálni, mint korábban: „le kell szállnunk a régi ellenzéki vonatról”. Eddig rendben is van. Csak az nem derült ki, hogyan kell elképzelnünk azt a bizonyos új vonatot, amivel érdemes lenne tovább utazni.

A Momentum vezérszónoka odapiszkált egyet Gyurcsány Ferencnek is, amikor közölte, hogy hazudik, aki a kormány idő előtti leváltását ígéri. A DK pártelnöke nem vette fel a kesztyűt, beszédében úgy tett, mintha a Demokratikus Koalíción kívül más nem is létezne az ellenzéki térfélen. Abból kiindulva, hogy a DK számít a legnépszerűbb ellenzéki pártnak, tudomást sem vett a többiekről. Gyurcsány Ferenc a DK első számú feladatának nevezte, hogy otthona legyen az Orbán-kormány ellenfeleinek.

Pedig a DK mozgástere is korlátozott. A maga 20 százalékával valóban a DK a legerősebb szereplő az ellenzéki táborban, de növekedési lehetőségeit behatárolja, hogy a 21 Kutatóközpont felmérése alapján a miniszterelnöknek ajánlott Dobrev Klára a leginkább elutasított ellenzéki politikusok közé tartozik. Az ő elutasítottságánál történetesen csak Gyurcsány Ferencé nagyobb.

Az ellenzéki összkép tehát fölöttébb zavaros. Bajban lennénk, ha arra kellene válaszolnunk, egyszer majd hogyan lesz ebből kományváltás. Kilábalás helyett egyelőre csak toporgás van.