A hétfői 7,8-as erősségű földrengés, majd azt ezt követő szokatlanul erős, 7,5-es utórengés súlyosságának szeizmográfiai oka részben az volt, hogy a rengés epicentruma nem túl mélyen volt a föld alatt, a másik ok, hogy a két töréslemez találkozását követően hirtelen oldalirányban elmozdult. Ezt a fajta mozgást az épületek kevéssé tolerálják.
Földrengések folyamatosan történnek a Földön, de az, hogy hol történnek gyakrabban, és hogy hol erősebbek, nem a véletlen eredménye. A geológusok jól ismerik a földrengések okait. “A rengést egy törésvonal lemezeinek hirtelen megcsúszása okozza. A föld felső rétegeiben lévő feszültségek tolják egymás felé a törések oldalait. A feszültség egyre nő, és amikor a kőzetrétegek hirtelen megcsúsznak, energiahullámok indulnak el a kéregben, amik rázkódást okoznak, amit mi földrengésként érzékelünk” - derül ki az amerikai földtani intézet (USGS) összefoglalójából.
Törökország, amely négy tektonikus lemez határán fekszik, az utóbbi 25 évben hét 7-es vagy nagyobb erősségű rengést élt át.
Az, hogy egy adott magnitúdójú rengés milyen károkat okoz a földfelszínén attól is függ, hogy milyen mélyen volt a epicentruma a föld alatt. Mivel a mostanié nem túl mélyen volt, ezért is pusztított ilyen mértékben. De ebben az esetben nem is annyira epicentrumról, hanem “epivonalról” kellene beszélni: az ország déli tartományai alatt ugyanis három nagy, az Arab- az Eurázsiai- és az Anatóliai-lemez találkozik, az előbbi kettő határán most 190 kilométer hosszan történt elcsúszás 25 kilométer szélességben, ezért is történt a pusztítás olyan nagykiterjedésű területen. Kisebb rázkódások a 800-900 kilométerre lévő Isztambulban, Bagdadban és Kairóban is érezhetők voltak. A geológusok ezt “leveles eltolódásnak” nevezik: a két lemez először találkozik, majd a függőleges törésvonal mentén oldalirányban hirtelen elmozdul. (Ez különbözik attól, amikor két lemez egymásra csúszik, ilyenkor a törésvonal dőlt.) Az Arab-lemez észak felé, Európa felé mozog, miközben az Anatóliai-lemezt nyugati irányba tolja. “A mostani esetben a horizontális mozgás történt nem vertikális (lásd a kisebb ábrát). Ez azért számít, mert az épületek az ilyen irányú mozgást jellemzően rosszul tolerálják. Ráadásul az utórezgések is erre kényszerítették őket” - magyarázta Chad Myers a CNN meteorológus-szakértője. Ennek a fajta szeizmikus mozgásnak az az eredménye, hogy az utóhatások hetekig, hónapokig, akár egy évig is tartanak.
Hasonlóan nagyerejű földmozgások a modern időkben voltak már Törökországban: ilyen volt az ország keleti részén, az Erzincan várost 1939-ben ért szintén 7,8-es erősségű rengés, amely akkor nyolcezer ember halálát okozta és több, mint százezer házat döntött romba. Nagyobb károkat okozott az 1999-es izmiti földrengés, akkor 30 ezer ember halt meg, ez Törökország északnyugati részét érintette. A térség - becslések szerinti - legnagyobb erősségű földrengése azonban Anatólia északi területén volt 1668-ban, ez 7,8-8,0 erősségű lehetett.