A fikció néha csak kullog a valóság nyomában; a történelem sokszor olyan dolgokat produkál, amiket a fantáziánk is nehezen követ. Szűcs Ernő ÁVH-s ezredest, a szovjet állambiztonsági szervek munkatársát, a Rajk-per operatív előkészítőjét, Péter Gábor helyettesét saját korábbi pribékjei verték agyon az Andrássy út 60.-ban 1950. november 21-én. A saját öccsében, az ÁVH börtönében vele egy napon halálra vert Szűcs Miklósban is trockistát, angol ügynököt látó Szűcs Ernő története minden képzeletet felülmúl. Pedig a róla szóló, Huszár Tibor által összeállított kötet – egy rövid bevezető tanulmány kivételével – pusztán dokumentumok gyűjteménye.
A pokol malmai – Szűcs Ernő ÁVH-s ezredes ügye és elágazásai, 1946-1955 (Corvina, 2009) című kötetben közölt első dokumentum tulajdonképpen egy igazoló jelentés, Szűcs 1950. március 4-i, V. Sz. Abakumovnak, a Szovjetunió államvédelmi miniszterének írott levele: „1942. február 2-a óta a Szovjetunió államvédelmi szervének külső munkatársa vagyok. Ezen a napon írtam alá Moszkva Petrovorgoki Pereulok 8-10. sz. alatt államvédelmi nyilatkozatomat,, amelyben köteleztem magam, hogy a Szovjetunió államvédelmi szerve vezetőségének utasításait mindig végrehajtom.” (Szűcs szovjet mentora, a belügyi szerveknél Berija riválisának számító Viktor Szemjonovics Abakumov 1946 májusában került az államvédelmi miniszteri posztra, 1951-ben őt is letartóztatták, de csak Sztálin halála után, 1954-ben ítélték halálra, s végezték ki.) Szűcs azért kényszerült a levél megírására, mert az ÁVH helyettes vezetőjeként eltérő tartalmú jelentést adott egyik magyar beosztottjáról, mint a Magyarországon tartózkodó szovjet állambiztonsági tisztek.
Egyébként is meggyűlt a baja a jelentés-írással; már 1946 áprilisában „Gerendás” fedőnéven jelentést írt a „Révai–Lukács–Szántó-csoport” szovjetellenességéről és sovinizmusáról. De 1950 őszén történt letartóztatásának is az lehetett az oka, hogy magát Rákosi elvtársat is bepanaszolta. Ezt a kötetben közölt interjúrészletben Farkas Vladimír „legendának” nevezi, de mások, így Beck János volt államvédelmi százados is utal rá: „A Szűcs egy bizonyos ponton egy levéllel fordult valahova a Szovjetunióba – Sztálinhoz vagy a volt parancsnokához –, hogy itt nem az történik, aminek kellene lenni, hanem vezető, vagy becsületes régi kommunistákat irt ki Rákosi. Ezt a panaszos levelet odaadták Rákosinak...” Péter Gábor 1957-es legfelsőbb bírósági anyagából pedig megtudjuk, Rákosi személyesen adott utasítást, hogy mi történjen Szűccsel: „Két nap és éjjel úgy verjék, hogy ropogjanak a csontjai”. A kötetben ugyancsak közölt boncolási jegyzőkönyv szerint „Boncolt erőteljes férfi halála sokszoros tompa-erőszakos behatásra keletkezett kiterjedt bőr alatti szövetközi vérzés és sérülések elszenvedésekor beállott általános idegrázkódtatás következtében, erőszakos úton állott be.”
Szűcs Ernő és öccse, Miklós holttestét Vác közelében a vasúti töltés mellett jeltelenül földelték el, majd 1964-ben az Új Köztemetőben temették őket újra.