A magyar kormány a női egyenjogúság kérdését nem tekinti önálló területnek, a családon belül szemléli azt – jelentette ki múlt hét kedden Genfben Beneda Attila családügyi helyettes államtitkár, akit a nők elleni diszkrimináció felszámolására létrehozott ENSZ-bizottsághoz (CEDAW) delegált a kormány.
Már ez is megér egy misét, miért egy férfit küldenek, aki aztán a médiatárból visszanézhető, háromórás meghallgatáson kifejtette, miután a magyar nők 78 százaléka családanya, a kormány növelte a bölcsődei férőhelyek számát, bővítette a családosok munkajogait, szabadságát, valamint adókedvezményeit. A magyar gazdaság előre ment (nem hátra), így a női munkavállalók helyzete javult, a foglalkoztatottságuk és a fizetésük is nőtt, hasonlóan a férfiakéhoz, csak így épp a különbség nem csökkent. „Ezen még dolgoznunk kell” – ismerte el a szószóló, aki a nemek közti egyenlőség magyar vívmányaként büszkélkedett azzal, hogy a volt főnöke, egy nő a köztársasági elnökünk.
Ezután kemény kérdéseket kapott a nemzetközi szakértőktől, akik dicsérték a családbarát intézkedéseket, de rámutattak, ezzel a szemlélettel általánosan csorbulnak a nők jogai, mert csak a sztereotípiákat erősíti. Üdvözölték a családon belüli erőszak leküzdésére tett lépéseket, de
felrótták, hogy a faji vagy a szexualitás miatti diszkriminációt nem ítéli el hasonló súllyal hazánk. S egyáltalán, a kormánynak át kellene gondolnia a genderről szőtt hagymázas elképzeléseit,
mert ez nem szitokszó, továbbá vegyék észre, hogy ez a téma összefügg az uniós jogállamisági eljárással is – erre egy francia szakértő utalt. Beneda közben pont úgy főhetett a levében, mint az MTVA hírhamisító vezérigazgatója, aki az Európai Bizottságot győzködte minap, hogy a közmédia működése kiegyensúlyozott és pártatlan. Az egyetlen tárgyalótechnika látszólagos szabályozásokra hivatkozni, Közszolgálati Kódexre meg az úgynevezett Alaptörvényre, pontosan jelezve, kívülről mondhatnak amit akarnak. Mert ahogy a nők jogai, úgy itt minden is: a családban marad.
.