- Sótonyi Gábor: Kvartett

Apa, megyünk a játszótérre?, kérdezte a kisfiú, amint kiléptek a boltból a hideg szürkületbe. Egy vállrándítással meg­igazította hátán az iskolatáskát.
Késő van már, és még vacsorát kell készítenem, mondta a magas, szikár férfi.
Alig százméternyire laktak a bolttól. A parkoló gyér fáinak kontúrjai lassan egybeolvadtak a kockaházakkal. Kerülgették az autókat, hogy lerövidítsék az utat. Nyálkás, szürke ponyvaként ereszkedett le az este. A kisfiú számolni kezdte a fényeket az ablakokban.
Gábor, valamit itt hagytál!, kiáltott egy hang a bolt ajtajából.
Kopasz, fekete bőrkabátos, sötét szakállú férfi szaladt feléjük mosolyogva, kezében cukorkás zacskót lobogtatott. Mellette nyolcévesforma, vakondarcú gyerek igyekezett tartani a tempót. Hátán dinós iskolatáska billegett.
Itt valami tévedés lehet, hebegte Gábor, én nem vásároltam Negrót…
Akkor lehet, hogy tévedtem, mondta a férfi oroszos akcentussal, de most már fogadd el, ha így alakult. Misike biztos szereti, nézett a kis­fiúra, aki hálásan mosolygott vissza rá. A férfi bemutatkozott. Gábor is megmondta a teljes nevét.
Vitya sokat mesélt rólatok, mondta a férfi. Nem lehet könnyű egyedül a két gyerekkel.
Nem panaszkodom, mondta Gábor, meg lehet szokni, ha beáll a napirend.
Bizonytalan tekintetén látszott, hogy nem tudja hová tenni a bőrkabátos férfit.
Vitya is a fehér iskolába jár, csak másik osztályba, magyarázta a férfi. A gyerekek szótlanul kullogtak előttük, egymás mellett. Menjünk a játszótérre, szeretnék kérdezni valamit.
Az az igazság, hogy vacsorát kell készítenem…, mondta Gábor, de a férfi közbevágott.
Nagyon fontos ügy, halkította le a hangját és ettől mintha az akcentusa még inkább felerősödött volna. Ellentmondást nem tűrően nézett Gábor szemébe.
Misike kérdőn hátrafordult.
Megyünk a játszótérre, mondta az apja.
A kisfiú szökkent egyet örömében, huppant a hátán az iskolatáska. Mindjárt szóba is elegyedtek Vityával. A dinókról beszélgettek.
A játszótér nem volt messze. Sárgás fényű, energiatakarékos reflektorok világították meg a piros hintákat, mászókákat és a homokozót. A játszóteret zöld kerítés vette körül. A bőrkabátos kulccsal kinyitotta a kaput, és a gyerekek vidáman szaladtak a homokozóba.
Tudod, milyen dinó van a táskámon, kérdezte Vitya, miközben puszta kézzel beletúrt a hideg homokba.
T-rex, mondta Misike, és egy műanyag kislapátot nyújtott Vityának, amit a homokozó mellett talált, a téglavörös gumiburkolaton.
Gábor és a bőrkabátos férfi leültek egy padra a játszótér szélén.
Hogy megy a dohánybolt, kérdezte a bőrkabátos.
Megyeget, felelte egykedvűen Gábor, én csak alkalmazott vagyok.
A bőrkabátos egy fényképet húzott elő a zsebéből, és Gábornak nyújtotta. Ez a férfi egy jó barátom. Nagyon régóta nem találkoztunk. Nem láttad véletlenül, nem emlékszel, hogy esetleg megfordult a boltban?
Nem, ez Giganotosaurus, a legfélelmetesebb ragadozó, javította ki Vitya tudálékosan Misikét. Egy vérengző terapoda, szauropodákkal, vagyis növényevőkkel táplálkozott. A T-rexet is fölfalta. Nem tudtad?
Nem tudtam, hajtotta le szégyenkezve a fejét Misike.
Csináljunk búvóhelyet a szauropodáknak, indítványozta Vitya, és elkezdte kivájni a barlang belsejét. Amikor kész volt, intett Misikének, hogy segítsen keményre lapogatni a felszínét.
Nem látom jól szemüveg nélkül, hunyorgott Gábor, a fényképet közel tartva a szeméhez. Nem emlékszem, hogy láttam volna. Annyian járnak a boltba.
Pedig egy ismerősömtől azt hallottam, hogy gyakran jár oda, mondta gyanakvóan a bőrkabátos, mert erős dohányos, naponta két dobozzal is elszív. Ukrán Marvelt.
Sajnálom, nem emlékszem, mondta Gábor, sokan szívnak ukrán cigit.
Kár, hogy már kihaltak a dinók, mondta Vitya a barlang falát lapogatva.
Én is sajnálom, mondta Misike.
Az emberek is kihaltak volna, sóhajtott Vitya, ha nincs harminchat cádik a Földön. Az tudod, mit jelent?
Tudtam, csak elfelejtettem, hadarta ingerülten Misike.
Harminchat igaz ember. Vagyis, akik nem bűnöznek, jót tesznek másoknak, meg minden, magyarázta Vitya. Miattuk nem pusztul ki az emberiség.
Mert az Isten megkegyelmez, kérdezte csodálkozva Misike.
Aha, mondta Vitya, ide tegyél még egy kis homokot.
Kár, nyújtotta el a szót a bőrkabátos, miközben visszahelyezte zsebébe a fényképet. Pedig van egy nagyon jó ismerősöm a NAV-nál, aki segíthetett volna neked a pénztárgépügyben, mosolygott fölényesen.
Ezt meg honnan tudod, csattant fel Gábor. Keményen a bőrkabátos szemébe nézett.
Megvannak az informátoraim, mondta nyugodt hangon a férfi, és játékosan megcsapkodta Gábor térdét.
Kár, hogy nincsenek itt a dinóim, mondta Misike. A kislapáttal folyómedret vájt a barlang körül, hogy a terapodák nehezebben tudják megközelíteni.
Neked vannak dinóid, kerekedett el Vitya apró vakondszeme, de jó neked.
Ennyi dinóm van, tolta előre szétnyitott tenyerét háromszor egymás után Misike.
Nekem sajnos nincs dinóm, hengerített egy homokgombócot a szauropodák barlangja elé Vitya, de elmondok egy titkot, ha tudsz titkot tartani.
Nem tehettem róla, nézett maga elé Gábor, elromlott a pénztárgép. De adtam elismervényt a vevőnek. Még aznap délután jött a szerelő.
Én hiszek neked, karolta át Gábor vállát a bőrkabátos, de ezeket ott fent nehezebb meg­győzni. Nincs bizonyíték, tárta szét a kezét. De van egy bajtársam, akinek megvannak az eszközei, hogy elsimítsa az ügyet.
Ez az ember nem is az apukám, suttogta Vitya, nekem nincs is apukám.
Hát akkor ki, kérdezte Misike.
És nem is Vityának hívnak, folytatta felelet helyett a vakondarcú, majd újra elmerült a barlang biztonságos bejáratának megalkotásában.
Misike eldobta a lapátot, és a padhoz rohant. Apu, menjünk haza, éhes vagyok.
Gábor felállt a padról. Nem nézett a bőrkabátosra.
Ha mégis eszedbe jut, hogy láttad, hívj, csúsztatott egy névjegykártyát Gábor kezébe a bőrkabátos. Milyen helyes ez a kisfiú, csípte meg évődve Misike arcát. Aztán intett Vityának, hogy jöjjön.
Apa, ki volt ez, kérdezte hazafelé Misike.
Fogalmam sincs, mondta Gábor. Komoran nézett maga elé. Misike számolni kezdte a fényeket az ablakokban. Amikor a házuk elé értek, Gábor átkarolta a fia vállát és egy pillanatra megszorította. Aztán keresgélni kezdte a zsebében a kapukulcsot.
Harminchat, mondta Misike, ennyi ablakban világít a fény.