A Magvető Café pódiuma kedd este szokatlan témának adott otthont: a szabadkőművességről esett szó, és bár az évszázadok óta fennálló társaság történetét és jelenét képtelenség összefoglalni másfél órában, a szakértő, Lánchidi Péter művészettörténész sok ködöt eloszlatott.
A művészettörténész az ELTE-n tartott kurzust a témában, amihez gyakran csatlakoztak a hallgatókon kívül más érdeklődők – innen jött az ötlet, hogy a kurzus témáját a nagyérdemű elé tárja. A keddi alkalom az első fejezete volt annak a háromrészes ismeretterjesztő előadás-sorozatnak, mely a szabadkőművességet, a kabbalát, és a kettő kapcsolatát mutatja be.
Ha beírjuk a kezünk ügyében lévő internetes keresőbe a „szabadkőművesség” kifejezést, nem kell túl sokáig lapozgatni, hogy eljussunk az olyan szélsőséges tartalmakig, melyek „ördögtől való, sátánista” társaságként azonosítják a szabadkőműveseket. Legalább ugyanilyen tanulságosak azok a cikkek, melyek végre tisztázni kívánják: nem a szabadkőművesek bűne az első világháború vagy Trianon. Rendkívülinek tűnhet, de a társadalom nagy része valóban az összeesküvéselmélet-hívőktől hall legtöbbet a páholyokról, és Dan Brown amerikai szerző felkapott regénye, A Da Vinci-kód sem megfelelő olvasmány a szabadkőművesség megismeréséhez.
Lánchidi Péter már előadása elején megjegyzi, a szabadkőművességet nem lehet egy átfogó definícióval meghatározni, hiszen egy több száz éve létező és földrajzilag is elterjedt, változatos jelenségről van szó. Így definíció helyett általános jellemzőkkel célszerű élni. A művészettörténész kilenc ilyen jellemzőt sorolt fel: rituális beavatási szertartások; szimbólumok használata; hierarchikus szervezeti struktúra; a hagyományok fontossága; az egyén morális, spirituális és kulturális tökéletesítése („önjavítás”); a társadalom építése (a közösség szolgálata, jótékonykodás); egyetemes testvériség; diszkréció; s végül a szabadkőművesség történetét végigkísérő jelenség, az antimaszonéria, azaz a szabadkőműves-ellenesség.
Az első szabadkőműves társaságok történetileg a középkori építőcéhekből nőttek ki, ez magyarázza, hogy alapvető szimbólumaiknak és szóhasználatuknak egy jelentős részét e mesterségtől kölcsönözték. Maga a páholy szó is eredetileg az építkezések helyszínén tetővel ellátott bódét jelölte, ahová a kőművesek behúzódhattak az eső, illetve a nap elől, valamint itt tárolták a szerszámokat. Ennyiben érthető a szabadkőművesek nevében megjelenő kőművesség, de mitől szabadok? Lánchidi Péter úgy fogalmazott: ez utalhatott a „szabadkőre”, amely azt a követ jelölte, amelynek megmunkálása nagy szaktudást igényelt, de számtalan egyéb elképzelés van a jelző eredetére, így például jelenthette a céhtagsággal járó privilégiumok élvezetét, de akár a vándorkőművesek szabadságát is.
A céhtagok céhen belüli, de gyakran azon kívüli életét is meghatározó céhszabályzatok már a XIV. századból is maradtak fenn. Regulákat hoztak a tudás titokban tartására, ezért már ekkor jelszavakat használtak a céhtagok. A szabadkőművesség örökül kapta a titoktartásnak ezt a formáját, amely hozzájárult ahhoz, hogy felkeltse a társadalom gyanakvását velük szemben, pedig sosem volt titkos társaság, csupán egy társaság titkokkal – emeli ki Lánchidi Péter –, ugyanis a szabadkőműves testvériség sosem rejtőzködött különösképpen a világ elől, amelyet, többek között, nyilvános felvonulásaik, ünnepélyes sarokkőletételi ceremóniáik és folyóirataik is bizonyítanak. A már említett diszkréció alapvetően a beavatási szertartásokra korlátozódott.
A modern értelemben vett szabadkőművesség hozzávetőleg a XVII. században jelent meg, amelyet a rendkívül sokoldalú Elias Ashmole természettudós 1646-os naplóbejegyzése is tanúsít, melyben megemlíti, hogy beavatták a testvériségbe. A szabadkőművesség „születésnapja” 1717. június 24-e, amikor is A Lúdhoz és Rostélyhoz címzett fogadóban négy páholy megalapította az első nagypáholyt, mellyel gyakorlatilag lefektették a modern szabadkőművesség strukturális alapjait. S bár kötelező elem a Világegyetem Nagy Építőmesterében való hit, a férfi tagság, valamint a vallási és politikai kérdések páholyon belüli mellőzése, ezen előírásokat a testvériség nem minden irányzata tartja be.
A művészettörténész több mint másfél órás, képekkel illusztrált előadásában egyebek mellett a kutatástörténetről, a beavatási szertartásról és a Salamon Templomának szimbolikus jelentőségéről is beszélt. Lánchidi Péter előadása után képtelenség a szabadkőművességre úgy tekinteni, mint egy világot behálózó, veszélyes szektára, bármilyen izgalmasan hangzik is. A szabadkőművesek egyik legfőbb célkitűzése a jótékonykodás és a köz javát szolgáló intézmények támogatása. Sokszínű szimbolikájában és tárgyi kultúrájában a tudomány, a morál és az önfejlesztés központi helyet foglalnak el.
Infó: Lánchidi Péter előadás-sorozatának első, a szabadkőművességről szóló része kedden volt hallható a Magvető Caféban. Február 21-én a kabbala lesz a téma, az azt követő kedden, február 28-án, az utolsó előadás pedig a két téma kapcsolatát mutatja be.