Eltűnt, vagy a mélyebb vizű csatornákban legalább is nagyon lecsökkent a vízszint Velencében, a hivatalos magyarázat szerint a nyár óta tartó rendkívüli szárazság, egy magas nyomású légköri ciklon és a telihold is felelős. Nyilván nem egyenlő mértékben, hiszen a velencei lagúna vizét az Adriai-tenger biztosítja, normális körülmények között naponta kétszer van apály és dagály, ami fontos szerepet játszik abban, hogy a szennyezett víz kimosódjon a csatornákból, ne váljon bűzlő mocsárrá a város és környéke. Vagyis a víz valójában nem az esőzések után érkezik a hegyekből, hanem alapvetően tengervíz, amiből kellene, hogy legyen elég, legalábbis arról nincsenek hírek, hogy az Adriai-tenger ilyen szempontból gondban lenne. A velencei lagúnát a tengertől elkülönítő földsávon három olyan nyílás is van, ahol a vízáramlás biztosított. A nemrégiben teljesen kiépült MOSE gátrendszerrel ezek zárhatók le, ha áradás fenyeget, egyébként pontosan a friss víz biztosítása érdekében nyitva kell lenniük. De akkor miért nincs elég víz?
A kérdésre Alvise Papa, annak a velencei városi testületnek a vezetője adja meg a választ, amelynek feladata várható áradások előrejelzése. Mivel ők állandóan mérik a víz szintjét, azzal is pontosan tisztában vannak, hogyan és miért változik, és ha éppen csökken, az miért van. Papa szerint az, hogy 70 éve nem tapasztalt nagy szárazság van, nem közvetlen oka a csatornák kiszáradásának, de az eredendő ok azonos, hangsúlyozza a The Limited Times hasábjain. “Január vége óta létezik egy helyben álló anticiklon, amely magas légnyomással jár. Ez nem engedi meg a légmozgást Itália északi része felett, így a térséget elkerüli a csapadék. A ciklon azt sem teszi lehetővé, hogy a vízállás magas legyen” - magyarázta. Ugyanis ennek az anticiklonnak az övénylése az Adriai térségben északi szelek formájában jelenik meg, amely az általánostól eltérő áramlatokat kelt a tengerben. 2023-ban emiatt a tengerszint csak két centiméterrel volt az átlagos fölött, míg tavaly ebben az időszakban 21 centiméterrel. Ehhez még hozzájárul a magas légnyomás is, amelynek szintén olyan hatása van, mintha odébb tolná a tengert. A dagály normális esetben az Otrantói-szoroson (a “csizma” sarkánál) keresztül jut be az Adriai-tengerbe, észak felé végighalad a horvát partok mellett, majd visszaindul Olaszország partjainál. Az északi szelek ezt részben visszafogják, így tehát az Adria átlagos vízszintje alacsonyabb a megszokottnál. De szerepe van az alacsony vizállásban csillagászati gravitációs jelenségeknek is. Teliholdkor a Nap, a Hold és a Föld egy vonalban van, ezért gravitációs hatásaik összeadódnak, ami extra magas dagályt és extra alacsony apályt eredményez. Ezeknek az összetevőknek a végeredménye az, hogy a csatornákban kevés lesz a víz.
Az esemény kivételessége most nem abban van, hogy nagyon alacsony a vízszint, azaz a nullához, a tengerszinthez képest mínusz 50-60 centiméter - ez meglehetősen gyakori -, hanem az, hogy hosszú ideje tart. Mínuszos vízállás általában a téli időszakban fordul elő, olaszul acqua bassa (sekély víz) a neve, ellentétben az áradással, acqua altával (magas víz). Az utóbbi években többször is volt extra alacsony velencei vízállás, 2016-ban mínusz 66 centimétert, 2017-ben mínusz 52-őt, 2018-ban mínusz 65-öt mértek, de mínusz 50, 55 tavaly és 2022 januárjában is volt. A szűk csatornák átlagos mélysége 2-3 méter, de vannak sokkal sekélyebbek is, ezekről láthatjuk a figyelemfelkeltő képeket.
Különösen alacsonynak a mínusz 90 centiméter alatti szint számít, a valahai mért legalacsonyabb értéket 1934 februárjából származik, akkor mínusz 121 centiméter volt. Másfél évszázaddal ezelőtt akár több száz acqua bassa - mínusz 50 centiméter, vagy alacsonyabb - is volt évente, az 1870-es években még bőven száz fölött volt a számuk, 2010 óta azonban már csak nulla vagy három-négy eset fordul elő.
