A „háborús időkben nyerészkedő nemzetközi spekulánsok” ellen hirdetett harca hevében Orbán Viktor alkalmasint könnyen szembekerülhetne önmagával. (Nem fog.)
A háborún nyerészkedő nemzetközi spekulánsok közül egy biztosan ismert: Orbán Viktor titkos példaképe, Vlagyimir Putyin. Mértékadó elemzők szerint az orosz elnök különböző húzásai – például egyes tagállamok ellátásának egyoldalú megszüntetése – tavaly augusztusig több ezer százalékkal verték fel a mi orosz gáztarifánkat is meghatározó holland fűtőanyag-tőzsde árfolyamát. Bár mellékesen a kormányfő is a nyerészkedők közé sorolja „Oroszországot”, a jelek szerint különösebben nem küzd az ellen, hogy a magyar adófizetők pénzének nagy részét – saját bevallása szerint csak tavaly vagy 4 ezermilliárdot – Putyinnak utalja. A kormány szemében a háború előtt még az uniós környezetvédelem számított az energiaáremelkedés főbűnösének, amit – sikertelenül – be is akartak tiltatni. Azóta meg az „brüsszeli szankciók” a hibásak és nem az, aki ellen és miatt a szankciókat kivetették.
Ahol persze tőzsde van, ott spekuláns is van: opciók, határidők – sokak szerint ez a piac lényege. Olyan hír ugyanakkor, hogy bármiféle pénzemberek érdemben felverték volna a fűtőanyag tőzsdei árát, nem vált ismertté. Innentől viszont a spekulánsozás meg sorosozás megint csak a szokásos, számító, antiszemita hergelés.
Mostanság amúgy is nehéz lenne bárkit árfelhajtással vádolni: az augusztusi csúcs óta, miután Európa, csodálatos erejével, pillanatok alatt új gázszállítókra váltott, a tőzsdei árak a hetedükre estek. Ha emögött „spekulánsok” állnak, köszönjük nekik. De nem valószínű. Az áresésekhez inkább az EU és más fejlett államok által az orosz gázra és olajra – a szokásos magyar tiltakozás ellenében – meghúzott ársapkák járultak hozzá.
Mindazonáltal a véres extraprofitból Orbán Viktor is leveszi a maga sápját. Amire ráadásul még büszke is, mert az ugye nem az, még ha bizonyos szemszögből nagyon is annak látszik. Történt ugyanis, hogy tavasszal, Brüsszelben, szokás szerint mindenki ellenében, „kitáncolta”, hogy a Mol, összes uniós versenytársával szemben, változatlanul vehessen a világpiacinál - a háború miatt - jóval olcsóbb orosz kőolajat. Ezen a nyerészkedésen a Mol csak tavaly több százmilliárdos extraprofitot ért el. Ám miután az olajcég decemberben közölte, hogy literenként 480-ért sajnos nem tud több üzemanyagot adni – ami miatt a kormány kénytelen volt eltörölni az ársapkát -, Orbán egy tollvonással, adó formájában ki is vonta az általa intézett, háborús spekulációs nyereséget a cégből, a „rezsialapba” irányítva az összeget. Vagyis az, hogy Orbán Viktor, orrát befogva, nem érzi az orosz olaj vérszagát, most némiképp enyhíti a „rezsicsökkentett” gázdíjak és a hatalmas, világpiaci alapú orosz gázszámlánk közötti űr államadósság-emelő hatását.
Kicsi, fejletlen, etikátlan, dölyfös ország, mit csináljunk, belefér – vonhatnánk meg a vállunkat. De hogy még a főspekulánsnak álljon feljebb... Jó, tudom, nálunk ennek is nagy hagyományai vannak.