színház;Monori Lili;

A Proton Színház premierjén Monori Lili egészen különös világába csöppentünk

10 perc vers – Monori Lili címmel tartottak bemutatót a Fischer Iván Lakásszínházban.

Egy szobában ülünk, Fischer Ivánnak a szüleitől örökölt lakásában. Intim a tér, szemben velünk Monori Lili, várakozik. Elvileg egy önálló estre jöttünk, de hamar kiderül, hogy ami következik, az egyáltalán nem szűkíthető le erre a műfajra. Monori nem játszik, bár az est címe 10 perc vers, verset is legfeljebb ennyi ideig mond, aztán pedig önmagát adja. Amilyen ő, egyszerre civil és színész. Úgy színész, hogy közben civil.

Sokan a Kilenc hónap című filmből ismerik, Mészáros Márta több díjat nyert, emlékezetes alkotásában a kamerák előtt, a forgatás alatt szülte meg saját gyermekét. Mondhatjuk, hogy bevállalós, de persze ennél jóval több. Mindig is a színészi lét határait feszegette. Játszott a Tháliában, Kaposváron. Aztán férjével, Székely B. Miklóssal – aki most a Fischer Iván Lakásszínházban is ott ül mellette, mint egyfajta néma rezonőr. Elvonult egy Szentkirály utcai pincébe, ott hoztak létre előadásokat. Az utóbbi időben pedig a Büki Dóra és Mundruczó Kornél társulatának, a Proton Színháznak a tagja. Magyarországon kevesebbet láthattuk, utazott sokat a Protonnal, bejárták Európát, fesztiválokon, különböző koprodukciós projektekben szerepeltek. Most néhányszor el lehet csípni az Andrássy úton, az Operával majdnem szembeni lakásban.

Hosszasan elkezd mesélni arról, hogy most következik egy kevésbé jó minőségű videó, ahol Rakovszky Zsuzsa Egy péntek este című versét mondja. Otthonában, Kisorosziban vette fel. Nem is annyira rossz a hang, mégis a felvétel alá szinkronizálja saját magát. A felvett mondatokat megismétli élőben, sokszor csak töredezett részleteket, vagy tömörített gondolatokat. Az egész, ahogy az elején ígérte, egy különös hangulatú performansszá válik. Zavarba ejtő, mégis rendkívül hatásos. Ahogy megtörténik, az esetlegességével, a spontaneitásával együtt. Ezt biztos, hogy nem lehetett próbálni, instruálni. (De erről még később.) Előveszi kamaszkori naplóját, amit a nagymamájától kapott. Nagymama ezt írta bele: „Ha az életben boldog akarsz lenni, tanulj meg tűrni és szenvedni.” Ezen aztán jól összevesztek. Szenvedni még hagyján, tette hozzá most a színésznő, de tűrni, azt azért mégse.

Kinyitja a naplót, dátum: 1962. október 27. Dúl a kubai válság. Hozzánk is eljut az atomháború rémképe. Monori tizenhét évesen a félelemről ír, arról, mit tenne, ha tényleg kitörne a harmadik világháború. El a kezekkel Kubától! – hangzik az idézet. Akkori szavainak óriási az áthallása a mára. A közelünkben már több mint egy éve dúló háborúra.

Aztán szó van fiúkról, sok mindenről. Fanyar, önreflexív gondolatkísérletek. Érzetek, reakciók őszinte lenyomatai. 

A naplórészletek után egyszer csak előkerül a mobiltelefonja, azt mondja, felhívja egy ismerősét, aki kihangosítva közli, hogy itt van az Operánál autóval, de a parkolás miatt megbüntették. Lili közli, hogy lemegy, segít, intézkedik. Velünk meg azt, hogy ő Székely B.-vel most itt hagynak minket, de kapunk egy újabb huszonhat perces videót, nézzük meg azt. A szövegét kiosztja, persze csak annak, aki kéri. Nem Monori Lili volna, ha nem vonulna ki a saját önálló estje közepéről.

Mi először feszengünk kissé, aztán beletörődve nézzük a filmet. Monori elkezd beszélni, egy életútinterjú (Porogi Dorka készítette) részleteit mondja. Az életéről beszél, arról, hogy mi történt a gyors- és gépíró iskolában, ahová járt. Arról, hogy miként kezdett el verset mondani. Közben hallhatjuk Ady Üzenet egykori iskolámba című versét, amely szinte a semmiből jön, beépül a színésznő ösztönös monológjába. Szóba kerül Montágh Imre, a legendás beszédtanár, akihez a színművészeti főiskola elvégzése után is járt. Montágh azt mondta Monorinak: „Maga megőrzött valamit a gyerekkorából, mi már megtanultunk hazudni.”

Nehéz persze egy ilyen mondat után folytatni, de mivel a színésznő folytatta, ezért a beszámolót író sem tehet mást. Megkérdezték Monori Lilit, mit tanácsol egy kezdő fiatal színésznek, miként álljon a versmondáshoz. „A versmondást felfoghatjuk akár nagy monológként is, ha kiáll egy ember, egy másik meg nézi, bármit csinál, az már színészet, színház, akár vers, akár nem. Nem is értem. Nem tudnék tanácsot adni kezdő színésznek, azt hiszem, ha mindenki a belső iránytűjét használja, akkor nagyon nem veszhet el.” A legvégén még hozzáteszi, mindig ügyelt, hogy ne értse meg az instrukciókat.

A végén nincs taps, vacsora van és beszélgetés. Nélküle rakjuk össze, mit is kaptunk ettől az estétől. Azt hiszem, sok mindent, de leginkább magát Monori Lilit.

Infó: 10 perc vers – Monori Lili. Fischer Iván Lakásszínház. Koncepció: Büki Dóra. Következő előadások: március 30. 19:00 FILC – Fischer Iván Lakásszínháza, április 12. 19:00 Gyulai Várszínház, Kamaraterem.